Duglászfenyő

Duglászfenyő
	Amerikai duglászfenyő (Pseudotsuga menziesii ssp. menziesii) a Hoh esőerdőben USA, Washington állam
Rendszertani besorolás
Ország:	Növények (Plantae);
Törzs:	Toboztermők (Pinophyta);
Osztály:	Tűlevelűek (Pinopsida);
Rend:	Fenyőalakúak (Pinales);
Család:	Fenyőfélék (Pinaceae);
Nemzetség:	Duglászfenyő (Pseudotsuga); Carrière
Fajok
	japán duglász (Pseudotsuga japonica); mexikói duglász (Pseudotsuga lindleyana); nagymagvú duglászfenyő (Pseudotsuga macrocarpa); amerikai duglászfenyő (Pseudotsuga menziesii); kínai duglász (Pseudotsuga sinensis);
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Duglászfenyő témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Duglászfenyő témájú médiaállományokat és Duglászfenyő témájú kategóriát.

A duglászfenyő (Pseudotsuga) a fenyőfélék (Pinaceae) családjának egyik, az egytűs fenyők (jegenyefenyő-formák, Abietoideae) alakkörébe tartozó nemzetsége. Legismertebb faja az amerikai duglászfenyő (oregoni duglászfenyő, közönséges duglászfenyő, Pseudotsuga menziesii), amit éppen ezért gyakorta egyszerűen duglászfenyőnek neveznek.

Amerikai duglászfenyő ága és toboza (Cougar Mountain Regional Wildland Park)

A nemzetség nevét David Douglas skót botanikusról kapta: ő fedezte fel Kanadában az amerikai duglászfenyőt, ő küldte az első mintapéldányokat Angliába.

Származása, elterjedése

A nemzetség az északi flórabirodalomban cirkumpacifikus, tehát a Csendes-óceán északi medencéjének partvidékén honos – három faja Észak-Amerikában, kettő Japánban, illetve Kínában. A fajok botanikai elkülönítése meglehetősen nehéz. Éppen ezért a 20. században egyes szerzők 5–20 fajt is számon tartottak.

Az amerikai duglászfenyőt értékes faanyaga miatt Európa egyes vidékeire is sikerrel telepítették be.

Megjelenése, felépítése

Nagy termetű fa. Eredeti termőhelyén száz méternél is magasabbra nőhet; Magyarországon legnagyobb példánya 32 m magas. Törzsének átmérője elérheti a 2,5 m-t. Az eddig ismert legnagyobb példány egy parti duglászfenyő volt, a Whatcom Tree Washington állam Whatcom megyéjében. Ez a fa 1897-ben, amikor kivágták, 480 éves és 145 m magas volt; térfogata elérte a 720 m³-t. A jelenlegi legnagyobb példány az Oregon állam Coos megyéjében álló, 100,3 m magas Brummitt Fir.

Megjelenése és lombozata a lucfenyőéhez hasonlít. Vörösbarna hajtásain sűrű pöttyök sorjáznak.

Lágy, hajlékony, 2–3 cm hosszú, 2–3 mm széles, lapos, egyenes levelei megdörzsölve narancsillatúak. A hosszú, lágy, lapos tűlevél fonákán két sor vékony, fehér légzőnyílás fut végig. A lehulló levél helyén a hajtásokon kerek heg marad.

Zömök ellipszoid alakú pollenje a család legtöbb nemzetségétől eltérően (a másik kivétel a vörösfenyő) egy légzsákos.

Megnyúlt tojás alakú, lecsüngő toboza éretten egészben hullik le.

Életmódja, termőhelye, ökológiája

Az egyes levelek élettartama akár 8 év is lehet. Toboza egy év alatt érik be.

Felhasználása

Gyantás fája értékes, sokoldalúan használható; bútorfának is egészen kiváló.

Kártevői

Az észak-amerikai erdőségekben a legtöbb kárt a fenyőrontó fonálféreg (Bursaphelenchus xylophilus) teszi benne. Ez a faj az ültetvényekkel már Portugáliába is átterjedt; továbbterjedését az Európai Unió szigorú exportkorlátozásokkal próbálja meggátolni. Tűleveleit és rügyeit a Choristoneura freemani nevű sodrómoly pusztítja.

Források

Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap