Irinyi János
Irinyi János (Albis, 1817. május 18.[1] – Vértes, 1895. december 17.)[2] magyar vegyész, a zajtalan és robbanásmentes gyufa feltalálója, Irinyi József bátyja.
| Irinyi János | |
 | |
| Életrajzi adatok | |
| Született | 1817. május 18. Albis, Habsburg Birodalom |
| Elhunyt | 1895. december 17. (78 évesen) Vértes (ma Létavértes része), Osztrák–Magyar Monarchia |
| Ismeretes mint | vegyész, a zajtalan és robbanásmentes gyufa feltalálója |
| Nemzetiség | magyar |
| Házastárs | micskei és nagyváradi Baranyi Hermina (1826–1888) |
| Szülei | Irinyi János |
| Iskolái | Bécsi Műszaki Egyetem |
| Pályafutása | |
| Szakterület | Vegyészet |
| Jelentős munkái | robbanásmentes gyufa |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Irinyi János témájú médiaállományokat. | |
Élete
szerkesztésA református, nemesi származású Irinyi család sarja. 1817-ben született Partiumban, a Bihar megyei Albison, irinyi Irinyi János mezőgazdász, földbirtokos, és Janovits Roxanda (másként: Jánossy Róza) gyermekeként. Többek között Debrecenben is tanult, de kémiai ismereteit a bécsi Politechnikumban szerezte. Egyik professzorának (Meissner Pálnak, Bécsi Politechnikum) sikertelen előadás kísérlete kapcsán jött rá a nem robbanó, zajtalan gyufa megoldásának gondolatára 1836-ban, még a vörös foszfor felfedezése előtt. Meissner Pál ólom-peroxid és kén keverékét próbálta lángra gyújtani dörzsöléssel sikertelenül. "Ha kén helyett foszfort vett volna, az már régen égne..."- írta le Irinyi visszaemlékezésében akkori gondolatait.[3] Találmányát eladta egy Rómer István nevű gyufagyárosnak, a kapott összegből külföldre ment tanulmányútra, s ebből fedezte későbbi berlini egyetemi, majd hoffenheimi gazdasági akadémiai tanulmányait.
Berlinben, 1838-ban (21 évesen) könyvet írt a kémia elméletéről, amelyben különösen a savakkal foglalkozott. Értekezett a szikes talajok javításáról is. A magyar szódás szikesek gipsszel történő javítását először Irinyi javasolta. Ugyancsak ő alapította az első magyar gyufagyárat (gyújtófák gyára) 1839-ben Pesten.
Irinyi egyike volt a legtehetségesebb magyar kémikusoknak. Tökéletesen elsajátította az A. L. Lavoisier szellemében fejlődő új kémiát. Nagy bátorság kellett ehhez, mert a bécsi és a budapesti tudós világ is el volt telve Winterl Jakab nagyszerűségétől, aki Lavoisier kísérleteinek meddőségét és elméleteinek tarthatatlanságát hirdette. És Winterlnek sok követője, tanítványa volt. Mindebben az a tragikomikus, hogy Irinyi Winterl halála után nyolc évvel született, és Winterl tekintélye az általa alapított józsefvárosi botanikus kerten és Tessedik Sámuel barátságán nyugodott, tehát távolról sem kémiai természetű alapokon.
Az 1848–49-es szabadságharcban jelentős politikai szerepet játszott, Kossuth őt bízta meg az ágyúöntés és puskaporgyártás irányításával, és az állami gyárak felügyeletével. Őrnagyként a nagyváradi lőporgyár vezetője volt. A szabadságharc bukása után börtönbüntetésre ítélték. Szabadulása után visszavonult a politikai élettől, tudományos munkásságának élt. A mai köztudatban csak a gyufával kapcsolatos tevékenysége ismert, pedig az új szemléletű kémia egyik legelső hazai terjesztője volt, valamint jelentős szerepet játszott a magyar kémiai szaknyelv kialakításában.Mint erősen magyar érzésű nemes ember már korábban is részt vett a forradalmi mozgalmakban, a hagyomány szerint a híres 12 pontot ő szövegezte és küldte Pestre.
Mezőgazdasági kísérletei anyagilag tönkretették, s könyvelői állást kellett vállalnia, majd a debreceni István malom igazgatója lett.
1895. december 17-én hunyt el Vértesen.
Házassága és gyermekei
szerkesztésFelesége, Dobói Dobayné micskei és nagyváradi Baranyi Hermina (1826–1888) asszony, akit 1866-ban vett el feleségül. Gyermekei: Janka[4] és Lajos János.[5]
Emlékezete
szerkesztésIrinyi János nevét több közintézmény viseli, például a debreceni Irinyi János Gimnázium, Szakközépiskola és Szakiskola, a kazincbarcikai Irinyi János Református Szakközépiskola és Diákotthon, a balatonfűzfői Irinyi János Általános Iskola és Alapfokú Művészetoktatási Intézmény és a létavértesi Irinyi János Általános Iskola, valamint Budapesten az Irinyi János laktanya az MH 1. Honvéd Tűzszerész és Hadihajós Ezred laktanyája.
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Dr. Irinyi Judit, Irinyi Gábor: Irinyi János, Albis másik híres szülötte. (Újságcikk az Irinyi család honlapján) Az információ autentikus forrásból származó hiteles közlés. A közlést tartalmazó e-mailt archiváltuk, szövegét az önkéntes ügyfélszolgálatot ellátó szerkesztők a 2011102110008369 ügyszám alatt olvashatják. Aki meg szeretne bizonyosodni az információ valódiságáról, lépjen kapcsolatba a hozzáféréssel rendelkező önkéntesek valamelyikével! A keresztlevél másolatának szkennelt változata tartalmazza a fenti születési dátumot és helyet; Irinyi Judit - Irinyi Gábor 2011: Tisztázódott Irinyi János születési helye. Turul 84/3, 102.
- ↑ Halálesete bejegyezve a vértesi polgári halotti akv. 7/1895. fsz. alatt
- ↑ Dr. Balázs Lóránt - A kémia története I. "Irinyi és a gyufagyártás" című fejezet. 473. oldal. Nemzeti Tankönyvkiadó 1996, első kiadás.
- ↑ Több életrajzíró említi, de forrásokban nem található.
- ↑ Családfák - Az Irinyi család honlapja
Források
szerkesztés- MSablon:NL
- 1817-ben, ezen a napon született Irinyi János, a gyufa feltalálója., csabanet.hu
- Ki volt a foszforos gyufa feltalálója?, huszadikszazad.hu
- Lósy-Schmidt Ede: A foszforos gyújtók. Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye. 1935;
- Szathmáry László: A gyufa története, Budapest, 1935
- Szőkefalvy-Nagy Zoltán-Táplányi Endre: Irinyi János. Budapest, 1971
- Albis weboldala Archiválva 2013. május 17-i dátummal a Wayback Machine-ben, albisfalu.ro
- Irinyi János. In: Österreichisches Biographisches Lexikon 1815–1950 (ÖBL). 3. kötet, Verlag der Österreichischen Akademie der Wissenschaften, Wien 1965, 41 o., 42. o.