1-es busz (Budapest)
A budapesti 1-es jelzésű autóbusz az Etele tér, Kelenföldi pályaudvar és a Mexikói út között közlekedett. A járatot a Budapesti Közlekedési Vállalat üzemeltette.
1-es jelzésű autóbuszvonal | |||||||||||||
| |||||||||||||
Ikarus 280 típusú autóbusz 1-esre kitáblázva | |||||||||||||
Történeti adatok | |||||||||||||
Státusz: | megszűnt | ||||||||||||
Első üzemnap: | 1915. március 1. | ||||||||||||
Utolsó üzemnap: | 1995. március 4. | ||||||||||||
Üzemi adatok | |||||||||||||
Jellege: | alapjárat | ||||||||||||
Település: | Budapest | ||||||||||||
Üzemeltető: | Budapesti Közlekedési Vállalat | ||||||||||||
Járműtelep: | Kelenföldi autóbuszgarázs | ||||||||||||
Járművek: | Ikarus 280 | ||||||||||||
Végállomások | |||||||||||||
Induló állomás: | Etele tér, Kelenföldi pályaudvar | ||||||||||||
Érkező állomás: | Mexikói út | ||||||||||||
Útvonaladatok | |||||||||||||
| |||||||||||||
Kapcsolódó vonalak | |||||||||||||
Vonalcsalád: | 1 | ||||||||||||
Hálózat: | Budapest tömegközlekedése | ||||||||||||
Autóbuszok: | Budapest autóbuszvonal-hálózata | ||||||||||||
A Wikimédia Commons tartalmaz 1-es jelzésű autóbuszvonal témájú médiaállományokat. |
Hasonló nevű viszonylatok | ||
1-es busz | ||
Útvonaldiagram | |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
Története
szerkesztés1915. március 1-jén, reggel 7 órakor 1-es jelzéssel indult el Budapest első autóbuszvonala az Aréna út (napjainkban Dózsa György út) és a Vilmos császár út (napjainkban Bajcsy-Zsilinszky út) között. A 2,8 km hosszú vonalon egy emeletes akkumulátoros és egy egyszintes benzinmotoros busz közlekedett a Székesfővárosi Közlekedési Vállalat (SzKV) üzemeltetésében.[1]
1915. október 13-án meghosszabbították a Kígyó térig (ma Ferenciek tere).[2]
Az első világháború okozta gazdasági nehézségek okán (benzin-, gumihiány) a járat 1917. április 11-étől szünetelt[3] és csak 1921. szeptember 24-én indult újra korábbi végállomásai között (a Kígyó tér ekkor már az Apponyi tér nevet viselte), Bécsből használtan vásárolt akkumulátoros buszokkal, a Budapest Fővárosi Közlekedési Vállalat (BFKV) üzemeltetésében.[4]
Az üzemeltetést 1923. január 1-jétől a Székesfővárosi Autóbuszüzem (SZAÜ) végezte.
A 20-as években az egyre növekvő gépjárműforgalom következtében a belvárosi közlekedés a szűkös utcákon nehézkessé vált. Ennek következtében - az országban elsőként - 1927. április 8-án a budapesti rendőrfőkapitány egyes belvárosi utcák esetében ún. egyfázisú (mai elnevezés szerint egyirányú) utcákat jelölt ki az akadálymentes haladás érdekében.[5] E módosítás az 1-es járat útvonalát is érintette. A szükséges munkálatok elvégzése, így például megállóhelyek áthelyezése után, április hónap végén az autóbuszok útvonala módosult: az Apponyi (volt Kígyó) tér felé haladó kocsik a Városház utca helyett a Petőfi Sándor utcán, az Aréna út felé haladók a Duna utcán és Váci utcán át közlekednek. A Városház utcában megszűnt az autóbusz-közlekedés. Ezzel egyidejűleg megszűnt a régi végállomás, mely a Kígyó utcában helyezkedett el. Az új végállomás a túloldalra, a Veress Pálné utca - Duna utca kereszteződéséhez került.[6]
