Dokken

1977-ben alakította meg a zenekart Mick Brown (dob) és Greg Leon (gitár). 1978-ban Peter Baltes basszusgitáros kilépett, helyére Juan Croucier érkezett. 1981-ben került a zenekarba George Lynch gitáros. Don Dokken énekes ez idő tájt kisegítette a Scorpionst a Blackout lemezük felvételeinél, mivel Klaus Meine hangszálproblémákkal küszködött (később Klaus mindent újraénekelt). A Dokken közben az USA klubvilág egyik legizgalmasabb koncertzenekarává nőtte ki magát. Juan Croucier átment a Ratt zenekarba, helyére Jeff Pilson érkezett. Így alakult ki a klasszikus Dokken felállás. Az 1979-es Back in the Streets Ep-t csak 1983-ban követte a debütáló lemez a Breking the Cains. A korong Van Halen hatásokban bővelkedő együttest mutatott, ennek ellenére a lemez bekerült a Billboard 200-as listájába. Az igazi áttörés a Tooth and Nail lemezzel érkezett meg, amit az Under Lock and Key lemezzel tovább fokoztak. A zenekar világsztárrá vált, 1986-ban szerepeltek a Heavy Metal Parking Lot című dokumentumfilmben. 1987-ben jelent meg utolsó klasszikus művük a Back for the Attack. A lemezt felvezető (és a Rémálom az Elm utcában 3 sikerhorrort népszerűsítő) Dream Warriors mini Lp már előrevetítette a Back for the Attack sikerét. A turné során részt vehettek az 1988-as Monsters of Rock fesztiválsorozaton olyan előadok társaságában, mint a Metallica, a Van Halen, a Scorpions vagy a Kingdom Come. A turné japán állomásán került rögzítésre a Beast From the East koncertlemez. Ekkora azonban már olyan szinten megromlott a viszony George Lynch és Don Dokken közt, hogy George kiszállt és létrehozta saját zenekarát a Lynch Mobot. Így a Dokken feloszlott. Don Dokken szólólemezzel rukkolt elő, míg Jeff Pilson játszott a McAuley Shenker Groupban illetve Dio 1994-es nagylemezén (Strange Higways).

1993-ban történt meg az ujjáalakulás, mely a Dysfunctional lemezt eredményezte 1995-ben. A korong nem kapott olyan jó kritikákákat, mint elődei. Ezt követte egy akusztikus koncertlemez (One Live Night), majd az 1997-es Shadowlife ami szintén nem tudta hozni a régi anyagok színvonalát. Így George Lynch immáron végleg kiszállt, helyére Reb Beach érkezett ( Winger, Whitesnake). Az 1999-es Erase the Slate lemezen már Reb játéka hallható. Különféle válogatás és koncertlemezek után jelent meg a Long Way Home immáron John Norum (Europe), gitárossal, Barry Sparks basszusgitárossal. Jon Levin gitárossal került rögzítésre a Hell to Pay lemez. A megjelenés előtt felléptek a németországi Bang Your Head fesztiválon is. A régi rajongók örömére 2007-ben jelent meg a From Conception: Live 1981, mely elfekvő, kiadatlan koncertfelvételeket tartalmaz. Az utolsó sorlemez a Lightning Strikes Again címet viseli. Erre a lemezre érkeztek 1995 óta a legjobb kritikák, kihangsúlyozva, hogy a zenekar visszatért 80-as évekbeli hangzásvilágához. Jelenleg pletykák szólnak a klasszikus Dokken újraegyesüléséről, de ezeket a híreket Don Dokken rendre cáfolja.

• Dokken hivatalos honlap