Jean Gaston Darboux
Jean Gaston Darboux (Nîmes, 1842. augusztus 14. – Párizs, 1917. február 23.) francia matematikus.
| Jean Gaston Darboux | |
 | |
| Született | Jean-Gaston Darboux 1842. augusztus 14.[1][2][3][4][5] Nîmes[6] |
| Elhunyt | 1917. február 23. (74 évesen)[1][2][4][7][5] Párizs[8][6] |
| Állampolgársága | francia |
| Házastársa | Célina Carbonnier |
| Gyermekei |
|
| Foglalkozása |
|
| Tisztsége | president of the Mathematical Society of France (1878–1878) |
| Iskolái | École normale supérieure (–1866) |
| Kitüntetései |
|
 A Wikimédia Commons tartalmaz Jean Gaston Darboux témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Tanulmányai
szerkesztésDarboux a Nîmes-i, majd a montpellier-i gimnáziumban tanult, 1861-ben a híres École Polytechnique, később az École normale supérieure hallgatója. Már diákként megmutatkozott tehetsége a matematikában, első tudományos cikke még a École Normale Supérieure hallgatójaként jelent meg. Darboux tanulmányozta Gabriel Lamé, Charles Dupin és Pierre-Ossian Bonnet munkásságát a felületek ortogonális rendszerei témakörben, és általánosította Ernst Eduard Kummer eredményeit, létrehozva egy rendszert, melyet egyetlen egyenlet definiált. Érdekesség, hogy eredményeit 1864. augusztus 1-jén jelentette be a Tudományos Akadémiának, s ugyanezen a napon Théodore Moutard szintén bejelentette, hogy felfedezte ugyanezt a rendszert. Eredményeit az „Ortogonális felületekről” című munkájában is taglalja, melyért 1866-ban kiérdemelte a doktori címet.
Oktatói tevékenysége
szerkesztés1866-67-ben a Collège de France-ban, majd 1867–1872-ig a Nagy Lajos Gimnáziumban tanított, majd 1872-ben az École normale supérieure-be hívták oktatónak, mely állást egészen 1881-ig töltötte be. 1873 és 1878 között a Sorbonne-on Joseph Liouville, majd 1878-tól a felsőbb geometria tanszéken Michel Chasles helyettese, akinek 1880-ban bekövetkezett halála után a tanszék vezetője lett egészen haláláig. 1889–1903-ig a Természettudományi Kar dékánja.
Jelentősége
szerkesztésFontos eredményeket ért el a differenciálgeometria, és az analízis terén. Manapság a nevéről leginkább a Darboux-integrál jut eszünkbe, melyet a másodrendű differenciálegyenletekről írt munkájában vezetett be 1870-ben. 1875-ben alkalmazta látásmódját a Riemann-integrálra. 1887–96 között négy könyvet jelentetett meg az infinitesimal geometry (végtelenül kicsi geometria) témakörében.
Kitüntetései
szerkesztésTöbb mint 100 tudományos egyesület választotta tagjául, a londoni Royal Society tagjai közé is beválasztották 1902-ben, 1916-ban a Royal Society Sylvester érdemérmét is elnyerte. 1884-ben a Francia Természettudományi Akadémia tagja lett, majd ennek titkára 1900-tól. 1902-től a Magyar Tudományos Akadémia tagja.
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 26.)
- ↑ a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
- ↑ [LH//658/46 Léonore database] (francia nyelven). Ministry of Culture of France. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b Brockhaus (német nyelven)
- ↑ a b www.accademiadellescienze.it (olasz nyelven). (Hozzáférés: 2020. december 1.)
- ↑ KNAW Past Members (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 31.)
- ↑ List of Royal Society Fellows 1660-2007. Royal Society
- ↑ [LH//658/46 Léonore database] (francia nyelven). Ministry of Culture of France
Források
szerkesztés- John J. O'Connor és Edmund F. Robertson Darboux életrajza [1] Archiválva 2007. szeptember 29-i dátummal a Wayback Machine-ben a MacTutor History of Mathematics archívumban. (angol)