Joan D. Vinge

A főiskolán művészeti stúdiumokat folytatott, később antropológiai tanulmányokra váltott. Diplomáját 1971-ben szerezte a San Diego-i Állami Egyetemen (San Diego State University).

Kétszer házasodott, első férje 1972 és 1979 közt Vernor Vinge sci-fi író volt. Második férje, akivel 1980-ban kötött házasságot James Frenkel(wd) sci-fi szerkesztő, akivel mindmáig együtt él. Frenkeltől két gyermeke született, ma az Észak-Karolinai Chapel Hillben élnek.

Többször tanított a Clarion Workshop-ban, keleten és nyugaton egyaránt. Az írás mellett babák készítésévek és árusításával is foglalkozik. Robert A. Heinlein 1982-ben megjelent Friday című regényét részben neki szentelte.^[8]

2002. március 2-án súlyosan megsérült egy autóbalesetben, amelynek következtében kisebb agykárosodást szenvedett. Már fennálló fibromyalgiája és a sérülés együttes hatása miatt egy ideig nem tudott írni. 2007 elején tudta csak folytatni az írást,^[9] a baleset utáni első új könyve a Cowboyok és űrlények című 2011-es film regényváltozata volt.^[10]

Első publikált sci-fi írása, a Tin Soldier című novella 1974-ben jelent meg az Orbit 14 című magazinban. Írásai később megjelentek az Analog, a Millennial Women, az Asimov’s Science Fiction magazinokban, valamint több, az év legjobb sci-fi novelláit bemutató antológiakötetben is. Több műve is jelentős díjakat kapott: The Snow Queen című regénye 1981-ben elnyerte a legjobb regénynek járó Hugo-díjat. Eyes of Amber című munkája 1977-ben a legjobb kisregénynek járó Hugo-díjat kapta meg. Több más Hugo- és Nebula-díjra, valamint a legjobb kezdő írónak járó John W. Campbell-díjra(wd) is jelölték. Psion című regényét az Amerikai Könyvtári Szövetség (American Library Association) a "legjobb, fiataloknak szóló könyvnek (Best Book for Young Adults) választotta. E munkájának új kiadása 2007 márciusában jelent meg, s tartalmazza a mű Psiren című folytatását is.

2002-es balesete idején egy új, a bronzkori Európában játszódó regényen dolgozott, ennek címe Ladysmith volt. Amikor 2007-ben újra elkezdett írni, e munkáját is folytatta.

• A vándorkereskedő meg a segédje (novella, Vernor Vinge-vel közösen, Galaktika 46. szám, 1982)
• A riporter (novella, Galaktika 81., 1987)
• A Kristályhajó (novella, Galatika 87., 1987)
• Borostyánszemek (novella, Robur 14., 1986)

• A Jedi visszatér. Az azonos című film alapján készült képeskönyv; szöveg George Lucas nyomán, forgatókönyv Lawrence Kasdan, George Lucas, átdolg. Joan D. Vinge, ford. Tiborszky Péter; Lapkiadó Vállalat, Budapest, 1984 ISBN 9630232871
• Az űr Robinsonjai / Lost in space; ford. Felvégi Emese, Asztalos András; N&N, Budapest, 1998 (Möbius) ISBN 9638587547
• Cowboyok és űrlények; ford. Speier Dávid; Athenaeum, Budapest, 2011 ISBN 9789632931883
• 47 ronin; ford. Farkas Krisztina, Bus András; Libri, Budapest, 2013 ISBN 9789633103159

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Joan D. Vinge című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

• Marleen S. Barr, Ruth Salvaggio, Richard Law: Suzy McKee Charnas, Octavia Butler, Joan D. Vinge. Starmont reader's guide 23. Borgo Press, San Bernardino 1986.
• Peter Nicholls, John Clute: Vinge, Joan D. In: (dies.) : The Encyclopedia of Science Fiction. 3. Auflage (Online: 2018. Augustus 31.)
• Don D’Ammassa: Encyclopedia of Science Fiction. Facts On File, New York 2005, ISBN 0-8160-5924-1, S. 395 f.
• James Gunn: Vinge, Joan C(arol) D(ennison). In: (ders.) : The New Encyclopedia of Science Fiction. Viking, New York u. a. 1988, ISBN 0-670-81041-X, S. 491.
• Carl B. Yoke: Vinge, Joan C(arol) D(ennison). In: Noelle Watson, Paul E. Schellinger: Twentieth-Century Science-Fiction Writers. St. James Press, Chicago 1991, ISBN 1-55862-111-3, S. 829–831.

• Honlapja az archive.org-on
• ISFDB-adatlapja, munkái részletes bibliográfiájával
• Szócikke a The Encyclopedia of Science Fiction oldalán