I. Lajos bajor király
I. Lajos (teljes nevén Lajos Károly Ágost, németül: Ludwig Karl August; Strasbourg, Francia Királyság, 1786. augusztus 25. – Nizza, Második Francia Köztársaság, 1868. február 29.), a Wittelsbach-házból származó pfalz–zweibrückeni herceg, IV. Miksa József bajor választófejedelem és Auguszta Vilma hessen–darmstadti hercegnő fia, aki apját követvén Bajorország második királya 1825-től 1848-as lemondásáig. Szabadelvű német hazafiként ismerték, hatalomra jutását követően már konzervatív irányvonalat követett, művészetpártoló tevékenységet folytatott, ő tette a Bajor Királyság művészeti központjává Münchent. Terézia Sarolta szász–hildburghauseni hercegnőtől származó gyermekei között két további király, II. Miksa bajor és I. Ottó görög király is megtalálható.
I. Lajos | |
Lajos Károly Ágost herceg | |
Bajorország királya | |
I. Lajos | |
Uralkodási ideje | |
1825. október 13. – 1848. március 20. | |
Elődje | I. Miksa |
Utódja | II. Miksa |
Életrajzi adatok | |
Uralkodóház | Wittelsbach |
Született | 1786. augusztus 25. Strasbourg |
Elhunyt | 1868. február 29. Nizza |
Nyughelye |
|
Édesapja | I. Miksa bajor király |
Édesanyja | Auguszta Vilma hessen–darmstadti hercegnő |
Testvére(i) | |
Házastársa | Terézia Sarolta szász–hildburghauseni hercegnő |
Gyermekei | II. Miksa bajor király Matild Karolina hesseni nagyhercegné I. Ottó görög király Luitpold bajor régens Adelgunda Auguszta modenai hercegné Hildegárd Lujza osztrák főhercegné Alexandra Amália hercegnő Adalbert Vilmos herceg |
Vallás | római katolikus |
I. Lajos aláírása | |
A Wikimédia Commons tartalmaz I. Lajos témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Élete
szerkesztésSzármazása, ifjúkora
szerkesztésLajos Károly Ágost herceg édesapja a Wittelsbach-ház birkenfeld–zweibrückeni ágából származó Miksa József pfalz-zweibrückeni herceg (1756–1825) volt. Édesapja Frigyes Mihály pfalz-zweibrückeni uralkodó herceg (1724–1767) és Maria Franziska Dorothea von Pfalz-Sulzbach hercegnő (1724–1794) második fia, 1799-től IV. Miksa József néven bajor választófejedelem, 1806-tól I. Miksa néven bajor király.
Édesanyja Auguszta Vilma Mária hessen–darmstadti hercegnő (1765–1796) volt. Georg Wilhelm von Hessen-Darmstadt herceg (1722–1782) és Maria Luise Albertine von Leiningen-Dagsburg-Falkenburg (1729–1818) grófnő leánya, Miksa első felesége volt. A házasságból öt gyermek született:
- Lajos Károly Ágost herceg, a későbbi I. Lajos bajor király
- Auguszta Amália Ludovika hercegnő (1788–1851), aki Jozefina francia császárné első házasságából való fiához, Eugène de Beauharnais-hoz, az Itáliai Királyság francia alkirályához, Leuchtenberg hercegéhez ment férjhez.
- Amália Mária Auguszta hercegnő (1790–1794), kisgyermekként meghalt.
- Sarolta Auguszta Karolina hercegnő (1792–1873), akinek első férje I. Vilmos württembergi király, második férje I. Ferenc osztrák császár, magyar és cseh király lett.
- Károly Tivadar herceg (1795–1875), tábornagy, aki a polgári Marie-Anne-Sophie Petin-nel (1796–1838) kötött rangon aluli házassága miatt elveszítette trónöröklési jogát.
Lajos féltestvérei édesapjának második feleségétől, az evangélikus vallású Karolina Friderika Vilma badeni hercegnőtől (1776–1841):
- Egy halva született fiú (*/† 1797)
- Károly herceg (1800–1803), kisgyermekkorban meghalt.
- Erzsébet Ludovika hercegnő (1801–1873), aki IV. Frigyes Vilmos porosz királyhoz ment férjhez.
- Amália Auguszta hercegnő (1801–1877) I. János szász király felesége.
- Zsófia Friderika hercegnő, I. Ferenc József császár és I. Miksa mexikói császár anyja.
- Mária Anna hercegnő (1805–1877), II. Frigyes Ágost szász király felesége.
- Mária Ludovika Vilma hercegnő (1808–1892), Miksa József bajor herceg felesége, Erzsébet királyné anyja
- Maximiliana Jozefa hercegnő (1810–1821), kisgyermekként meghalt.
Lajos Károly Ágost születésekor apja, Miksa a francia királyi hadsereg Elzászi hadtestében (Corps d’Alsace) szolgált ezredeseként. Keresztapja maga a francia király, XVI. Lajos volt, akinek a keresztnevét kapta. A francia forradalom kitörése (1789) után szüleinek menekülniük kellett, előbb Darmstadtba, majd Mannheimbe. Lajos herceg kisgyermekkorát a francia forradalmi haderő előli menekítés határozta meg. Apja (elhunyt bátyja után) 1795-ben megörökölte Pfalz-Zweibrücken hercegének címét, de országa teljes egészében francia megszállás alatt állt. Édesanyja, Auguszta Vilma Mária hessen–darmstadti hercegnő, akit utolsó gyermekének szülése és az utazások viszontagságai legyengítettek, 1796-ban egy Rajna menti kisvárosban elhunyt.
Apjának franciabarátságát az átélt nélkülözések sem rendítették meg. 1799-ben a Wittelsbach-ház Pfalz-Sulzbach ágának kihalásakor Bajorország választófejedelme lett, majd 1806-ban Napóleon csatlósaként I. Miksa néven Bajorország királyává koronázták. A francia kegyéből kapott királyságát és birtokait ügyes politizálással Napóleon bukása (1815) után is megtarthatta, a bécsi kongresszus döntése alapján országának területét tovább növelhette.
Útja a királyi trónig
szerkesztésMiksa király legidősebb, magasan iskolázott fia Landshutban tanult, többek között Johann Michael Sailer professzornál, és Göttingenben is folytatott tanulmányokat. Német hazafiként csak vonakodva szolgált Napóleon mellett a Poroszország és Oroszország (1806-1807), valamint az Ausztria elleni 1809-es háborúban. Bajorországban ő lett a franciaellenes párt vezetője, a bécsi kongresszuson Elzász–Lotaringiának Németországhoz csatolása mellett szólalt fel, de hiába. Nevéhez fűződik az 1818-as liberális szellemű bajor alkotmány. Többször is szembeszállt Metternich kancellárral, aki alapvető változásokat követelt a bajor alkotmányban. Egyházi kérdésekben azonban sokkal konzervatívabb politikát folytatott; ellenezte apjának a szerzetesrendek vagyonának államosítására irányuló törekvését.
Aktív szerepet játszott Bajorország vezető miniszterének, Maximilian von Montgelas grófnak 1817-es megbuktatásában, mert őt okolta az egyház szerepének visszaszorításáért. Apjának, Miksa királynak elhunyta után 1825-ben ő foglalta el a megnövekedett területű Bajor Királyság trónját.
Házassága, gyermekei
szerkesztésLajos még trónörökösként, 1810. október 12-én Münchenben vette feleségül Terézia Sarolta szász–hildburghauseni német hercegnőt (1792–1854). A házasságból a következő gyermekek születtek:
- Miksa királyi herceg (1811–1864), 1848-tól II. Miksa néven Bajorország királya, aki 1842-ben Mária Friderika porosz királyi hercegnőt (1825–1889) vette feleségül.
- Matild Karolina királyi hercegnő (1813–1862), aki 1833-ban III. Lajos hessen-darmstadt-rajnai nagyherceghez (1806–1877) ment feleségül.
- Ottó királyi herceg (1815–1867), 1833-tól I. Ottó néven Görögország királya, aki 1836-ban Amália oldenburgi hercegnőt (1818–1875) vette feleségül.
