Good Kid, M.A.A.D City

 

Debütáló stúdióalbumának, a Section.80-nek (2011) sikerét követően Kendrick Lamar aláírta első szerződését egy nagy kiadóval, az Interscope Recordsszal és Dr. Dre Aftermath Entertainment kiadójával. Azt mondta a HipHopDX-nek, hogy nem akart nagynevű producerekkel dolgozni, hanem azokkal, akiket már ismert, főleg a Top Dawg producer-csapatával, a Digi+Phonicsszal.^[1]

Egy XXL-lel készített interjúban elmondta, hogy az album hangzása nem olyan lesz, mint a Section.80, hanem vissza fog térni a comptoni gyökerekhez: „Nem tudom megmondani, hogy milyen hangzást vagy hol leszek a következő öt évben zeneileg... Visszamenni a szomszédságba, vissza arra a helyre, ahol régen voltunk, inspirált engem. Szóval ennek az albumnak a hangzása nem lesz olyan, mint a Section.80.”^[2] Ezek mellett azt nyilatkozta, hogy látni lehet majd szülővárosának hatását a lemezen: „A gyerek, aki megpróbál elmenekülni attól a befolyástól, aki a legtöbbet adja, hogy elmeneküljön attól a befolyástól, akit mindig visszatartottak a körülmények, amik voltak.”^[1]

 

A felvételek a PatchWerk Recording Studiosban (Atlanta), az Encore Studiosban (Burbank), a TDE Red Roomban (Carson) és az albumon „Anyukám Stúdiója”-ként (Los Angeles) megjelölt stúdiókban történtek.^[3] Az első dalt, amelyet Lamar felvett, a Compton volt Dr. Dre-vel. A száma. tizenkettedik az albumon és az eredeti verzió utolsó dala.^[4]

2012. augusztus 15-én Lady Gaga Twitteren bejelentette, hogy közreműködött Lamarral egy Partynauseous című dalon, amelyet szeptember 6-án fognak kiadni. Augusztus 23-án Gaga elmondta, hogy a dalt nem fogják akkor kiadni és bocsánatot kért a halasztásért.^[5][6] Végül hivatalosan is megerősítették, hogy Lady Gaga nem fog szerepelni az albumon, időzítési problémák és művészi különbségek miatt, amelyek főleg abból származtak, hogy Gaga nem akarta, hogy Lamar teljesen megváltoztassa a dal stílusát.^[7] A dalt később átnevezték Bitch, Don’t Kill My Vibe-ra. November 8-án Gaga kiadta a verziót, amelyen ő szerepelt és a refrént, illetve egy versszakot énekelt.^[8] Lamar azt mondta, hogy meglepte, de boldog volt, hogy Gaga kiadta a saját verzióját, mert ez magabiztosságot mutatott a közös munkájukban.^[9]

A Good Kid, M.A.A.D City zeneileg visszafogott,^[10][11] atmoszférikus alapokkal és finom, elkülöníthetetlen refrénekkel.^[12] Elkerüli a kortárs hiphop érzését^[13] és szinte elhomályosodott háttéréneklést tartalmaz, minimalista zongorjátékkal.^[14] Hasonlították az Outkast Aquemini albumához.^[15][16][17] Andrew Nosnitsky (Spin) a hozzá legközelebb álló zenének az Outkast ATLiens-éráját nevezte, de ahogy az album halad előre, úgy átalakul egy 2000-es évek közepén megjelent Roots albummá.^[18] Sasha Frere-Jones (The New Yorker) úgy érezte, hogy kemény történetekhez társított finom zenéje hasonlít Dr. Dre G-funkjához az 1990-es évek elején, de hozzáadta, hogy „Lamar gyakran úgy hangzik, mint Drake... akinek különböző, ábrándozó stílusainak semmi köze nincs a Nyugat hagyatékához.”^[19] Marcus Moore (Okayplayer) azt írta, hogy hangszerelése „elkerüli Kalifornia nyugati-parti, csillogó funkját egy Dungeon Family-esztétikáért.”^[20]

