[go: up one dir, main page]

Friedrich August von Hayek

Nobel-díjas osztrák-brit közgazdász, morálfilozófus
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2023. április 5.

Friedrich August von Hayek (Bécs, 1899. május 8.Freiburg, 1992. március 23.) az osztrák iskolához tartozó Nobel-díjas közgazdász és morálfilozófus, a liberális demokrácia és a szabadpiac védelmezője a szocialista és kollektivista eszmékkel szemben a 20. század közepén. Jelentősen hozzájárult a kognitív tudomány és a jogtudomány fejlődéséhez is. 1974-ben ideológiai riválisával, Gunnar Myrdallal megosztva közgazdasági Nobel-emlékdíjat kapott.

Friedrich August von Hayek
Született1899. május 8.[1][2][3][4][5]
Bécs[6][7]
Elhunyt1992. március 23. (92 évesen)[1][2][3][5][8]
Freiburg im Breisgau[9][10][11]
Állampolgársága
Házastársa
  • Helen Berta Maria von Fritsch
  • Helene Bitterlich
Gyermekei
  • Laurence Hayek
  • Christine von Hayek
SzüleiAugust von Hayek
Foglalkozása
Tisztségeelnök (1947–1961, Mont Pelerin Society)
Iskolái
Kitüntetései
  • Bécs Városának Becsületgyűrűje
  • Elnöki Szabadság-érdemrend
  • A művészetek és a tudományok érdemrendje
  • a Salzburgi Egyetem díszdoktora
  • Fellow of the British Academy
  • Pour le Mérite
  • Fellow of the Econometric Society (1947)[19]
  • Guggenheim-ösztöndíj (1954)[20]
  • közgazdasági Nobel-emlékdíj (1974)[21]
  • Osztrák Tudományos és Művészeti Díj (1974)
  • Baden-Württemberg Tartomány Érdemrendje (1981)
  • Hanns Martin Schleyer Prize (1984)
SírhelyeNeustifter Friedhof

Friedrich August von Hayek aláírása
Friedrich August von Hayek aláírása

A Wikimédia Commons tartalmaz Friedrich August von Hayek témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Hayek elit értelmiségi család fiaként Bécsben látta meg a napvilágot. A Bécsi Egyetemen 1921-ben és 1923-ban szerzett doktori fokozatokat, jogot, pszichológiát és közgazdaságtan tanult. Fiatalon a szocializmus eszméjével szimpatizált, Ludwig von Mises tanainak hatására gondolkodása alapvetően megváltozott.

Hayek Jeremiah Jenks professzor kutató asszisztenseként dolgozott a New York Egyetemen 19231924 között. Ezután az Austrian Institute of Economic Research igazgatója lett, majd a London School of Economics közgazdasági tanszékéhez csatlakozott 1931-ben. Az Anschluss után, 1938-ban felvette a brit állampolgárságot.

Az 1940-es évek elején Hayek a korszak egyik meghatározó elméleti közgazdászává vált. A második világháború után azonban Hayek laissez-faire elveivel szemben az állami beavatkozást követő tanok, különösen Keynes eszméi váltak divatossá a közgazdászok és gazdaságpolitikusok közt. Hayek kikerült a közgazdasági gondolkodás fősodrából, és a Committee on Social Thought professzoraként a Chicagói Egyetem filozófia-professzora lett 1950-ben. Ezt a posztját 1962-ig megtartotta, majd 1968-ig a Freiburgi Egyetem tanára lett. Innen ment nyugdíjba, és szülőhazájába visszatérve a Salzburgi Egyetemen adott órákat. Hayek következetes közgazdasági eszméi a keynesi ihletettségű gazdaságpolitika kudarca miatt az 1970-es években újra népszerűvé váltak. 1974-ben megkapta a Nobel-díjat. Megérte a szocializmus bukását, és összegző művében korai tanaival összhangban értékelte a tervgazdaság tarthatatlanságát. 1992-ben Németországban, Freiburgban halt meg.

Magyarul megjelent művei

szerkesztés
  • Út a szolgasághoz; ford. Mezei György Iván; Közgazdasági és Jogi, Bp., 1991 ISBN 9632223756
  • A végzetes önhittség. A szocializmus tévedései; ford. Pásztor Eszter; Tankönyvkiadó, Bp., 1992 ISBN 9631845435
  • Piac és szabadság. Válogatott tanulmányok; vál. Madarász Aladár, ford. Atkári János, Mezei I. György, Tóth Sándor; Közgazdasági és Jogi, Bp., 1995 ISBN 9632228480

Érdekesség

szerkesztés

Magyarországon 2001-ben Hayek Társaság néven szerveződött ultraliberális csoport Hayek eszméinek népszerűsítésére (2005-ben megszűnt). Szlovákiában is van Hayek Társaság.[22]

  1. a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 9.)
  2. a b BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. https://link.springer.com/chapter/10.1007/978-1-349-06912-5_8
  5. a b Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 10.)
  7. Lord and Lady of the media. ABC News, 2012. február 10.
  8. https://fee.org/articles/friedrich-a-hayek-1899-1992/
  9. Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 30.)
  10. https://link.springer.com/content/pdf/10.1007/s11138-013-0221-0.pdf
  11. Friedrich von Hayek Dies at 92; An Early Free-Market Economist (angol nyelven), 1992. március 24. (Hozzáférés: 2021. március 11.)
  12. a b NNDB (angol nyelven)
  13. The Rehabilitation of the Cold-War Liberal (angol nyelven), 2006. április 30.
  14. Paul Disowns Extremists’ Views but Doesn’t Disavow the Support (angol nyelven), 2011. december 26. (Hozzáférés: 2021. március 11.)
  15. The Tale of the Dueling Economists (angol nyelven), 2011. október 23.
  16. http://www.britannica.com/EBchecked/topic/1856936/Winners-of-the-Nobel-Prize-for-Economics
  17. Sparring for Liberty (angol nyelven), 1989. november 1. (Hozzáférés: 2021. március 11.)
  18. http://www.nndb.com/event/409/000085154/
  19. https://www.econometricsociety.org/society/organization-and-governance/fellows/memoriam, 2023. április 6.
  20. friedrich-august-von-hayek
  21. The Sveriges Riksbank Prize in Economic Sciences in Memory of Alfred Nobel 1974 (angol nyelven). Nobel Alapítvány. (Hozzáférés: 2021. január 30.)
  22. A szlovák Hayek Társaság honlapja (szlovákul)

További információk

szerkesztés
  • Hayek és a brit felvilágosodás. Tanulmányok a konstruktivista gondolkodás kritikájának eszmetörténeti forrásairól; szerk., bev. Horkay Hörcher Ferenc, ford. Horkay Hörcher Ferenc, Kiss Balázs; PPKE, Bp., 2002 (Jogfilozófiák)
  • Nicholas Wapshott: Keynes és Hayek. Az összecsapás, amely meghatározta a modern közgazdaságtant. A nagy válságtól a nagy recesszióig; ford. Felcsuti Péter; Napvilág, Bp., 2014
  • Mark Amadeus Notturno: Hayek és Popper a racionalitásról, az ökonomizmusról és a demokráciáról; ford. Felcsuti Péter; Napvilág, Bp., 2019

Kapcsolódó szócikkek

szerkesztés