- Teodolinda Sarolta Lujza királyi hercegnő (1816–1817), kisgyermekkorban meghalt.
- Luitpold bajor királyi herceg (1821–1912), 1886-tól Bajorország régense, aki 1844-ben Habsburg–Toscanai Auguszta Ferdinanda főhercegnőt (1825–1864) vette feleségül.
- Adelgunda Auguszta királyi hercegnő (1823–1914), aki 1842-ben V. Ferenc modenai herceghez (Habsburg–Estei Ferenc osztrák főherceghez, 1819–1875) ment feleségül.
- Hildegárd Lujza bajor királyi hercegnő (1825–1864), aki 1844-ben Albert Frigyes osztrák főherceg (1817–1895) felesége lett.
- Alexandra Amália királyi hercegnő (1826–1875), a müncheni és würzburgi királyi Szent Anna apácakolostorok főnökasszonya és apátnője, írónő.
- Adalbert Vilmos királyi herceg (1828–1875), aki 1856-ban Amália Filippa del Pilar spanyol infánsnőt (1834–1905) vette feleségül
Az esküvő alkalmából rendezett népünnepélyt tekinti a hagyomány az első Oktoberfestnek. Ebből nőtt ki mára a világ legnagyobb mulatságának számító müncheni sörfesztivál. Lajos a menyasszonyáról utóbb Theresienwiese-nek (Terézia-rét) elnevezett területen – alattvalóinak mulattatására – népünnepélyt rendezett. Az esküvőre az egész bajor lakosság hivatalos volt. (A lóversenyeket október 17-én tartották, s ez a dátum a mai Oktoberfest hivatalos kezdete. Mivel Lajos királyt nagyon érdekelte az antik Görögország, azt javasolta az alattvalóinak, hogy az eseményt az antik olimpiai játékok mintájára szervezzék. A javaslatot izgatottan elfogadták, így az első években túlnyomóan sportos jellegű volt az Oktoberfest).
Uralkodása
szerkesztésLajos liberális nézetei közismertek voltak, így trónra lépést általános helyeslés fogadta. Lajos támogatta a görög forradalmat, és fiát, Ottót ültette Görögország trónjára, 1832-ben.
Politikája az 1830-as forradalmak (különösen a franciaországi júliusi forradalom) után egyre inkább konzervatív irányba fordult és megingott hite a demokratikus intézményekkel szemben. A király és az országgyűlés között gyakran feszült volt a viszony. Már az Ötingen-Wallerstein-kabinet (1831–37) is jobbra tolódást jelentett az ország irányításában (Az 1832-ben megrendezett Hambacher Fesztiválon kifejezésre jutott a nép elégedetlensége a sok adó és szigorú cenzúra miatt), az ezt követő, Karl von Abel vezette kormány (1837-től) pedig kifejezetten konzervatív, ultramontán (azaz a katolikus klérust támogató) politikát folytatott. Sok szekularizált kolostort visszahelyezett eredeti státusába, és megkezdte a liberális alkotmány szétzilálását. Sorra megszüntették azokat a polgárjogokat, amelyeket korábban biztosítottak a protestánsoknak.
A művészetpártoló uralkodó
szerkesztésA művészetek lelkes híveként ő gyűjtötte össze azokat a műveket, amelyek München két legismertebb múzeumát, a Glyptotheket (Szobortár) és az Alte Pinakotheket (Régi képtár) megalapozták. Nagyszabású elképzeléseinek köszönhetően alakult ki München mai képe és klasszicista stílusa. Ő alapította a Walhallát, a hírnév templomát, ami a német származású művészek, politikusok, tudósok, uralkodók emléktábláinak, valamint márványból készült mellszobrainak ad helyet.
Az ő megbízásra építették a Ludwigstrassét, melyen több általa építtetett épület helyezkedik el; úgy mint a Ludwigskirche (Lajos-templom), a Feldherrnhalle (Hadvezérek csarnoka) vagy a Siegestor (Diadalív). Ő adott megbízást a Staatsgalerie (Állami Képtár), Propyläen (Propüleák Kapuja), és az Odeon építésére is. A művészeteket lemondása után is bőkezűen támogatta.
