Franciák

A németekhez hasonlóan Európában elég későn jött létre a francia identitás, mivel Franciaországban – az erős központi törekvések ellenére – még a forradalom idején sem haladta meg a franciát anyanyelvként használók aránya az 50%-ot.

Jogi és etnikai-kulturális értelemben azonban meghatározható a kifejezés. Előbbi szerint Franciaország állampolgárait értjük a kifejezés alatt, beleértve a tengerentúli területek polgárait is. A szó szűkebb értelmében a közös anyanyelv, kultúra és a közös származás érzése révén definiálható. A francia szélsőjobboldali Nemzeti Front párt számára utóbbi értelmezés kizárólagos érvénnyel bír. Az önmeghatározás fontos: egy francia franciának vallja magát mindkét definíció szerint.

A kizárólag állampolgársági alapon és a közös jogi normákon alapuló társadalom ellentétben áll az egy nyelven, kultúrán és identitáson alapuló államisággal. A francia központosítás a gyakorlati életben elnyomja a multikulturális társadalmat, francia nyelvet, kultúrát és identitást erőltet bevándorlók és kisebbségiek közösségeire.

A kizárólag állampolgárságon alapuló definíció nem tartalmazná azokat, akik ugyan beszélik a nyelvet, francia származásúak és kulturálisan is kötődnek, de nincs állampolgárságuk (pl. sok vallon). Ugyanakkor tartalmazna olyanokat, akik nem beszélik a nyelvet, kulturálisan nem kötődnek, nem francia származásúak, de van francia állampolgárságuk (pl. Franciaország tengerentúli területeinek lakói).

• Fedezd fel Franciaországot (angol)
• INSEE - hivatalos francia statisztikák

• francia nyelv
• Franciaország