[go: up one dir, main page]
Wikipédia

Cseppkő

Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. november 29.

Cseppköveknek – amint erre nevük is utal – a csepegő vízből kiváló ásványi alakzatokat nevezzük. Képződésük ütemét erősen befolyásolja az oldat töménysége, illetve az éghajlat (a víz utánpótlása).

Fajtáik anyaguk típusa szerint

szerkesztés

A cseppkövek anyaga nagyon sokféle lehet; jelenleg 68-féle ásványból ismerünk cseppköveket. Magyarországon a legtöbbször kalcit-, aragonit-, gipsz- és jégcseppköveket írtak le.

  • A legismertebbek, leglátványosabbak a karsztos barlangokban növő, csepegő vízből kivált, kalcium-karbonátból (kalcitból, illetve aragonitból) álló cseppkövek. Főleg kalcium-karbonátból állnak a betonépítményeken átszivárgó vízből kikristályosodó betoncseppkövek is.
  • Főleg az evaporitos összletekben képződő, úgynevezett gipszbarlangokban gipszből is képződnek kisebb, többnyire jelentéktelen külsejű cseppkövek.
  • Télen a megfagyó vízből rendszeresen alakulnak ki jégcseppkövek. Ezek legismertebb változata a jégcsap. A jégcseppkövek kedvező mikroklímán még a mérsékelt égövben is átvészelhetik a nyarat. Ez főleg különleges légforgalmú barlangokban fordul elő; ezeket a bennük évszázadokon–évezredeken át gyarapodó jégcseppkövekről jégbarlangoknak, illetve jegesbarlangoknak nevezik.
  • A túltelített sóoldatokból (főleg sóbányákban) só anyagú (a leggyakrabban konyhasó) cseppkövek válhatnak ki.
  • Felszín alatti ércbányákban rendkívül változatos összetételű cseppkövek alakulnak ki. Magyarországon mind ásvány-, mind alaktani szempontból a leggazdagabbak a recski mélyszint (északi bányamező) cseppkőkiválásai voltak. 2000-ben a bányát elárasztották, és ezzel Magyarország legjelentősebb élettelen természeti értékei megsemmisültek.
  • Főleg vasércbányákban, de érctelepek felszíni oxidációs kérgében, az úgynevezett vaskobakban is viszonylag gyakran alakulnak ki limonit anyagú cseppkövek.

Alaktani típusaik

szerkesztés
 
Sztalaktit és sztalagmit
 
Cseppkődrapéria
 
Heliktit
  • Függőcseppkő (sztalaktit): a barlangi kiválások leggyakoribb és legközismertebb típusa. Embrionális változata a szalmacseppkő, amely vékony falú, csőszerű.
  • Szalmacseppkő (fisztula): a vékony falú, vízcseppnyi belső átmérőjű cső; a függőcseppkő előzménye.
  • Állócseppkő (sztalagmit): a lehulló vízcseppekből kiváló, függőlegesen felfelé álló, domború aljú képződmény. Mérete és alakja a csepegés intenzitásától és az esés magasságától függ. Szintén kalcit alkotja, de a világon még 28 féle ásványból ismeretes sztalagmit.
  • Cseppkőoszlop (sztalagnát): a függő és hozzátartozó állócseppkő összenövésével alakul ki, azok formai jegyeit és kialakulásmódját őrzi. Hat „közönséges” barlangi ásványon kívül képződhet kősóból és thenarditból (szulfátásvány).
  • Drapéria: áthajló felületen végigfolyó, a vízcseppekből kiváló, függönyszerűen lelógó képződmény. Fiatal, keskeny változata a cseppkőléc. A drapériák látványos fajtái a cseppkőzászlók.
  • Konulit: laza aljzati kitöltésben keletkező, csepp vájta mélyedések felületén vagy a szétfröccsenő vagy a felgyülemlő víz alakítja ki ezt a tölcsérszerű alakzatot. A túlfolyó víz által létrehozott alfajtája a cseppkőcsésze, a szétfröccsenő vízből kiváló korallszerű képződmény a legyező (ez utóbbi csak spanyol barlangokban ismert).
  • Tornyok: meredek üledékfelszíneken a csepperóziós hatásra kialakuló agyag- vagy iszaptornyocskák felületén a széjjelfröccsenő vízből egyidejű mész-, ritkábban gipsz-kiválással keletkezik ez az alakzat.
  • Gyűrű: egy-egy csepegési pont körül a szétfröccsenő permetcseppecskékből képződött kör vagy ellipszis alakú szimmetrikus mészkiválás. Európában eddig még csak Szardíniában fordult elő.
  • Cseppkőlefolyás: a leggyakoribb kiválástípusok egyike. Sima, réteges felépítésű, általában hullámos felületű alakzat, nagy felületen végigfolyó vékony vízrétegből alakul ki. Fajtái: A megfagyott vízesésre hasonlító cseppkőzuhatag. Környezetétől taplógombaszerűen előreálló altípusa a cseppkőbaldachin.
  • Mésztufagát: folyó vízből, a vízfolyás irányára derékszögben kiváló és azt visszaduzzasztó, legtöbbször félköríves falszerű képződmény.
  • Cseppkőmedence (tetaráta): a mésztufagát zárt (köríves) változata. A lefolyások vagy más cseppkövek felületén lassan leszivárgó vízből rendkívül látványos mikrotetaráták válnak ki.
  • Zuhanyrózsa: a trópusi karszton, a záporok után a mennyezetből vízesésszerűen kiömlő víz formázza meg ezt az alakzatot. Ha az oldalfalból kiömlő víz alkotja és félbevágott kemencére hasonlít, akkor vízköpő a neve.
  • Gejzírmit: a barlang aljáról feltörő vizekből kiváló, vulkáni kúphoz hasonló alakzat.
  • Korralodoidok: csomós, gömbös vagy korallszerű, réteges felépítésű képződmények. Többnyire légteres járatokban keletkeznek. Fajtái: borsókő 1 cm-nél kisebb gömböcskékből áll, korall-borsókő: korallszerűen megnyúlt ágacskákból áll, gomba-borsókő: laposan szétterül, karfiol: csak kisebb dudorokkal tagolt felületű képződmény.
  • Heliktit: görbecseppkő, ami látszólag ellentmond a gravitáció törvényének. Esetenként kukac vagy horog alakú, máskor elágazó képződmény.
  • Montmilch: puha állagú, nedvesen kenhető, szárazon lisztszerű cseppkőformájú képződmény. Kialakulására többféle elmélet létezik, a legvalószínűbb, hogy tartós vízborítás hatására változik meg a cseppkövek felületének összetétele és állaga.

Képek

szerkesztés
Commons:Category:Stalactite 
A Wikimédia Commons tartalmaz Cseppkő témájú médiaállományokat.

Források

szerkesztés
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Cseppkő&oldid=27642238”