Ecker Ferenc
Ecker Ferenc (Ecker Ferenc Károly, Újpest, 1896. november 6. – Budapest, 1978. február 12.) Kossuth-díjas mérnök, feltaláló, műszaki hivatalnok.
Ecker Ferenc | |
Életrajzi adatok | |
Született | 1896. november 6. Újpest |
Elhunyt | 1978. február 12.(81 évesen) Budapest |
Ismeretes mint | mérnök, feltaláló, műszaki hivatalnok |
Nemzetiség | magyar |
Házastárs | Hornyák Julianna Irén |
Pályafutása | |
Szakterület | gépészmérnök |
Jelentős munkái | új típusú bázikus tűzálló tégla és kemencefalazási eljárás |
Szakmai kitüntetések | |
Kossuth-díj (1955) |
Életpálya
szerkesztésEcker Ferenc és Polk Ilona gyermekeként született, vallása római katolikus. Budapesten felsőfokú képesítést szerzett, majd hajógépésznek állt. 1923-tól műhelyfőnök, majd műszaki tisztviselő. 1937. szeptember 10-én Budapesten, Kőbányán házasságot kötött a nála 11 évvel fiatalabb, tatárszentgyörgyi születésű dr. Hornyák Julianna Irén kórházi segédorvossal, Hornyák István és Jóri Mária lányával.[1] 1950-ben kidolgozta a Magnezitipari Tűzállóanyaggyár műszaki és technológiai terveit. Közreműködött az új gyárrész felépítésében, próbaüzemének beindításánál. A technológiai folyamat egyik fő egységét, a hidraulikus téglaprést is megtervezte.
Találmányai
szerkesztésMunkatársaival új típusú bázikus tűzálló téglát és kemencefalazási eljárást dolgoztak ki, melyet 1961-ben szabadalmaztak.
Szakmai sikerek
szerkesztésSzakmai munkásságát a legmagasabb szinten elismerve, 1955-ben Kossuth-díjat kapott.
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ A házasságkötés bejegyezve a Budapest X. ker. polgári házassági akv. 440/1937. folyószáma alatt.
Források
szerkesztés- Ecker Ferenc. kfki.hu. (Hozzáférés: 2011. november 5.)