Szimbólum

Jelképes értelművé teszi az egész közleményt megéreztetéssel, sejtetéssel. (A költői nyelv legnagyobb hatású stíluseszköze a szimbólum.)

(görögül: ismertető jel) = Valamely gondolati fogalmat érzékeltető jel, jelkép, amely képzelettársítás folytán nemcsak a kifejezendő fogalmat helyettesíti, hanem vele kapcsolatban különböző érzéseket, hangulatokat, egész gondolatsorokat tud felidézni.

Hasonlóképpen kapnak sajátos értelmet a színek is, amivel már az írás birodalmába értünk ismét. A fekete köztudottan a gyász színe. Ehhez idomodik a grafológiai magyarázata: szigorúság, pesszimizmusra való hajlam, s persze egy sor más tulajdonság mindazoknál, akik következetesen és tendenciózusan kitartanak e szín használata mellett. A zöld üzenete is egyértelmű, a remény jele. Élni tudó és szerető az, aki ezt a színt részesíti előnyben. Vagy itt van a piros: nem vitás, a szenvedély színe, miként az így író is szenvedélyes érzékekben tobzódó, ugyanakkor erőszakos is lehet.

Minden vallás szimbólumok segítségével fejezi ki központi eszméit, így például a kerék az örök körforgást, az üres sír a feltámadást, az út az élettörténetet vagy életvezetést.

A keresztény egyházakban használatos szimbolika a hitvallás egyik lényeges eleme. A számok is szimbólumokként szerepelnek, például a hármas a Szentháromságot és az erényeket jelképezi, a négyes a világ száma (négy évszak, négy égtáj, négy alapelem stb.). Négyen vannak a nagypróféták és az evangélisták is. A három és négy összege (hét) illetve szorzata (tizenkettő) szintén fontos szerepet játszik a keresztény szimbolikában: hét főbűn, tizenkét apostol stb.

Gyakran szerepel jelképként a szőlőskert, szőlőműves, szőlőtő: „Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: A ki én bennem marad, én pedig ő benne, az terem sok gyümölcsöt: mert nálam nélkül semmit sem cselekedhettek.” János 15, 1-6., valamint Máté 20, 1-16. és 21. 33-46.^[1]

A vallásos szimbólumok a vallási identitás, nyelv, és cselekedetek építőelemei. Paul Tillich rámutatott, hogy minden „vallásos nyelv“ lényegében szimbolikus, a vallás transzcendentális alapokon nyugszik.

A képzőművészetben, ikonográfiában használatos attribútumok közül néhány egyben szimbólum is, ami önmagában is képes a hozzá társított személyt vagy jelenséget jelenteni, felidézni.

A képzőművészet a legkorábbi barlangrajzoktól egészen a jelenig használta és használja a szimbólumokat. Az őskor szimbólumai azonban egészen más természetűek voltak, mint a középkoréi vagy újkoréi; elsősorban lélekszimbólumok voltak használatosak (ágacska, toll, spirál, sőt, horogkereszt^[2]) A szakrális művészetben a szimbolika a vallás és a teológia előírásait követi. Gyakran kötelező ikonográfia is társul hozzá.

A 19. században önálló irányzat épült a szimbólumok használatára. A szimbolizmus más jellegű szimbólumokat használt: nem a kollektív tudatban megőrzött, közismertnek mondható jelentést, hanem a sejtelmes-rejtelmeset ábrázolta. A szürrealizmus még tovább ment egy lépéssel és a hagyományos szimbólumok helyére az egyén belső világából származó individuális szimbólumokkal dolgozott.

A közlekedési útvonalakon, a középületekben és nyilvános tereken többféle szimbólum található, amelyek a nyelvi megértéstől függetlenül segítik a tájékozódást. Így például a kikötőkben az áthúzott horgony a kikötési tilalmat jelzi. A középületekben, repülőtereken, áruházakban, pályaudvarokon és hasonló helyeken a nyelvet nem ismerő látogató is megtalálja a női- illetve férfialakokkal jelzett WC-helyiséget. Az analfabéták számára a szimbólumok jelentik az egyedüli tájékozódási lehetőséget.

Életünkben sajátos értelmet kaptak a színek is. Hazánkban a fekete köztudottan a gyász színe. A zöld üzenete is egyértelmű, a remény jele. Élni tudó és szerető az, aki ezt a színt részesíti előnyben. Vagy itt van a piros: nem vitás, a szenvedély színe.^[3]

A gazdasági életben a szimbólumok részesei a márkanév sikerének: jellemző példa erre a McDonald’s M betűje és a Mercedes-csillag. A logók a cég identitásának (corporate identity) és a külvilág felé mutatott képének (image) fontos szimbólumai.

Ez a gazdasági témájú lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle!

A Jin-jang szimbólum eredete Kína régmúltjába vezethető vissza. Ez a jelkép a kínai világszemlélet lényegét fejezi ki ilyen értelemben közelebb vitte a kínaiakat önmaguk megismeréséhez, és közelebb visz minket is önmagunk megértéséhez!

A kínaiak úgy tartják, hogy a Jin-jang az idők kezdetén jött létre, mikor villám hasított a kozmikus őssötétbe és semmibe. Ekkor minden súlyosból és sötétből Jin keletkezett, miközben amire csak a villám fénye hullott, könnyű súlytalan Janggá változott.

Kettő kapcsolata állandó, folytonos (mint a jelkép tükrözi), egymást kiegészítő, szoros egységet alkotja meg az egészet.

A kínai filozófiában a Jin-jang jelkép a természet megfigyelésén alapul. Az égitestek csillagok, és bolygók ugyancsak Jin vagy Jang minőségűek, a Nap Jang, a Hold Jin.

• Jelképek
• Váralljai Csocsány Jenő: A magyar monarchia és az európai reneszánsz Kráter Egyesület Kiadó, 2005

• Borus Judit - Ruttkay Helga (szerk.): Szimbólumtár (szimbólum-enciklopédia):
  • Szimbólumtár^{[halott link]}, PDF.
  • Szimbólumtár
• Jelkép.lap.hu - tematikus linkgyűjtemény
• A Magyar Honvédség karjelzései 1992-2008

• Rejtett kommunikáció a szimbólumok nyelvén
• Feng shui szimbólumok
• A szőlő mint szimbólum
• A bor mint szimbólum