Dalszövegét tekintve az album Lamar élményeit és annak durva valóságát írja le szülővárosában, Comptonban,^[21] nem lineáris formában.^[22] A dalokon beszél olyan problémákról, mint gazdasági jogfosztottság, megtorló bandaerőszakról^[23] és elnyomott nőkről,^[24] míg kielemzi azoknak hatását az egyéneken és családokon.^[23] Lamar több, különböző karaktert és belső konfliktust is bemutat az album során,^[24] egymás ellen állítva honvágyát és szeretetét Compton iránt a város romló helyzetével.^[25] Del F. Cowie (Exclaim!) észrevett egy átalakulást Lamar karaktereiben, „heves, befolyásolható, lányok után vágyó tinédzserből, egy spirituális, keményen megélt felnőtt létté, amelyet végérvényesen befolyásolt a szomszédság és a családi kapcsolatok veszélyes környezetéből.”^[11] Mark Collett (Slant Magazine) azt írta, hogy Lamar úgy viszi véghez a karakterek átalakulását, hogy „lágyítja a nyugati-parti hiphop hedonista kényszereit a keleti part önelemző impulzusaival.”^[26] David Amidon (PopMatters) úgy látta, hogy „egy félig önéletrajzi karakterfejlődés,”^[27] míg Robert Christgau (MSN Music) szerint Lamar halkan felépít egy „rap vs. valóság dichotómiát.”^[12]

Az albumon természetes, valósághoz hasonló jelenetek szerepelnek, amelyek dramatizálják a karaktereket.^[12] Jon Caramanica (The New York Times) úgy látja, hogy részei az album narratív stratégiájának: „imák és beszélgetések és különböző hangok és emlékek és közjátékok, amelyek mind egy történetet építenek: Mr. Lamar meséje arról, hogy elkerüli Compton keményebb sarkait, hogy megtalálja magát művészként.”^[13] Jayson Greene (Pitchfork) úgy érezte, hogy megerősítik az album témáját, amely a „család alapereje,” feldolgozva a „családot és a hitet,” mint az „elkopó kötelek, amelyek visszatartják Lamart a bandaerőszak szakadékától, amely bekebelezné.”^[28]

Lamar visszafogottan rappel az albumon,^[13] belső rímekkel,^[29] dupla és tripla előadásmóddal^[30] és különböző hangokkal a különböző karaktereknek.^[22] Jody Rosen azt írta Lamarról, hogy egy történetmesélő, nem egy hencegő rapper, aki spirituális sóvárgásokat és morális dilemmákat állít a bandaerőszak és a rendőri brutalitás elé.^[29]

Már az album megjelenése előtt a rajongók elkezdték Good Kid, Mad Citynek vagy Good Kid in a Mad Citynek hívni Lamar debütáló projektjét, amely becenevet a rapper adott neki. A mondatot már a 2009-es Kendrick Lamar középlemezén is használta.^[31] Mikor bejelentette az album címét és megjelenési dátumát, kiemelte, hogy a cím helyes írásmódja mind kisbetű, kivéve a két magánhangzó a m.A.A.d-ben.^[32] A cím főként Lamar gyerekkori ártatlanságára utal és arra, hogy Compton hogyan befolyásolta életét. Később elmondta, hogy a a m.A.A.d egy rövidítése két mondatnak: a My Angry Adolescence Dividednak (Az Én Dühös Kamaszkorom Szétválasztva) és a My Angels on Angel Dust (Az Angyalaim Angyalporon) és a következőt tette hozzá: „Ez voltam én és ezért nem füvezek. Én voltam, rosszkor a rossz dologra tettem rá a kezem és észre se vettem.”^[33] A cím ezek mellett lehet utalás az 1990-es években aktív, Los Angeles-i WC and the Maad Circle hiphop-csoportra.^[34]

Az album borítóján Lamar látható kisgyerekként, két nagybátyjával és nagyapjával. A felnőttek szemei cenzúrázva vannak. Azt mondta, hogy az ő szemei azért nincsenek cenzúrázva, mert az ő szemén keresztül van elmesélve a történet és az ő élményein, tapasztalatain alapul. A nagybátyja, aki tartja Lamart, feltartja a Crips banda jelét, míg a feje feletti poszteren Lamar és apja látható.^[35]

Az album 2012. októberi megjelenése előtt és után Lamar turnézott Drake-kel és Steve Aokival.^[36][37] 2013. május 5-én kezdte el első headliner turnéját, a Good Kid, M.A.A.D City World Tourral, a floridai West Palm Beachen. A turné alatt 23 koncertje, 22 nemzetközi fesztiválfellépése és 15 fesztiválfellépése az Egyesült Államokban. Az Amerikában előadott koncerteken szerepelt a Black Hippy hiphopcsoport és augusztus 24-ig tartott.^[38]

Miután az albumot az „egy rövidfilm Kendrick Lamartól” alcímmel látta el, egy GQ-val készített interjúban azt mondta, hogy „tervez készíteni egy rövidfilmet, hogy történetét életre keltse.” A film megrendezése is érdekelte, a lehetséges szereplők között pedig felsorolta Tristan Wildsot, Taraji P. Hensont és Rihannát.^[39] 2013. december 23-án megjelent a Sing About Me videóklipje, amelyet Darren Romanelli rendezett.^[40]

Egy héttel az album kiadása előtt kiszivárogtak bizonyos részei az interneten.^[41] Az első hetében második helyen debütált a Billboard 200-on és 242 ezer példány kelt el belőle az Egyesült Államokban.^[42][43][44] Október 28-án 16. helyen debütált a Brit albumlistán és második helyen a Brit R&B-listán.^[45][46] Az első tíz helyen volt ezek mellett Hollandiában,^[47] Kanadában^[48] és Új-Zélandon.^[49] A második hetében 63 ezer példány kelt el belőle,^[50] majd a következő négy hétben összesen 176 ezer, ezzel 481 ezerre emelve az összes eladás számát.^[51] 2018 áprilisára 1.72 millióan vásárolták meg a lemezt,^[52] júniusban triplaplatina minősítést kapott az Amerikai Hanglemezgyártók Szövetségétől (RIAA), három millió eladott példányért.^[53]

Kritikák

Szerző Értékelés AnyDecentMusic? 8.6/10 Metacritic 91/100 AllMusic   Entertainment Weekly A− The Guardian   The Irish Times   Los Angeles Times   MSN Music (Expert Witness) A− Pitchfork 9.5/10 Rolling Stone   Spin 8/10 USA Today

A Good Kid, M.A.A.D Cityt általánosan méltatták. A Metacritic weboldalon, amely szakértők kritikái alapján ad albumoknak 100 pontból egy adott értékelést, 91 pontot adott a lemeznek, 36 kritika alapján.^[54] A hasonlóan működő AnyDecentMusic? 8.6 pontot adott neki 10-ből.^[55] A kritikusok általában Lamar dalszerzői képességeit és elmesélések felépítését méltatták.^[56]

Jody Rosen (Rolling Stone) azt írta, hogy az album „megérdemli, hogy helye legyen a hetvenes években kihasznált feketék zenéjének és a kilencvenes évek gengszter rap újjáélesztésének történeti ágában.”^[29] Greg Kot (Chicago Tribune) méltatta Lamart, hogy „a gengszter stílusnak egy újabb fordulatot adott, vagy néha teljesen fejére állította azt” egy albumon, amely „komédiával, komplexitással és a Kendrick Lamar fejében hallható sok hanggal áradozik.”^[10] Jayson Greene (Pitchfork) azt írta, hogy „az album varázsa az, hogy hogyan köti össze a lényegre törő rappet” a „súlyos mondanivalójával” és történetével,^[28] míg David Amidon (PopMatters) úgy érezte, hogy az album egyszerre volt elérhető és jelentős, illetve egyszerre tudott megfelelni az underground és a mainstream hiphop rajongóinak is.^[27] Joseph Morpurgo (Fact) egy önéletrajzi lemeznek nevezte, amely „széles körű és távolba nyúló siker.” Jaeki Cho (XXL) azt mondta, hogy a Good Kid, M.A.A.D City az „egyik legösszefüggőbb munka a rap elmúlt pár évében” és azt írta, hogy minden dal „egyszerre hangzik komplexen hangszereltnek, hangzásilag odaillőnek, előtérbe helyezve Kendrick élénk dalszövegírását és ritmuskontrollját.”^[30] Jim Carroll (The Irish Times) úgy érezte, hogy szórakoztató és előretekintő, de visszhangozza a nyugati-parti hiphop elmúlt időszakát.^[57] David Jeffries (szerkesztő, AllMusic) azt írta, hogy az album „valamilyen szinten egy következő szintre emelt gengszter rap,” illetve a következőt írta a témájáról:

A jó ötletek és az élet mellett, megéri résztvenni ezen az utazáson a comptoni betondzsungelen át, nem csak a művészi gazdagság miatt, hanem egy zseniális rapper miatt, aki szárnyal újonc szezonjában. Bármilyen kérdés, amely a horrorjáról lett volna, hirtelen eltűnik Kendrick igazmondásának, őszinteségének, széles látókörének és kinyújtott kezének köszönhetően. Adjuk össze ezt, és vonjuk ki belőle a nagy felhajtást és még így is elég nagy a hatása, hogy a rakás tetejére emelkedjen.^[25]

Más szakértőknek kevésbé tetszett. Hazel Sheffield (NME) szerint a lemeznek nem volt meg az a nyers vonzóereje, mint a Section.80-nek,^[58] míg Alex Macpherson (The Guardian) úgy találta, hogy „Lamar leírása az elnyomott nőkről nem meggyőző és szükségtelenül kéjvágyó.”^[24] Robert Christgau (MSN Music) úgy érezte, hogy az „elkötelezettsége a drámához negatív hatással van a zenére,” de azt mondta, hogy „az atmoszférikus alapok, amelyeket Dr. Dre és bérencei a rappek és refrének alá fektetnek és létrehoznak egy zenei folytonosságot, amelyek alátámasztják a helyenként ingadozó előadásmódot és Lamar rímjeinek pont erre van szüksége.”^[12]

Az alábbi listán azon díjak és jelölések szerepelnek, amelyeket Kendrick Lamar az albumért vagy annak kislemezeiért kapott. Az albumot és dalait összesen 30 díjra jelölték, amelyből tízet nyertek el azok.

További vokál

• Bitch, Don’t Kill My Vibe: Anna Wise és JMSN
• Money Trees: Anna Wise
• good kid: Chad Hugo
• m.A.A.d city: Schoolboy Q^[69]
• Sing About Me, I’m Dying of Thirst: JMSN, Anna Wise és Camille Davis
• Real: JMSN

Feldolgozott dalok

• Bitch, Don’t Kill My Vibe: Tiden Flyver, szerezte: Robin Braun, Vindahl Friis és Lykke Schmidt, előadta: Boom Clap Bachelors; Tiden Flyver (master-felvétel), előadta: Boom Clap Bachelors.
• Backseat Freestyle: Yo Soy Cubano, előadta: The Chakachas.^[70]
• The Art of Peer Pressure: Helt Alene, szerezte: Rune Rask, előadta: Suspekt.
• Money Trees: Silver Soul, szerezte: Victoria Garance Alixe Legrand és Alex Scally; Silver Soul, előadta: Beach House.
• Poetic Justice: Any Time, Any Place, szerezte: James Harris, Janet Jackson és Terry Lewis, előadta: Janet Jackson.
• Sing About Me, I’m Dying of Thirst: Maybe Tomorrow, szerezte: Quincy Jones, Alan Bergman és Marilyn Bergman; Maybe Tomorrow, előadta: Grant Green.
• Compton: What’s This World Coming To, szerezte: Charles Richard Cason, előadta: Formula IV.
• The Recipe: Meet the Frownies, szerezte: Eric Cardona, Gabe D’Amico, Dev Gupta, Andrea Hernandez és Bryan Ujueta, előadta: Twin Sister.

Az AllMusic adatai alapján.^[71]

• Minden idők 500 legjobb albuma (Rolling Stone magazin)
• Minden idők 200 legjobb hiphopalbuma (Rolling Stone magazin)