Gogo Nushi
Gogo Nushi (Vuno, 1913. december 15.[2] – Tirana, 1970. december 4.[3]) albán kommunista politikus. Az albániai államkommunizmus korai évtizedeiben az Albán Kommunista Párt és utódszervezete szűkebb vezetéséhez tartozott, politikusi pályafutása során volt kereskedelmi (1947–1948), ipari (1948–1949), kereskedelmi és közlekedési (1953–1954) miniszter, a minisztertanács elnökhelyettese (1951–1953, 1956–1958), a nemzetgyűlés elnöke (1954–1956) és szakszervezeti vezető (1949–1951, 1958–1970).
| Gogo Nushi | |
| Született | 1913. december 15. Vuno[1] |
| Elhunyt | 1970. december 4. (56 évesen) Tirana |
| Állampolgársága | albán |
| Foglalkozása | politikus |
| Tisztsége | az albán nemzetgyűlés képviselője |
| Albánia kereskedelmi minisztere | |
| Hivatali idő 1947. január 31. – 1948. október 1. | |
| miniszterelnök | Enver Hoxha |
| Előd | nincs ilyen tárca |
| Utód | Kiço Ngjela |
| Albánia ipari minisztere | |
| Hivatali idő 1948. november 23. – 1949. október 29. | |
| miniszterelnök | Enver Hoxha |
| Előd | Abedin Shehu |
| Utód | Abedin Shehu |
| Albánia minisztertanácsának elnökhelyettese | |
| Hivatali idő 1951. szeptember 6. – 1953. július 31. | |
| miniszterelnök | Enver Hoxha |
| Albánia kereskedelmi és közlekedési minisztere | |
| Hivatali idő 1953. augusztus 1. – 1954. július 19. | |
| miniszterelnök | Enver Hoxha |
| Előd |
|
| Utód | |
| Albánia minisztertanácsának első elnökhelyettese | |
| Hivatali idő 1956. június 4. – 1958. június 3. | |
| miniszterelnök | Mehmet Shehu |
| Előd | Beqir Balluku |
| Utód | Beqir Balluku |
 | |
| Gogo Nushi aláírása | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Életútja
szerkesztésCsaládja gyermekkorában kivándorolt, 1928-tól a franciaországi Lyonban éltek. Nushi tanulmányait követően gyári munkásként dolgozott, 1935-ben belépett a Francia Kommunista Pártba, és albán nyelvű emigráns folyóiratot szerkesztett.[4] 1940-ben tért haza Albániába, ahol részt vett az Albán Kommunista Párt 1941. novemberi megalakításában, majd a Tirana környéki partizánalakulatok megszállók elleni küzdelmeiben. 1944 májusában a Përmetben megalakult ideiglenes törvényhozó szerv, a Nemzeti Felszabadítási Főtanács tagja lett.[5] Franciaországi mozgalmi tapasztalatainak köszönhetően kitűnt szervezői képességeivel, jelentős mértékben hozzájárult ahhoz, hogy munkások és fiatalok tömegei csatlakoztak a kommunista párthoz.[6]
A háború lezárultával, a kommunista hatalomátvételt követően az 1945. március 15-én felállított ideiglenes kormány kereskedelmi biztosa volt,[7] valamint tagja lett az 1946. március 25-én megalakult új albán nemzetgyűlésnek (haláláig a parlament képviselője maradt).[8] 1947. január 31-étől 1948. október 1-jéig a kereskedelmi, 1948. november 23-ától 1949. október 29-éig az ipari tárcát vezette, majd 1949-től 1951-ig a szakszervezetek vezetője volt. 1951. szeptember 6-ától 1953. július 31-éig a minisztertanács elnökhelyetteseinek egyike volt. Ezt követően 1953. augusztus 1-jétől 1954. július 19-éig kereskedelmi és közlekedési miniszterként tevékenykedett, 1954 júliusa és 1956 között pedig a nemzetgyűlés elnöki feladatait látta el. 1956. június 4-e és 1958. június 3-a között ismét a minisztertanács egyik elnökhelyettese volt. 1958-tól haláláig újból a szakszervezeti mozgalmat irányította, e minőségében 1960 nyarán részt vett a Szakszervezeti Világszövetség pekingi konferenciáján, 1962-től pedig a nemzetgyűlés alelnöke is volt. 1966-ban a berati pártszervezet első titkári teendőit is ellátta.[9]
1948-tól tagja volt az állampárt politikai és központi bizottságának egyaránt, az 1950-es évek közepéig – Enver Hoxha, Mehmet Shehu, Hysni Kapo és Spiro Koleka után – a párthierarchia ötödik legmagasabb rangú funkcionáriusának számított, ezt követően azonban fokozatosan hátrébb sorolódott a ranglistán. Azon kevés kommunista vezetők közé tartozott, akik alapításától a párt vezető tagjai voltak, és természetes halállal vesztették életüket.[10]
Szülőfalujában, az Albán-Riviérán fekvő Vuno faluban a demokratikus rendszerváltozásig az ő és a kommunista mozgalomban szintén részt vett fivére, Kosma Nushi életét bemutató emlékmúzeum állt.[11]
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ A biographical dictionary of Albanian history, 340
- ↑ Elsie 2013 :340.
- ↑ Elsie 2013 :340.
- ↑ Nagel 1989 :98.; Elsie 2013 :340.
- ↑ Ligjvënësit shqiptarë në viti (’Az albán törvényhozás évenként’). Republika e Shqipërisë – Kuvendi (Hozzáférés: 2018. november 25.) arch
- ↑ Elsie 2013 :340.; Fevziu 2016 :96–97.
- ↑ Pearson 2005 :432.
- ↑ Ligjvënësit shqiptarë në viti (’Az albán törvényhozás évenként’). Republika e Shqipërisë – Kuvendi (Hozzáférés: 2018. november 25.) arch
- ↑ Réti 2000 :145.; Elsie 2013 :340.; Qeveritë shqiptare (’Albán kormányok’). ShtetiWeb (Hozzáférés: 2018. november 23.)
- ↑ Elsie 2013 :340.; Albania 1944–1991. www.kolumbus.fi (Hozzáférés: 2018. november 25.) arch
- ↑ Nagel 1989 :98.
Források
szerkesztés- ↑ Elsie 2013: Robert Elsie: A biographical dictionary of Albanian history. London; New York: Tauris. 2013. ISBN 978-1-78076-431-3
- ↑ Fevziu 2016: Blendi Fevziu: Enver Hoxha: The iron fist of Albania. Ed. and intr. by Robert Elsie; transl. by Majlinda Nishku. London; New York: I.B. Tauris. 2016. ISBN 9781784534851
- ↑ Nagel 1989: Albánia. [Pécs]: Baranya Megyei Könyvtár. 1989. = Nagel Útienciklopédiák, ISBN 9637272194
- ↑ Pearson 2005: Owen Pearson: Albania in occupation and war: From fascism to communism. London; New York: Centre for Albanian Studies. 2005. = Albania In the Twentieth Century, 2. ISBN 1845110145
- ↑ Réti 2000: Réti György: Albánia sorsfordulói. Budapest: Aula. 2000. = XX. Század, ISBN 9639215740