Elopteryx

A 19. század végén vagy a 20. század elején a neves magyar paleontológus, Nopcsa Ferenc von Felső-Szilvás Sînpetru közelében, a mai Romániában talált egy kis theropodától származó végtagtöredékeket. Ezeket a Brit Természettudományi Múzeumba juttatta. 1913-ban a Charles William Andrews, a múzeum kurátora a maradványokat kijelölte az Elopteryx nopcsai típus fajának. Az Elopteryx nem neve az ókori görög helos (ἕλος), „mocsár” + pteryx (πτέρυξ), „szárny” szóból származik. A fajnevet Nopcsa tiszteletére kapta. Kezdetben az Elopteryxet a holotípusból, egy proximális bal oldali combcsontból, a BMNH A1234 katalógusszámú lelet alapján írták le. A disztális bal tibiotarsust szintén hozzá rendelték ehhez a taxonhoz, és a holotípussal azonos számmal látták el, mivel annak közvetlen közelében találták. Viszont lehetséges, hogy nem ugyanazon egyedtől származik (lásd alább). Azóta már átcímkézték, és most a BMNH A4359 számmal jelölik. A felfedezések pontos helye és ideje nem ismert. A fosszíliák korát a késői maastrichti (Begudian) kor elejére teszik, vagyis kb. 71–66 millió évvel ezelőttre. A Sânpetru formációból eredeztetik, az egykori Hátszeg-szigetről. Az állatról Andrews úgy vélte, hogy egy pelecaniform tengeri madár.^{[1] [2]}

1929-ben a magyar Lambrecht Kálmán paleontológus további két példányt említett: a BMNH A PAL.1528 és a BMNH A PAL.1588, melyek egy bal illetve jobb tibiotarsus maradványai.^[3] 1933-ban Lambrecht külön családot alkotott az Elopterygidae-nek.^[4] A feltételezett Elopterygidae családot eredetileg a Sulae alosztályba helyezte el – még mindig a polifiletikus Pelecaniformes csoportban. A rekonstrukciójával is próbálkoztak, amely a szulákkal és kormoránokkal feltételezett rokonsága alapján történt. Az újabb tanulmányok azonban ettől gyökeresen eltérő értelmezéseket eredményeznek.

 

1975-ben a BMNH A1588 és BMNH A1528 distalis tibiotarsusokat, valamint a BMNH A4359-et Colin James Oliver Harrison és Cyril Alexander Walker kivették az Elopteryx-bőll és átnevezték Bradycneme draculae, illetve Heptasteornis andrewsi-nak. Ezekről azt feltételezték, hogy a Bradycnemidae család két méter magasra is megnővő bagolyfajai.^[1] Később, 1978-ban Brodkorb megváltoztatta a véleményét, miután a feltételezett Elopteryx anyagot összesen három faj maradványai alkották. Továbbá, az újabb vélekedések szerint ezek a mezozoikus csontok nem madaraktól, hanem nem madár dinoszauruszoktól származnak.^[5]

1981-ben Dan Grigorescu és Eugen Kessler kijelentették, hogy az Elopteryx nem madár, hanem egy coelurosaurus dinoszaurusz. Egy feltételezett distalis combcsontot (FGGUB R.351) is az Elopteryxbe soroltak.^[6] Erről később kiderült, hogy egy hadrosauroid disztális lábközépcsontja.^[7]

1992-ben Jean Le Loeuff azt vetette fel, hogy a Bradycneme és a Heptasteornis is az E. nopcsai szinonímái. Valamint a combcsont (MDE-D203), egy elülső dorzális csigolya (MDE-D01), egy hátulsó keresztcsonti csigolya és néhány bordatöredék a franciaországi Jura időszaki Grès à Reptiles formációból határozatlan Elopteryx fajba tartozik. Ez a tanulmány ezt az anyagot a Dromaeosauridae családba vagy egy ezekhez nagyon közel álló családba, vagy alcsaládba (Elopteryginae) helyezte.^[8] A csigolyákat 1998-ban ismét külön vették, és egy új dromaeosauridához, a Variraptor mechinorumhoz rendelték.^[9] A francia combcsont általános megjelenésében hasonló az Elopteryx típushoz, de diagnosztikai tulajdonságaiban különbözik, pl. hiányzik egy negyedik trochanter róla. Sem a bordákat, sem a tibiotarsust nem lehet összehasonlítani az Elopteryx holotípusával, mivel nincs átfedő anyag.

2005-ben Kessler egy újabb (distalis) combcsontdarabot, az FGGUB R.1957-et rendelt az Elopteryxhez a csont textúrája alapján.^[7]

A modern értelmezések különböznek abban a kérdésben, hogy a Bradycneme és a Heptasteornis anyagot ide kell-e sorolni. Különböző megoldásokat javasoltak erre a problémára.^[10] A nyolcvanas években néhány kutató azt javasolta, hogy az Elopteryx a Troodontidae tagja legyen^[11] anélkül, hogy ezt sok empirikus bizonyítékkal alátámaszthatták volna.^[7] 1998-ban Csiki & Grigorescu azt javasolta, hogy az Elopteryx a Maniraptora csoportba tartozzon, míg a Bradycneme a Tetanurae-ba.^[12] 2004-ben Darren Naish és Gareth Dyke az E. nopcsai-t eumaniraptora incertae sedis-be tartozónak, esetleg egy nem ornithuromorpha pygostylia madárnak^[13] vagy troodontid-nak gondolták. Míg a Bradycneme egy maniraptora, a Heptasteornis (legalábbis annak a holotipusa) az Alvarezsauridae tagja.^[14] Úgy tűnik tehát, hogy az E. nopcsai valamiféle madárszerű eumaniraptora, de nem kapcsolódik a modern madarakhoz. 2005-ben azonban Kessler egyesítette az Elopteryx összes anyagát, és alvarezsauridának tekintette.

• Andrews, C.W. (1913): On some bird remains from the Upper Cretaceous of Transylvania. Geological Magazine 5: 193–196.
• Brodkorb, Pierce (1963): Catalogue of fossil birds. Part 1 (Archaeopterygiformes through Ardeiformes). Bulletin of the Florida State Museum, Biological Sciences 7(4): 179–293. PDF fulltext Archiválva 2007. március 11-i dátummal a Wayback Machine-ben
• Brodkorb, Pierce (1978): Catalogue of fossil birds, Part 5 (Passeriformes). Bulletin of the Florida State Museum, Biological Sciences 23(3): 139–228.
• Csiki, Z. and Grigorescu, D. (1998): Small theropods from the Late Cretaceous of the Hateg Basin (western Romania) - an unexpected diversity at the top of the food chain. Oryctos 1: 87-104.
• Harrison, Colin James Oliver and Walker, Cyril Alexander (1975): The Bradycnemidae, a new family of owls from the Upper Cretaceous of Romania. Palaeontology 18(3): 563–570. PDF fulltext
• Le Loeuff, J. & Buffetaut, E. (1998): A new dromaeosaurid theropod from the Upper Cretaceous of Southern France. Oryctos 1: 105–112.
• Le Leouf, J., Buffetaut, E., Méchin, P. and Méchin-Salessy, A. (1992): The first record of dromaeosaurid dinosaurs (Saurischia, Theropoda) in the Maastrichtian of southern Europe: palaeobiogeographical implications. Bulletin de la Société géologique de la France 163(3): 337–343.
• Mayr, Gerland (2008): A skull of the giant bony-toothed bird Dasornis (Aves: Pelagornithidae) from the Lower Eocene of the Isle of Sheppey. Palaeontology 51(5): 1107–1116. doi:10.1111/j.1475-4983.2008.00798.x (HTML abstract)
• Naish, Darren (2004): Heptasteornis was no ornithomimid, troodontid, dromaeosaurid or owl: the first alvarezsaurid (Dinosauria: Theropoda) from Europe. Neues Jahrbuch für Geologie und Paläontologie - Monatshefte 7: 385–401.
• Paul, Gregory S. (1988): Predatory Dinosaurs of the World. New York, Simon & Schuster. ISBN 0-671-61946-2
• Weishampel, D.B.; Grigorescu, D. & Norman, D.B. (1991): The dinosaurs of Transylvania. National Geographic Research and Exploration 7(2): 196–215. PDF fulltext

Ez a szócikk részben vagy egészben az Elopteryx című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.