Jendrassik Jenő (orvos)

Középiskolai tanulmányait a nagybányai minorita gimnáziumban végezte. A pesti egyetemre iratkozott be, ahol matematikát, természettudományokat és filozófiát hallgatott. Bölcsészdoktori oklevelét 1843-ban szerezte meg, de ezt követően még két évig, 1845-ig jogi tanfolyamot végzett az egyetemen. 1847-től a Bécsi Egyetemen végzett orvosi tanulmányokat, s orvosi oklevelét végül 1853-ban vehette kézbe. Két éven keresztül műtőorvosi gyakorlatot végzett a bécsi közkórházban, majd 1855-ben megszerezte sebész- és műtőorvosi oklevelét is. Ezt követően 1857-ig a Bécsi Egyetemen Ernst Wilhelm von Brücke, illetve Lipcsében Carl Ludwig laboratóriumában végzett élettani kísérleteket. Időközben kutatásait megszakítva 1855-ben rövid időre hazatért, és a kolerajárvány Erdélybe kirendelt orvosaként tevékenykedett. 1857-ben meghívták a kolozsvári tudományegyetem Orvos-sebészi Tanintézetébe, ahol 1860-ig az élettan, gyógyszerészet, kórtan, törvényszéki orvostan és leíró bonctan tanára volt.

 

1860-ban a pesti tudományegyetemen nevezték ki az élettan nyilvános rendes tanárává, s egészen haláláig az intézményben oktatott. 1876-tól az általa létrehozott egyetemi Élettani Intézetet is vezette. A fiziológia mellett 1871–1878 között az orvosi fizika tárgykörben is előadott, emellett 1867–1869-ben az orvostudományi kar dékánja, 1882–1883-ban az egyetem rektora volt.

 

Szakterülete elsősorban az izmok fiziológiája volt, az orvosi fizika – mai kifejezéssel élve biofizika – tudományának úttörő jelentőségű, első magyarországi művelőjeként és egyetemi tanáraként ismert. Behatóan tanulmányozta az izmok élettanát, s főként a bordaközi izmok összehangolt működését, kémiai-fizikai folyamatait és az izmok ingerelhetőségét, azaz az izomelektromosságot. Vizsgálatai során az izomműködést mágneses és elektromos folyamatok eredményeként értelmezte. Emellett foglalkozott a hallás és a látás fiziológiájával, több eljárást dolgozott ki a szemmozgás mérésére. Az 1870-es években Eötvös Loránddal együtt lefordította Hermann Ludwig von Helmholtz alapvető jelentőségű, szemészeti-élettani munkáját (Népszerű tudományos előadások, Budapest, 1874), s ennek során jelentősen hozzájárult a magyar élettani szaknyelv megalapozásához (az általa bevezetett kifejezések közül néhány: recehártya, sugárizom, ingerületi állapot).

1873–1876 között elképzelései alapján és irányítása alatt hozták létre és szerelték fel a világ akkor legkorszerűbbjei közé tartozó budapesti egyetemi Élettani Intézetet. Nevéhez fűződik több élettani mérőműszer, orvostechnikai berendezés kifejlesztése és bevezetése, mint amilyen például az izom–ideg kapcsolatot regisztráló Jendrassik-féle miográf volt. Tevékenyen részt vett az Országos Közegézségügyi Tanács megszervezésében és létrehozásában.

Tudományos eredményei elismeréseként 1863-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1880-ban rendes tagjai közé választották. 1873-tól a harmadosztályú Vaskorona-rend birtokosa volt.

• Két új szemmérészeti mód, Pest, 1867.
• Hangelemző készülék a fül általi hangelemzésnek mintaszerű utánzására, Budapest, 1873.
• A kir. magyar tud.-egyetem élettani intézetének leírása, Budapest, 1876.
• Das neue physiologische Institut an der Universität zu Budapest, Budapest, 1877. Online
• A villamáram által az izomban előidézett áramlatok okairó, Budapest, 1878.
• Dolgozatok a m. kir. tudományegyetem élettani intézetéből, I–II-III.-IV.-V.-VI. köt., Budapest, 1878–1887. (szerk.)
• Értekezések a myomechanika köréből, Budapest, 1882.
• Helyreigazító észrevételek Thanhoffer Lajos úrnak e czímű székfoglaló értekezéséhez: Adatok a harántcsíkú izmok szerkezete és idegvégződéséhez, Budapest, 1882.
• A magától sorakoztató eső-myographium és alkalmazásának vázlata, Budapest, 1882.
• Dr. Jendrássik Jenő tanár hátrahagyott iratai, szerk. Jendrassik Ernő, Budapest, 1891.

• Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967. 812–813. o.  
• Magyar nagylexikon X. (Ir–Kip). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2000. 267. o. ISBN 963-9257-02-8  
• Magyar tudóslexikon A-tól Zs-ig. Főszerk. Nagy Ferenc. Budapest: Better; MTESZ; OMIKK. 1997. 423. o. ISBN 963-85433-5-3
• Új magyar életrajzi lexikon III. (H–K). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2002. 590. o. ISBN 963-547-414-8  
• Szállási Árpád: Jendrassik Jenő és a hazai kísérleti élettan kezdetei (magyar nyelven). [2003. május 29-i dátummal az [ eredetiből] archiválva]. (Hozzáférés: 2009. augusztus 23.)

• Klug Nándor: Emlékbeszéd Jendrássik Jenő rendes tagról. Budapest, Magyar Tudományos Akadémia, 1892, 19 p.
• Krónika. Élet és Tudomány, 1999. 48. sz.