1927. július 19-től az Aréna út felé közlekedő kocsik útvonalát egyszerűsítették: a Wurm utca - József tér (ma Wekerle Sándor utca - József nádor tér) helyett egyenesen a Dorottya utcán haladtak és ott kanyarodtak rá a Tisza István (ma József Attila) utcára.[7]
Az 1928 év elején történt 16 darab autóbusz beszerzése újabb viszonylatok megindítását tette lehetővé, s egyúttal a meglévő rendszer felülvizsgálat alá került. A városvezetés közlekedési bizottsága az autóbuszközlekedés új központját (ahol a legtöbb vonal találkozik, illetve kiindul) a Vörösmarty téren képzelte el, itt a kor viszonyaihoz képest tágas hely állt rendelkezésre. Február 15-étől az 1-es járat számára itt jelölték ki a végállomást, és az Apponyi térig vezető további szakaszt felhagyták (a kieső szakaszt a szintén ekkor meginduló 15-ös busz látta el). Tehát e naptól kezdve a járat csak az Aréna út – Vörösmarty tér között közlekedett.[8] A változás fő oka hármas: egyrészt a már korábban említett belvárosi zsúfoltságot próbálták enyhíteni a buszok kiszorításával, az új 15-ös járattal való párhuzamosságot a meglévő kisszámú kocsiállomány nem tette lehetővé, de utasforgalmi okok is közrejátszottak. A Vörösmarty tér – Apponyi tér szakasz a korabeli viták alapján meglehetősen kihasználatlan szakasz volt, ugyanis a végállomásig szóló buszjegyek drágábbak voltak, a szakaszhatárt pedig a Vörösmarty tér képezte: sokan inkább leszálltak és gyalog folytatták útjukat a mindössze két megállót tartalmazó szakaszon (az Aréna út felé a kihasználtsági adatok viszont jók voltak, mivel a városi bevásárlás után csomagokkal hazaigyekvők már nem választották a gyaloglást).
A vonal lerövidítése és így kialakult a kényelmetlen átszállások miatt sok utaspanasz érkezett, ezért amint újabb autóbuszokat szállítottak le, a SZAÜ a járat útvonalát meghosszabbította egészen a Fővám térig. E módosítás 1928. március 6-án lépett életbe. Az Apponyi térig tartó szakasz a korábban megszűnt útvonallal azonos volt, tovább a Fővám tér felé a Veres Pálné utcán, visszafelé a Váci utcán át közlekedtek a kocsik.[9] A Buda felé történő hosszabbítás már ekkor adta magát, ám az banális okokból nem valósulhatott még meg: a Fővám téri piac vásári bódéi fizikálisan akadályozták a buszok felhajtását a Ferenc József (ma Szabadság) hídra.[10]
1928. szeptember 24-én végül megvalósult a meghosszabbítás, a piaci állapotok rendezésével az autóbuszok immár Budára, a Szent Gellért térig közlekedtek. A vonal megnövekedett hossza indokolttá tette egy betétjárat – a fővárosban ez volt az első betétjárat – indítását, így e naptól kezdve a elindult az Aréna út és az Apponyi tér között a 11-es jelzésű járat,[11] mely mindennap reggel 7 és este között közlekedett.[12]
1929-ben a városligeti Millenniumi hídon (ma Zielinski híd) megerősítési munkálatokat végeztek, így ez év nyarán már lehetővé vált, hogy autóbuszok közlekedjenek rajta.[13] Az 1-es és 11-es viszonylatokat 1929. május 30-ától a nyári idény időtartamára a Széchenyi fürdőig meghosszabbították.[14] A nyári közlekedési rend végül kitolódott az őszi időszakra is.
1929. augusztus 16-án az 1-es járat útvonalát a Horthy Miklós (ma: Móricz Zsigmond) körtérig hosszabbították meg,[15] a betétjárat útvonala változatlan maradt.