A művészetpártolás mellett foglalkozott az iparral is. Ő kezdte el építeni a Lajos-csatornát a Majna és a Duna között. 1835-ben az ő uralkodása alatt készült el az első német vasút, amely Fürth and Nürnberg között közlekedett. Megalapította Ludwigshafen városát, amely az ő nevét kapta.
Házasságon kívüli viszonyai
szerkesztésNépszerűségének hanyatlásához – politikai irányváltoztatása mellett – nagyban hozzájárult az, hogy szeretőket tartott. Leghíresebb szeretője Lola Montez (1821–1862) táncosnő volt. Viszonyuk jelentősen hozzájárult a király lemondásához. Lola 1846-ban került Münchenbe, ahol az udvari és nemzeti színházban táncosnői állást pályázott meg. A 60 éves Lajos király szerelmét annyira megnyerte, hogy a király miatta elbocsátotta minisztereit, akik tiltakoztak az ellen, hogy Lola grófnői címet kapjon. Végül a Landsfeld grófnője (1847-ben) cím mellé egy müncheni palotát is kapott. A király szerelmes verseket írt hozzá és jelentős politikai hatalmat adott a kezébe.[1] A forradalom kitörésekor 1848. március 20-án Lola Svájcba menekült.
Másik szeretője egy angol kalandornő, Jane Digby (1807–1881) volt. A sok botrány megrendítette a nép bizalmát.
Lemondása, utolsó évei
szerkesztésAz 1848-as forradalmak kitörésekor Lajos – hanyatló népszerűsége miatt – lemondott a trónról fia, II. Miksa javára. Magánemberként élt, de továbbra is a művészetek nagy támogatója maradt. 1868-ban halt meg Nizzában, ahol a telet töltötte. Testét a müncheni Szent Bonifác-apátságban helyezték örök nyugalomra, 1857 óta ott nyugvó felesége, Terézia királyné mellett.
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Ez a temperamentumos szerencsevadász hölgy hosszú éveken keresztül Európában utazgatott, olyan férfiakra vadászva, akik biztosítani tudták számára a luxus színvonalú életet. Romantikus kalandba bonyolódott az orosz cárral, és Liszt Ferenccel is viszonya volt. Végül 1846-ban München környékén telepedett le, ahol „spanyol táncosnőként” lépett fel. Ám a színidirektor nem találta elégségesnek tánctudását, így elbocsátotta. Lola dühösen rontott be a királyi palotába, hogy panaszt tegyen. Táncruhában állt Lajos elé, aki annyira a hatása alá került, hogy nemsokára a szeretőjévé tette. A nő pedig visszaélt a helyzettel, mindenbe beleszólt. Az egész udvar egy emberként próbálta őt háttérbe szorítani, de a szerelmes király nem hallgatott senkire. Amikor diáklázadás tört ki, mert Lola elbocsátott egy népszerű professzort, Lajos bezáratta az egyetemet, ám a diákok nem adták fel. A tiltakozások folytatódtak, újabb ezrek csapódtak a tömeghez. A város hamarosan ostrom alá került, barikádokat emeltek, a királyi palotát kövekkel dobálták, küszöbön állt a forradalom. Lajos kijelentette, hogy nem hagyja cserben Lolát, így lemondásra kényszerült, Lolának az első vonattal menekülnie kellett a városból.(Forrás:[https://web.archive.org/web/20080119195756/http://www.magyar-szo.co.yu/arhiva/2006/03/23/main.php?l=j3.htm Archiválva 2008. január 19-i dátummal a Wayback Machine-ben] Archiválva 2008. január 19-i dátummal a Wayback Machine-ben)
Források
szerkesztés- Uralkodók és dinasztiák: Kivonat az Encyclopædia Britannicából. A. Fodor Ágnes – Gergely István – Nádori Attila – Sótyné Mercs Erzsébet – Széky János. Budapest: Magyar Világ Kiadó. 2001. ISBN 963 9075 12 4 , 404. oldal
- National Geographic cikke[halott link]
- Lola a Nationalben
- Walhalla[halott link]
További információk
szerkesztésElőző uralkodó: I. Miksa |
Következő uralkodó: II. Miksa |