Garay András

Eötvös-kollégistaként végezte felsőfokú tanulmányait a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen, de a Vigilia és a Válasz Körben való részvétele miatt a fordulat évében, 1948-ban kizárták a kollégiumból. Biológia–kémia szakos középiskolai tanári képesítését 1949-ben, bölcsészdoktori oklevelét 1950-ben szerezte meg. A kutató- és oktatómunkát az egyetemi növényélettani intézetben kezdte meg 1949-ben, Gimesi Nándor tanársegédeként. Miután a darwinizmus és a mendeli genetika megállapításait tagadó liszenkói tanok oktatását elutasította, 1951-ben kizárták az egyetemi oktatók sorából. 1951–1952-ben a székkutasi Gyapottermesztési Kutatóintézetben dolgozott. 1952-ben az újjászervezett budapesti Gyógynövénykutató Intézet munkatársává nevezték ki, 1957-től a fertődi Növénynemesítési és Növénytermesztési Kutatóintézet alkalmazásában állt mint tudományos főmunkatárs, 1963 után pedig mint a biokémiai laboratórium vezetője. 1968-tól Straub F. Brunó meghívására tudományos főmunkatársként, 1969-től címzetes egyetemi tanári címmel oktatott a szegedi József Attila Tudományegyetem növény-szervezettani és növényélettani tanszékén. 1971-től 1973-ig az MTA Szegedi Biológiai Központban (MTA SZBK) tudományos tanácsadói címmel, a Növényélettani Intézet igazgatóhelyetteseként végezte a kutatómunkát. 1973-tól 1975-ig az MTA SZBK Biofizikai Intézetében folyó tudományos munkát irányította intézeti igazgatóként.

A hatóságok zaklatása elől (egyebek mellett a belső elhárítás informátornak is megpróbálta beszervezni) 1975-ben az Amerikai Egyesült Államokba távozott. 1976-tól 1994-ig a Texasi Mezőgazdasági és Műszaki Egyetem (TAMU) biokémiai és biofizikai tanszékének professzora volt, egyidejűleg 1968–1969-ben a Kairói Egyetemen, 1986–1987-ben a franciaországi Roueni Egyetemen is oktatott vendégtanárként. 1994-től haláláig a TAMU professor emeritusa volt.

Az 1990-es fordulatot követően sem költözött vissza Magyarországra, az Amerikai Egyesült Államokban hunyt el. Végakaratának megfelelően hamvait hazaszállították, és a pécsi családi kriptában helyezték örök nyugalomra.

Pályája első szakaszában a növényi fejlődésélettan és morfológia biokémiai alapjait, a növényi növekedés molekuláris szintű, hormonális szabályozását, az auxinok virágzás-élettani hatásmechanizmusát vizsgálta a fotoperiodizmussal összefüggésben. E korai stúdiumok során merült fel benne a kérdés, hogyan és miért halad az élő anyag evolúciója során a fokozódó komplexitás irányába. Hogy e kérdéskör vizsgálatába szélesebb alapokra támaszkodva vághasson bele, az 1950-es évek során továbbképezte magát a fizika és a matematika területén (kvantummechanika, csoportelmélet stb.). Az 1950-es évek második felében vált elfogadottá a fizikában a paritássértés elve, mely szerint noha az elemi részecskék közötti erős kölcsönhatásban is megmarad a rendszerre jellemző tükrözési szimmetria (paritás), addig a gyenge kölcsönhatások az anyagban aszimmetrikus (paritássértő) végállapotokat eredményeznek. Ezt a tézist adaptálta Garay biológiai körülményekre, és kialakította munkahipotézisét, mely szerint az élő anyag szerveződésében és evolúciójában is szerepe lehet a molekulák közötti szupergyenge kölcsönhatásoknak. Pályája későbbi szakaszában ennek a hipotézisnek a bizonyítását kereste, fő kutatási területe az élő anyag molekuláris aszimmetriája (kiralitása) és annak eredete, valamint evolúciós szerepe volt. Életműve ugyan nem adott megnyugtató magyarázatot a biológiai molekulák aszimmetriájának kérdésére, de vizsgálatai során többek között kimutatta, hogy az élő szervezetek balkezes (–1-es kiralitású) és jobbkezes (+1) molekulái eltérően reagálnak az atommagból kilépő nagyenergiájú elektronokra. Megállapította, hogy az evolúció időnyila (időiránya) a komplexitás, a növekvő entrópia felé tart, és ez összhangban van a szupergyenge kölcsönhatások előidézte molekuláris paritás- és töltésszimmetria-sértéssel.

Emellett behatóan foglalkozott az optikai cirkuláris dikroizmus jelenségével is, amelynek során a lineárisan polarizált fény egy optikailag aktív anyagban jobbra és balra cirkulárisan polarizált sugarakra válik szét.

1973-ban megválasztották a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjának, azonban miután 1975-ben elhagyta az országot és az Amerikai Egyesült Államokban telepedett le, „illegális külföldi tartózkodás” miatt 1976-ban kizárták az akadémikusok sorából. 1990-ben ezt az elnöki határozatot semmisnek nyilvánították, levelező tagságát rehabilitálták, majd 1993-ban a rendes tagok sorába választották. Az 1970-es években tagja volt a Szegedi Akadémiai Bizottságnak.

• Virágtalanok X.: Az anyarozs. Budapest: Akadémiai ny. 1960.   (Békésy Miklóssal)
• Origin and role of optical isomery in life. Nature, 219. sz. (1968) 338–340. o.
• On the role of molecular chirality in biological electron transport and luminescence. Life Sciences, X. évf. 24. sz. (1971) 1393–1398. o.
• Comments on the time direction of biological evolution. Acta Botanica Hungarica, (1974)
• Neutral currents in weak interactions and molecular asymmetry. Journal of Molecular Evolution, VI. évf. 2. sz. (1975) 77–89. o. (Hraskó Péterrel)
• Superweak interactions and the biological time direction. Origins of Life and Evolution of Biospheres, IX. évf. 1. sz. (1978) 1–5. o.
• Broken symmetries in physics and their relevance in chemistry and biology. In Origins of optical activity in nature. Ed. by D. C. Walker. New York: Elsevier. 1979. 245–257. o.  
• Differential interactions of beta particles with liquid enantiomers and internal timing of chiral molecules. Biosystems, XX. évf. 1. sz. (1987) 63–74. o.
• Theoretical and experimental studies on the possibility of chirality dependent time direction in molecules. In Chemical evolution: Oirigin of life. Ed. by C. Ponnamperuna. Hampton: Deepak. 1993. 165–180. o.  

• Az Egymásért vagyunk című, 2020-ban megjelent tudománytörténeti összeállításban munkásságára történő visszatekintés jelenik meg.^[1]

• ”Fontosnak tartom, hogy az Akadémia érdeklődése a jövőben se szűküljön le saját kutatóbázisaira”. Magyar Tudomány, LXXXI. évf. 4. sz. (1974) 216–219. o.
• Ki kicsoda 2000: Magyar és nemzetközi életrajzi lexikon. Budapest: Greger-Biográf. 1999. 553. o.  
• A Magyar Tudományos Akadémia tagjai 1825–2002 I. (A–H). Főszerk. Glatz Ferenc. Budapest: MTA Társadalomkutató Központ. 2003. 394–395. o.
• Magyar nagylexikon XIX: Kiegészítő kötet (A–Z). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2004. 338. o. ISBN 963-9257-21-4  
• Ormos Pál: Garay András 1926–2005. Magyar Tudomány, CLXVII. évf. 2. sz. (2006) 237–238. o.