1929. november 28-ától már csak a 11-es járat közlekedett a Széchenyi fürdőhöz, az 1-es járat végállomása visszakerült az Aréna úthoz. Erre a módosításra azért volt szükség, mert a téli idényben elegendőnek látták a szűkebb üzemidejű betétjárattal ellátni a fürdő közönségét. E módosítás következtében a 11-es klasszikus betétjárat jellege (az alapjárat útvonalát teljességgel lefedi) megszűnt.[16] Ez az állapot 1930. május 15-éig állt fenn, amikor a nyári idényre ezt a végállomási rendet megcserélték: ekkortól az 1-es közlekedett a fürdőhöz, a 11-es pedig csak az Aréna útig.[17] A váltott rendszer 1930 őszén szintén érvényben volt, 1930. október 15-étől tehát megint a 11-es járt ki a Széchenyi fürdőhöz, és egyúttal meghosszabbították a Horthy Miklós körtérig.[18] Így az a furcsa helyzet állt elő, hogy az alapjárat (Aréna út – Horthy Miklós körtér) rövidebb szakaszon közlekedett a betétjáratánál (Széchenyi fürdő – Horthy Miklós körtér). Az 1931-es nyári idényt már más rendszerben oldották meg: 1931. május 19-étől az 1-es szokásos módon a Széchenyi fürdőig hosszabbodott, de a 11-es nem rövidült le, hanem közlekedését őszig teljesen szüneteltették.[19]
1931. június 20-ától kezdődően a nyári időszakban szombat és vasárnapokon az 1-es buszok nem a Millenniumi hídon, hanem az Állatkerti körúton közelítették meg a fürdőt. Az intézkedés célja volt, hogy a frekventált időszakban a szórakoztató létesítmények (állatkert, cirkusz) elérhetősége javuljon.
A nyári idény után, szeptember 28-ától a 11-es járat újraindult a Széchenyi fürdő és Horthy Miklós körtér között, az 1-es pedig az előző évekhez hasonlóan az Aréna útig rövidült.[20]
A növekvő közúti forgalom és a hosszú menetidő miatt a két viszonylat hangolása egyre több nehézségbe ütközött, ezért végül a 11-es viszonylat megszüntetése, illetve kapacitásának az 1-es járatba olvasztása mellett döntöttek október 10-én üzemzárással.[21] Ettől kezdve tehát csak az 1-es közlekedett, téli menetrendben az Aréna útig, nyári menetrendben pedig a Széchenyi fürdőig (ez a rendszer egészen 1939-ig fennállt). Az intézkedés közvetett oka a gazdasági válság hatása révén bekövetkező járatritkítási „program” volt, az autóbuszok üzem- és követési ideje városszerte számottevően csökkent.
1933. október 1-jén a Horthy Miklós körtértől a Lenke térig (ma Kosztolányi Dezső tér) hosszabbították az újonnan épült társasházak kiszolgálására.[22]
1938. január 3-ától a Ferenc József hidat átépítés miatt lezárták, ekkortól kezdve a járat az Erzsébet hídon keresztül közlekedett, ez az 1943-as megszüntetésig így is maradt.
A második világháború miatt kialakult gumiabroncshiány következtében 1943. november 9-étől szünetelt a közlekedés a vonalon.[23]
A fentieken kívül fontos kitérni a járat szerepére a Városligetben 1925 óta évente megrendezett Árumintavásár (később BNV) kiszolgálásában. 1929-től az 1-es járatot is bevonták: eleinte az 1-es vagy 11-es járatot sűrítették és hosszabbították meg a vásár időtartamára, 1931-ben emellett még egy betétjáratot is indítottak 1A jelzéssel az Apponyi tér és az Árumintavásár között.[24] Az 1A 1932-ben már csak az Oktogontól indult és ez a forma a későbbi vásárok során állandósult.[25] Például 1938. április 29-étől május 9-éig, 1940. április 26-ától május 6-áig, valamint 1941. május 2-ától 12-éig is közlekedett az 1A jelzésű betétjárat a Mussolini tértől (ma Oktogon) a városligeti Vásár területére.
A járat csak 1945. július 2-án indult újra az Eskü út (ma Szabadsajtó út) és a Gellért tér között, immáron a pontonhíddal kiegészített Ferenc József hídon (Szabadság híd) keresztül. 1945. november 21-étől, miután a Lánchíd pótlására elkészült az ún. Petőfi pontonhíd, a járat ezen keresztül jutott át Budára.[26] E módosítás mindössze 2 napig volt érvényben, ugyanis szakértők javaslatára november 23-ától visszahelyezték a Ferenc József hídra, mivel az új pontonhíd nem bírta el a zsúfolt autóbuszokat.[27] A járat 1945. december 15-étől a Ferenc József híd javítási munkálatai miatt kettéosztva közlekedett a híd érintése nélkül.[28] Bár a forrás nem közöl végállomásokat, vélhetően ekkor már a Gellért tér helyett a Móricz Zsigmond körtérről indultak a kocsik, másként nem lett volna értelme a kettéosztásnak.
