Juhfark
A juhfark a szőlőfélék (Vitaceae) családjába, a bortermő szőlőkhöz (Vitis vinifera) tartozó magyar fehérborszőlő-fajta. Nevét a juh farkára emlékeztető hosszú, hengeres fürtje miatt kapta. Gyakran összetévesztik a csomorika nevű fajtával.
| Juhfark | |
| fehérborszőlő | |
 | |
| somlói juhfark | |
| Egyéb nevei | Lämmerschwanz |
| Eredet | Magyarország vagy Ausztria |
| Hazai elterjedtsége | Somlói borvidék, Balatonfüred-csopaki borvidék, Etyek–Budai borvidék |
| Általános elterjedtsége | Magyarország, Ausztria |
| Fürt leírása | középnagy, hengeres, tömött |
| Érési időszak | szeptember vége - október közepe |
| Érzékenység | rothadásra érzékeny |
| Borának jellemzői | különleges összetételű savakkal rendelkező „férfias” bor, finom illatú |
| Megjegyzések | pezsgő alapanyag |
Eredete, elterjedtsége
szerkesztésMagyarország egyik legősibb szőlőfajtája. A származása vitatott: Ausztria vagy Magyarország; sokan Stájerországból valónak tartják (német neve: Lämmerschwanz). A nagy tömegtermelésbe nem állították be, de több borász is dolgozik azon, hogy megőrizze ezt a nagyszerű szőlőfajtát. Legfontosabb termőhelye a Somló, ahol jelentős új telepítései is vannak. Előfordul továbbá a Balatonfüred-csopaki borvidéken a Mecsekalján, az Etyek-Buda körzetben a Balaton környékén és a Kürt községhez (ma Szlovákia) tartozó borvidéken is.
Jellemzői
szerkesztésKözéperős növekedésű a tőkéje, lapított, vesszői világosbarnák. Levele világoszöld, sima felületű, vékony szövetű, nyílt vállöblű. Fürtje: középnagy, hengeres, tömött. Szeptember végén - október közepén érik. Rothadásra érzékeny fajta.[1]
Bora a megfelelő kezelés esetén szalmasárga, illata kevésbé jelleges tiszta szőlővirág jellegű. Kevésbé aromás, ugyanakkor utóíze az olaszrizlinghez hasonló mandulás kesernyével jellemezhető. A fajta legnagyobb előnye, hogy szerény illatával és ízével kiválóan tudja megmutatni a termőhely jellegzetességeit. Savai évről évre megbízhatóak, cukortartalma viszont nagy tőketerhelés mellett csak évtizedenként kimagasló. Ezen tulajdonságai miatt jellemzően markáns savgerincű száraz borokat csinálnak a magasabb tőketerheléssel dolgozó gazdák. Alacsonyabb tőketerhelésnél intenzívebb illatú, aromájú, tüzes és olykor maradékcukorral rendelkező testes fehérbort ad. A fajta különlegessége, hogy még a teljes érettségben vagy akár a töppedt késői szüreteléskor is megbízható savtartalommal szüretelhető és emiatt a juhfarkból készül bor jó esélyekkel őrzi meg akár 6-8 éven át is a frissességét.
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Fehér borszőlők (magyar nyelven). araszol.hu. (Hozzáférés: 2012. november 2.)
Források
szerkesztés- A bor (magyar nyelven). Somlói Apátsági Pince. (Hozzáférés: 2012. november 2.)[halott link]
- Csáki-Tiszavölgyi Krisztina: Juhfark, a nászéjszakák bora (magyar nyelven). deluxe.hu. (Hozzáférés: 2012. november 2.)
- Juhfark (angol nyelven). vivc.de. [2016. március 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. november 2.)
További információk
szerkesztés- Aranyérmes juhfark borok (magyar nyelven). somloijuhfark.hu. (Hozzáférés: 2012. november 2.)
- Juhfark – minden amit tudni szerettél volna, de nem volt kitől megkérdezni (magyar nyelven). gasztronauta.blogter.hu. [2010. július 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. november 2.)