Fekete Sándor (író)

1945-től a Győrffy-kollégium tagjaként a Budapesti Tudományegyetemen magyar–olasz szakon (ma: Romanisztika Intézet) tanult. 1947–1948-ban a Vasvári Akadémia titkára, majd 1948–1949-ben a Petőfi Politikai Tisztképző Akadémia, a Pedagógia Főiskola, valamint a Gyógypedagógiai Főiskola tanára. 1949-től egyetemi tanulmányait abbahagyva a Pártfőiskolán tanult. 1952–1953-ban az Új Hang szerkesztője, 1951–1956 között a Szabad Nép munkatársa, rovatvezetője, 1952-től a szerkesztőbizottság tagja.

1956-ban az ELTE magyar tanszékének munkatársa. 1957–1958-ban az MTA Irodalomtörténeti Intézetében dolgozott. A forradalom utóvédharcaiban vállalt szerepe és a Hungaricus álnéven megjelent írásai miatt 1959-ben a Mérei-perben 9 évi börtönbüntetésre ítélték. 1963-ban amnesztiával szabadult. 1975-ig az Irodalomtudományi Intézet tudományos ügyintézője. 1976–1977-ben az Új Tükör szerkesztője, 1986-ig szerkesztője, majd 1989-ig főszerkesztője.

Írásaiban rendszeresen bírálta a demokratikus ellenzéket. 1988-ban az Új Március Front egyik alapító tagja. Több könyvében foglalkozott a reformkor irodalmával és Petőfi Sándor életével. Szatirikus hangvételű színműveit, vígjátékait több budapesti színház is bemutatta.

• Ifjúság (1946)
• Kamaszhangok (1945)
• Magyarok (1945)
• A márciusi fiatalok (1950)
• Vasvári Pál (1951)
• Petőfi a segédszerkesztő (1958)
• Haza és haladás (1966)
• Széchenyi István (1968)
• Petőfi a vándorszínész (1969)
• Folyosói szümpozion (1970)
• Kossuth Lajos (1970)
• Az emberevő komédiája, avagy őserdei szimpozion (1971)
• Így élt a szabadságharc költője (1972) Online elérhetőség
• Petőfi romantikájának forrásai (1972)
• A nagy francia forradalom (1972)
• Mezítláb a szentegyházban (Cikkek Petőfiről és kortársairól) (1972)
• Borostyán a vándorszínész (1973)
• Petőfi Sándor életrajza I. (1973)
• Így élt Napóleon (1975)
• Számadás az ünnepről (1975)
• A kamasz álma (1984)
• Sajtó és szabadság (1986)
• 1956 (1986)
• Az 1956-os felkelés okairól és tanulságairól (1989)
• Gyermekkorom csendőrországban. Rapszódikus töredék; szerzői, Bp., 1991 (Z-füzetek)
• A költő kardjai (Petőfi a forradalomban) (1992)
• "...agyon akart verni a magyar nép" (Adalékok Petőfi választási megbuktatásához) (1995)
• Egy bűnös szatíra (1995)
• Eine sträfliche Satire. 1957-58 verfasst von Sándor Fekete, 1959 vom Obersten Gericht verurteilt, 1995 vom Autor veröffentlicht (Egy bűnös szatíra); németre ford. Hannelore Schmör-Weichenhain; Kortina, Budapest–Wien, 2006
• Vácott voltam Afrikában. Emlékeim az 1956 utáni terrorkorszakból; szerzői, Bp., 1996
• Petőfi forradalma. Egy magyar história, lírával és polémiával; szerzői, Bp., 1998
• Eine sträfliche Satire / 1957-58 verfasst von Sándor Fekete, 1959 vom Obersten Gericht verurteilt, 1995 vom Autor veröffentlicht (Egy bűnös szatíra); németre ford. Hannelore Schmör-Weichenhain; Kortina, Bp.–Wien, 2006

• Partizán Érdemrend (1945)
• Magyar Szabadság Érdemrend bronz fokozata (1947)
• A Magyar Történelmi Társulat első díja a centenáris pályázat alkalmából (1950)
• József Attila-díj (1973)
• A Művészeti Alap Irodalmi Díja (1980)
• A Munka Érdemrend arany fokozata (1981)
• Rózsa Ferenc-díj (1984)
• A Magyar Népköztársaság Állami Díja (1985) – Petőfi-kutatásaiért, valamint szerkesztői, publicisztikai munkásságáért.
• Aranytoll (1993)
• Magyar Lajos-díj (1994)

• Ki kicsoda a magyar irodalomban? Tárogató Könyvek ISBN 9638607106
• Kortárs magyar írók

• Fekete Sándor profilja a Digitális Irodalmi Akadémia honlapján
• Fekete Sándor a PORT.hu-n (magyarul)
• Fekete Sándorné Hary Márta: Rabság szabadlábon; Múzsák, Bp., 1990