Galloromán nyelvek

A galloromán nyelvek az újlatin nyelvek nyugati ágának egyik csoportja, amelyek az ókori Gallia, vagyis a mai Franciaország, Svájc bizonyos tartományai, illetve Olaszország északi részén alakultak ki. Két kisebb csoportra oszthatók: galloitáliaira, amelybe az észak-itáliai dialektusok, valamint gallorhaetiaira, ahová a francia és a rétoromán nyelvváltozatok tartoznak. (Az okcitán és a katalán besorolásának kérdését lásd az iberoromán nyelveknél.) A galloromán nyelvek nyelvtanilag és hangtanilag az iberoromán nyelvekhez állnak legközelebb.

Főbb közös jellemzőik

A többes számot – a galloitáliai dialektusok kivételével – -s hozzáadásával képzik. A nyelvészek álláspontja szerint történetileg a galloitáliai nyelvek is -s hozzáadásával képezték a többes számot (ennek maradványai megtalálhatóak pl. egyes lombard szóalakokban: tütt [tyt] / tb. tücc [tyʧ] < *tüts), azonban a kétnyelvűség és az olasz hatás miatt elvesztették a szóvégi -s hangot.
A magánhangzók közötti [p, t, k] zárhangok zöngésültek, a franciában és bizonyos galloitáliai dialektusokban el is tűntek.
A szavak alaktanilag erősen redukálódtak, a szóvégi -e, -o magánhangzókat (a francia az -a-t is), illetve vele együtt az utolsó szótagot, valamint a franciában az -s-t is elvesztették.
A szóalakok nagymértékű rövidülése következtében kiterjedt a különböző módosító szók, személyes névmások, valamint az igei körülírások használata (pl. kötelező érvényű az igei hangsúlytalan személyes névmások használata).

Csoportosításuk

Nyugati újlatin nyelvek
- Galloromán nyelvek^[1]
  - Gallo–rhaetiai csoport
    - Francia (vagy „oïl”^[2]) alcsoport
      - francia
      - vallon
      - pikárd
      - burgundi
    - Frankoprovanszál vagy arpitán nyelvjárások^[3]
    - Okcitán („oc” alcsoport)^[4]^[5]
      - gascon és aráni
      - lengadòci (franciásan languedoci)
      - provanszál
      - vivaroaupenc
      - auvergnat
      - limousin
      - zsidóprovanszál (shuadit) †
    - Rétoromán dialektusok (rhaetiai alcsoport)
      - romans
      - ladin
      - friuli
  - Galloitáliai (északolasz) csoport

megjegyzés: A galloromán nyelvek csoportosítását nehezíti a nyelv és dialektus problematikája: a hagyományos nyelvészeti források csak francia, okcitán és rétoromán nyelveket különböztetnek meg; a galloitáliai dialektusokat csak „északolasz nyelvjárásoknak” tekintik.

Jegyzetek

↑ VNY p. 1469: „galloromán (galliai) nyelvek”
↑ Az elnevezés onnan ered, hogy ezekben a nyelvváltozatokban az „igen”-t a latin HOC [EST] ILLUD, ’az az’ kifejezésből származó szóval mondják.
↑ Átmenetet képez a francia és az okcitán dialektusok között.
↑ Az elnevezés onnan ered, hogy ezekben a nyelvváltozatokban az „igen”-t a latin HOC, ’az’ kifejezésből származó szóval mondják.
↑ Az Ethnologue az okcitánt az iberoromán nyelvekhez sorolja.

Kapcsolódó szócikkek

Források

A világ nyelvei. Fodor István főszerk. Budapest: Akadémiai Kiadó. 1999. ISBN 9630575973
Manual de lingüística románica. José Enrique Gargallo Gil – Maria Reina Bastardas (coords.). Barcelona: Ariel Lingüística. 2007. ISBN 978-84-344-8268-5

[1] VNY p. 1469: „galloromán (galliai) nyelvek”

[2] Az elnevezés onnan ered, hogy ezekben a nyelvváltozatokban az „igen”-t a latin HOC [EST] ILLUD, ’az az’ kifejezésből származó szóval mondják.

[3] Átmenetet képez a francia és az okcitán dialektusok között.

[4] Az elnevezés onnan ered, hogy ezekben a nyelvváltozatokban az „igen”-t a latin HOC, ’az’ kifejezésből származó szóval mondják.

[5] Az Ethnologue az okcitánt az iberoromán nyelvekhez sorolja.

[1]

[2]

[3]

[4]

[5]