Araszolók

Araszolók
	Zöldes törpearaszoló (Chloroclystis v-ata)
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Ízeltlábúak (Arthropoda);
Altörzs:	Hatlábúak (Hexapoda);
Osztály:	Rovarok (Insecta);
Alosztály:	Szárnyas rovarok (Pterygota);
Alosztályág:	Újszárnyúak (Neoptera);
Öregrend:	Fejlett szárnyas rovarok (Endopterygota);
Rend:	Lepkék (Lepidoptera);
Alrend:	Valódi lepkék (Glossata);
Alrendág:	Heteroneura;
Osztag:	Kettős ivarnyílásúak (Ditrysia);
Tagozat:	Cossina;
Altagozat:	Bombycina;
Öregcsalád:	Araszolószerűek (Geometroidea);
Család:	Geometridae; Leach, 1815
Típusnem
	Geometra; L., 1758
Alcsaládok
	Alsophilinae; Archiearinae; Ennominae; Geometrinae; Larentiinae; Oenochrominae; Orthostixinae; Sterrhinae;
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Araszolók témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Araszolók témájú kategóriát.

Az araszolók (Geometridae) a valódi lepkék (Glossata) alrendjében a kettős ivarnyílásúak (Ditrysia) osztag egyik különösen forma- és fajgazdag családja. Nevüket hernyóik jellegzetes mozgásáról kapták.

Araszoló hernyójának jellegzetes testtartása

Származásuk, elterjedésük

Ez a szakasz egyelőre üres vagy erősen hiányos. Segíts te is a kibővítésében!

Megjelenésük, felépítésük

Két szárnypárjuk (mind színeikben, mind rajzolatukban) meglehetősen hasonló. Testük általában karcsú, fejük kicsi, pödörnyelvük gyengén fejlett.

Hernyóikról a tolólábak és az utolsó előtti lábpár kivételével az összes potrohláb hiányzik (torlábaik megvannak).

Életmódjuk, élőhelyük

Többnyire alkonyatkor aktívak; éjjel és nappal is csak ritkán repülnek. Pihenéskor szárnyaikat lelapítva tartják.

A hernyók mozgása (miről nevüket kapták) egészen sajátságos: torlábaikkal megkapaszkodnak, majd testüket Ω alakban felgörbítve tolólábaikat a torlábak mögé teszik, és két potrohlábukkal kapaszkodnak meg. Torlábaikkal elengedik a fogást, testüket kinyújtva torlábaikat elöl teszik le, és ismét megkapaszkodnak velük stb. Ha a hernyót nyugtalanítja valami, hátsó lábaival erősen megkapaszkodik, és testét merev tartással, ferdén előrenyújtja a levegőben. Ebben az állapotában igen könnyű szem elől téveszteni, mert nagyon hasonlít egy száraz ágacskára. A mimikrinek ez a fajtája (védő hasonlóság mozdulatlan tárgyakhoz) a mimezia.

Fajaik leginkább mezőgazdasági és erdészeti kártételeikről ismertek.

Ismertebb európai fajok

nagy téliaraszoló (Erannis defoliaria)
Anker-araszoló (Erannis ankeraria)
kis téliaraszoló (Operophtera brumata)
pöszmétearaszoló (Abraxas grossulariata)
fenyőaraszoló (Bupalus piniarius)
fekete araszoló (Odezia atrata)
békabogyó-araszoló (Acasis appensata)
bükki hegyiaraszoló (Entephria cyanata)
fenyő-sávosaraszoló (Hylaea fasciaria)

Források

Alfred Brehm: Az állatok világa I. Gondolat Kiadó, Budapest, 1960. p. 292–294.
Paul Sterry, Andrew Mackay: Lepkék – Északnyugat- és Közép-Európa lepkéinek képes határozókönyve. Ford. Ács Eszter. Budapest: Panomex Kft. 2005. = Határozó Zsebkönyvek, ISBN 963 9491 357

Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap