Daniel Ozmo

Daniel Ozmo szegény zsidó családban született Olovoban, gyermek- és ifjúkorát Szarajevóban töltötte. 1934-ben végzett a belgrádi művészeti főiskolán, Ljubo Ivanović osztályában. Ezután rövid ideig tanárként dolgozott Szarajevóban az 1-es számú gimnáziumban. Fiatal festőtársaival megalapította a „Mladost” festőcsoportot.^[1] Az 1934-es diploma megszerzésétől 1941-es letartóztatásáig és 1942-ben a jasenovaci táborban történt haláláig eredeti hivatását háttérbe szorítva szobrászattal, rajzzal, festészettel és grafikával foglalkozott, amely rövid alkotói élete második felében már fő elfoglaltságává vált.^[2] Olajjal és akvarellel dolgozott, és linómetszetű képeket készített a boszniai erdőkről, de lerajzolta a jasenovaci táborlakókat is. Műveinek nagy része eltűnt vagy megsemmisült. Csak pár olaj és néhány akvarell maradt meg, amiből arra lehet következtetni, hogy a költői realizmus stílusában festett. Szobrászattal is foglalkozott. A második világháború előtt Szarajevóban a művészet iránt elkötelezett társadalmi élet főszereplője volt. 1941-ben letartóztatták, és a jasenovaci táborba deportálták, ahol „lázító hírek terjesztése” ürügyén kivégezték.^[1] Ozmo Vojo Dimitrijević, Ismet Mujezinović, Roman Petrović és Mica Todorović mellett az egyik legjelentősebb boszniai-hercegovinai képzőművész volt.

Fő témája a munkásélet volt, ahol a munkafolyamat különböző szakaszait, magukat a munkásokat és a munkahelyeket, gyárakat, fűrésztelepeket ábrázolta. Motívumai és témái közvetlenül az életből származnak. Jajcén, Olovoban és a környező erdőkben követte a munkásokat, és velük lakott. Megrajzolta a kunyhóikat, ahol fapadokon alszanak, részt vett a fakivágásban, rönkszállításban, követte és rögzítette a fűrésztelepi munkát. Az erdei munkások élete iránti érdeklődése kezdetben az égető kemencéknél dolgozókéhoz volt hasonló volt, aztán kiterjedtségével és az Ozmo formálta különciklusként végül ez a téma került fokozatosan előtérbe, melyet 1939-ben teljességével „Iz bosanskih šuma” címmel publikált. Ez a téma ekkor jelenik meg először így kidolgozva, Ozmo számára pedig életművének és rövid életének megkoronázását jelentette. Kiadásával Ozmo művészként és haladó értelmiségiként formálta a gondolkodást és a kifejezésmódot. 1937-ig készült „Önarcképe” Bosznia-Hercegovinában ennek az időszaknak a talán legjobb grafikai teljesítménye. Rajta mutatta be, hogy hogyan tudja kifejezni, formálni az emberi alakot, egyéni értékeit, hogyan valósította meg egyedi módon, ilyen egyszerű formában a plasztikus, szobrászati és grafikai elemek kombinációját. Önarcképét az akkori grafikai és művészeti törekvések mintájává, alakját pedig a szenvedés következő napjainak, éveinek jelképévé és előérzetévé varázsolta.^[2]

• Autoportret (linómetszet)
• Noćni život
• Mapa grafika iz Bosanskih šuma, 1939.
• Povratak
• Zatočenik ustaškog logora Jasenovca (ceruzarajz)
• Pogled iz Jasenovca (akvarell)

La Benevolencija Archiválva 2020. szeptember 18-i dátummal a Wayback Machine-ben Galerija Novi hram, Daniel Ozmo kiállítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Daniel Ozmo című horvát Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.