1945. december 22-étől a jégzajlás miatt életveszélyessé váló híd, valamint gumiabroncshiány okán szünetelt a forgalom. 1946. február 18-án újraindították, de átmenetileg kettéosztva: Budán a Szilágyi Dezső tér és a Móricz Zsigmond körtér, Pesten a Ferenciek tere és a Ságvári tér (Vértanúk tere) között.[29] A két dunai végpont az egykori ideiglenes Kossuth hídhoz jelentett kapcsolatot. Mivel a Ferenc József híd kiegészítő pontonhídját januárban egy jégzajlás elsodorta, a közlekedés az új hídon keresztül zajlott, a hídszerkezet megóvása érdekében menetrend szerinti autóbuszjáratok nem mehettek át rajta. A garázsmeneti autóbuszok azonban kénytelenek voltak a Kossuth hidat használni, szigorú sebességkorlátozások és követési távolságok betartásával.
Érdekességként megemlíthető, hogy az 1-es szünetelése alatt január 11-étől szintén 1-es számmal buszjárat közlekedett a Boráros tér–Kálvin tér–Ferenciek tere–Erzsébet tér–Szabadság tér útvonalon, melynek menetrendjét a Budáról a Ferencvárosi pályaudvarhoz közlekedő vonatokhoz hangolták.[30] A viszonylatot kihasználatlanság miatt január 13-án meg is szüntették.[31]
1946. február 27-től a pesti vonalrész a Ferenciek terétől a Baross térig hosszabbított útvonalon, Budán pedig a Lenke tér és az Endresz György tér (ma Magyar jakobinusok tere) között járt.[32] 1946. március 6-ától újra szünetelt üzemanyaghiány miatt, de már március 20-án sikerült újraindítani a Deák Ferenc tér—Szabadság tér—Kossuth Lajos tér—Kossuth híd—Batthyány tér—Fő utca—Alagút—Attila utca—Döbrentei tér—Szent Gellért rakpart—Bartók Béla út—Móricz Zsigmond körtér útvonalon.[33] Érdekesség, hogy ekkor egy vonaljegy 100 000 pengőbe került, míg alig négy hónap múlva már 20 trillió pengőbe. A kocsihelyzet nehézségeit mutatja, hogy a viszonylatra ekkoriban egyetlen autóbusz volt beosztva, tehát a járat óránként közlekedett.[34]
A Szabadság híd megnyitása után nem sokkal, az új kocsibeszéseknek köszönhetően 1946. szeptember 11-étől az Oktogon és a Lenke tér között jártak az 1-es buszok, a megnyitott hídon keresztül.[35] A Deák Ferenc tér és a Szabadság híd között a Váci utcán (visszafelé Kecskeméti utca) keresztül közlekedtek a kocsik a villamosokkal való párhuzamosság elkerülése érdekében. Az új útvonalvezetés nem vált be, a korabeli híradások szerint a kocsik kihasználatlanul, szinte üresen közlekedtek,[36] ezért 1946. október 9-étől megszüntették. A felszabaduló kapacitást egyébként a 2-es viszonylat újbóli megindítására használták fel.[37]
A városligeti budapesti Őszi Vásár alkalmából 1947. szeptember 5-étől 14-éig 1-es jelzéssel autóbuszok közlekedtek az Apponyi tértől a vásár területéig,[38] a rendszeresen közlekedő viszonylat megindításáig azonban 1948. június 7-éig várni kellett. Ekkor a – régi, jól bevált útvonalán – Hősök tere és a Vörösmarty tér között indították újra.[39] A járat megindítása ezúttal is kapcsolódott a Nemzetközi vásárhoz, ennek időtartama alatt a viszonylat a vásárig meghosszabbított útvonalon járt. Ugyancsak újraindult az 1A jelzésű betétjárat az Oktogon és Vásár főbejárata között,[40] mely a Vásár befejeztével, tehát június 21-én szűnt meg.
1948 nyarától kezdődően jelentősen felgyorsult az autóbuszbeszerzés, mely új fejlesztéseket tett lehetővé. A hároméves terv első évfordulójának alkalmából a BSZKRT több új járatot indított vagy hosszabbított meg: az 1-est 1948. augusztus 2-től Budán a Kelenföldi pályaudvarig, Pesten pedig a Hermina út – Külső Andrássy út (ma Kós Károly sétány) kereszteződéséig a Széchenyi fürdő megközelítése érdekében.[41] A Szabadság hidat a Ferenciek tere érintésével közelítették meg a buszok, a Kiskörútra a Kecskeméti utcánál (a Kálvin térnél) kanyarodtak. 1948. október 11-étől a téli szezon kezdetével újra csak a Hősök teréig járt,[42] és a Városligetet feltáró nyári közlekedési rend végleg megszűnt.
Az 1949-es Őszi Vásár alkalmával szeptember 16-tól október 2-ig az 1-es buszok ismét a vásár területéig közlekedtek, de ez alkalommal nem indult 1A ingajárat.[43] E járat legközelebb, s egyúttal utolsó alkalommal 1950. október 7-e és november 5-e között járt, de csak a Hősök tere és a Vásár főbejárat között.[44] 1951 és 1953 között semmiféle viszonylat-módosítással nem járt a rendezvény, de 1954-től kezdődően ismét szerepet kapott ebben az 1-es viszonylat: a késő tavaszi ill. kora nyári időszakban megrendezett vásárok alkalmával a kocsik a vásári bejárathoz közlekedtek, egészen a 60-as évek végéig. Külön betétjárat nem indult. Szintén 1954-től kezdve a Népstadionban rendezett jelentősebb futballmérkőzések idején az 1-es járat útvonalát rendszerint a stadionig hosszabbították.
Az 1-es buszokat a Szabadság híd forgalmának csökkentése, illetve Buda belső kapcsolatainak javítása érdekében 1951. május 15-étől a Lánchídra terelték, ahol az alagúton áthaladva az Attila úton keresztül érte el az addigi dél-budai szakaszát. A kimaradó frekventált Ferenciek tere – Dimitrov tér (Fővám tér) szakaszt az e naptól módosított útvonalon közlekedő 7-es busz pótolta.[45]
Az 1956-os forradalom idején fővárosszerte leállt az autóbusz-közlekedés. Az 1-es viszonylat csak 1957. január 10-én indult újra: a kocsik az alagút érintése nélkül a Lánchíd utcán át közelítették meg a Gellért teret.[46] Az érintett régi útvonalon lakók illetve az illetékes kerületi Tanács kérésére 1957. december 30-ától a Clark Ádám tértől ismét az Alagúton és az Attila úton keresztül járt.[47] Az Alagút közúti forgalma azonban évek múltán egyre inkább fokozódott, hiszen az Erzsébet híd híján más célszerű útvonal nem állt rendelkezésre. Ennek következtében kényszerűség folytán a viszonylat 1961. december 4-től ismét a Lánchíd utcán keresztül járt.[48]
1961. április 21-én kísérletképpen a Hősök tere végállomásán fotocellás érzékelőt helyeztek ki, így a központból is tudták hány darab autóbusz tartózkodik a végállomáson. 1964. április 13-ától megkezdődött a József Attila utca felújítása és a sávok számának bővítése a mai állapotok szerint. A nagyszabású munkálatok alatt, kezdetben ideiglenes jelleggel az 1-es járat a Bajcsy-Zsilinszky út – Kiskörút – Szabadság hídon keresztül érte el Budát,[49] ám ez az útvonal annyira bevált, hogy a munkálatok befejeztével véglegesítették. 1966. január 24-én a 25-ös busz rövidítése miatt a Kacsóh Pongrác úti sorompóig hosszabbították - a két viszonylat a vasút két oldalán állt meg.[50] A Hungária körúti felüljáró építése miatt 1969. április 21-étől az Erzsébet királyné útjáig járt.
Az 1970-es évekre a járat forgalma igen megnőtt, mivel a Belvárost hatékonyan kötötte össze két irányban is, elsősorban Dél-Budán keresztül a Kelenföldi pályaudvarral, másrészt pedig az Andrássy út alkotta főtengellyel. 1970. november 21-én végállomása átkerült az új Kacsóh Pongrác úti végállomásra, amit a kisföldalatti végállomásának is terveztek, de az csak 1973-ban érte el. 1980. május 6-ától az M3-as autópálya bevezetőjének építése miatt újra az Erzsébet királyné útjáig járt, a korábbi forgalmi rend csak 1982. december 15-én állt helyre.[51]
1981-ben elindult a 1-es jelzésű gyorsjárat a Kelenföldi pályaudvar és a Hősök tere között, majd 1990. augusztus 31-én kihasználatlanság miatt megszűnt.
1995. március 5-étől a kisföldalatti felújítása miatt a BKV ideiglenesen szüneteltette a metrópótló busz miatti párhuzamosságra hivatkozva. A felújítás befejezését követően már nem indították újra.[52]
2018. május 6-án a BKV 50 éves fennállása alkalmával tartott rendezvénysorozat egyik programjaként N1-es jelzésű nosztalgiabusz közlekedett az 1-es busz útvonalán a Mexikói út és Kelenföld vasútállomás között.[53][54]
Az N1-es jelzésű nosztalgiabusz 2019. május 25-én újra közlekedett, de a Kós Károly sétány helyett az Állatkerti körúton.
Útvonala
szerkesztésMegállóhelyei
szerkesztés1 (Etele tér, Kelenföldi pályaudvar – Mexikói út) | |||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|
Perc (↓) | Megállóhely | Perc (↑) | Átszállási kapcsolatok a járat megszűnésekor | ||||
0 | Etele tér, Kelenföldi pályaudvar végállomás |
36 | 7, 83, 141 19, 49 Budapest-Kelenföld | ||||
1 | Szent Gellért templom | 35 | 19, 49 | ||||
2 | Bánk bán utca (↓) Csóka utca (↑) |
34 | 19, 49 | ||||
3 | Hamzsabégi út (↓) Tétényi út (↑) |
33 | 19, 49 | ||||
5 | Kosztolányi Dezső tér | 31 | 7, 7A, 7, 12, 14, 40, 41, 41, 53, 72, 86, 86, 87, 87A, 87B, 114, 153, 173 19, 49 | ||||
7 | Móricz Zsigmond körtér | 29 | 3, 3, 7, 7A, 7, 10, 10A, 27, 40, 40, 40E, 53, 110, 127, 153, 173 6, 18, 19, 41, 47, 49, 61 | ||||
9 | Szent Gellért tér | 27 | 7, 7A, 86, 86 18, 19, 47, 49 | ||||
11 | Fővám tér | 25 | 15 2, 2A, 47, 49 83 | ||||
13 | Kálvin tér | 23 | 9, 15 47, 49 83 | ||||
15 | Astoria | 21 | 7, 7A, 9, 78 47, 49 74 | ||||
17 | Deák Ferenc tér | 19 | Millenniumi Földalatti Vasút 4, 9, 16 47, 49 | ||||
19 | Andrássy út (↓) Bajcsy-Zsilinszky út (↑) |
17 | Millenniumi Földalatti Vasút 4, 4, 105 | ||||
20 | Opera | 16 | Millenniumi Földalatti Vasút 4, 105 70, 78 | ||||
21 | Oktogon | 15 | Millenniumi Földalatti Vasút 4, 4, 105 4, 6 | ||||
23 | Kodály Körönd | 13 | Millenniumi Földalatti Vasút 4, 33, 105 | ||||
25 | Bajza utca | 11 | Millenniumi Földalatti Vasút 4, 33, 105 | ||||
27 | Hősök tere | 9 | Millenniumi Földalatti Vasút 4, 4, 20, 30, 105 | ||||
30 | Széchenyi Gyógyfürdő | 6 | Millenniumi Földalatti Vasút | ||||
34 | Amerikai út (↓) Kacsóh Pongrác út (↑) |
2 | 32, 32 74, 74A | ||||
36 | Mexikói út végállomás |
0 | Millenniumi Földalatti Vasút 25, 25, 25A 1, 69 74, 74A |
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ „Magyarország, 1915-03-02 / 61. szám / 10. oldal”.
- ↑ „Világ, 1915-10-13 / 285. szám / 12.oldal”.
- ↑ „Az Ujság, 1917-04-10 / 95. szám / 9. oldal”.
- ↑ „8 Órai Ujság, 1921-09-21 / 209. szám / 5. oldal”.
- ↑ „8 Órai Ujság, 1927-04-09 / 81. szám / 7.oldal”.
- ↑ „8 Órai Ujság, 1927-04-28 / 95. szám / 7.oldal”.
- ↑ „Magyar Hirlap, 1927-07-17 / 160. szám / 12. oldal”.
- ↑ „Esti Kurir, 1928-02-05 / 29. szám / 9.oldal”.
- ↑ „Esti Kurir, 1928-03-04 / 53. szám / 2.oldal”.
- ↑ „Magyarság, 1928-09-13 / 207. szám / 19.oldal”.
- ↑ „Keller László: Visszapillantás. A fővárosi autóbuszközlekedés 1928-32-ig. In: Városi Közlekedés, 1986/2, 101.oldal”.
- ↑ „Budapesti Útmutató és Címtár. Rendőrségi Zsebkönyv 1929 (IX. évf.) / 592.oldal”.
- ↑ „Budapesti Hírlap, 1928-10-04 / 225. szám / 11. oldal”.
- ↑ „Magyarság, 1929-05-30 / 120. szám / 6.oldal”.
- ↑ „Esti Kurir, 1929-08-15 / 184. szám / 9. oldal”.
- ↑ „8 Órai Ujság, 1929-11-28 / 273. szám / 7.oldal”.
- ↑ „Népszava, 1930-05-13 / 107. szám / 9. oldal”.
- ↑ „Magyarság, 1930-10-14 / 233. szám / 9. oldal”.
- ↑ „Népszava, 1931-05-14 / 108. szám / 14. oldal”.
- ↑ „Magyar Hirlap,1931-09-27 / 219. szám / 10. oldal”.
- ↑ „Népszava, 1931-10-11 / 235. szám / 10. oldal”.
- ↑ „Friss Ujság, 1933-09-30 / 222. szám / 5.oldal”.
- ↑ „Népszava, 1943-11-07 / 252. szám / 20. oldal”.
- ↑ „Magyarság,1931-05-06 / 101. szám / 11. oldal”.
- ↑ „8 Órai Ujság, 1932-05-05 / 99. szám / 5. oldal”.
- ↑ „Kossuth Népe, 1945-11-20 / 164. szám / 3. oldal”.
- ↑ „Magyar Nemzet, 1945-11-22 / 167. szám / 3.oldal”.
- ↑ „Világosság, 1945-12-15 / 137. szám / 2. oldal”.
- ↑ „Kossuth Népe, 1946-02-17 / 3. oldal”.
- ↑ „Szabadság, 1946-01-11 / 9. szám / 4. oldal”.
- ↑ „Magyar Nemzet, 1946-01-13 / 11. szám / 2. oldal”.
- ↑ „Világ, 1946-02-27 / 233. szám / 2. oldal”.
- ↑ „Világosság, 1946-03-21 / 66. szám / 2. oldal”.
- ↑ „Világ, 1946-06-29 / 326. szám / 4.oldal”.
- ↑ „Szabad Nép, 1946-09-11 / 204. szám / 4. oldal”.
- ↑ „Magyar Nemzet, 1946-09-24 / 213. szám / 4. oldal”.
- ↑ „Világosság, 1946-10-08 / 227. szám / 3. oldal”.
- ↑ „Szabad Nép, 1947-09-04 / 200. szám / 6. oldal”.
- ↑ „Világ, 1948-06-04 / 901. szám / 2. oldal”.
- ↑ „Friss Ujság, 1948-06-11 / 132. szám / 5. oldal”.
- ↑ „BSzKRt Hivatalos Közlönye 1948.09.01. / 9. szám / 12. oldal”.
- ↑ „Magyar Nemzet, 1948-10-07 / 231. szám / 1. oldal”.
- ↑ „Kis Ujság, 1949-09-17 / 216. szám / 5.oldal”.
- ↑ „Szabad Nép, 1950-09-13 / 213. szám / 7. oldal”.
- ↑ „Kis Ujság, 1951-05-12 / 109. szám / 2. oldal”.
- ↑ „Népszabadság, 1957-01-11 / 9. szám / 9. oldal”.
- ↑ Csónaki István: Kimutatás a forgalmi változásokról 1955-1964. (Kézirat, 1964) / 20. oldal
- ↑ „Esti Hírlap, 1961-12-02 / 284. szám / 6. oldal”.
- ↑ „Népszava, 1964-04-10 / 83. szám / 8. oldal”.
- ↑ Hétfői Hírek, 1966-01-17 / 3. szám / 4. oldal
- ↑ Bánhidai Viktor, Nemecz Gábor, Szedlmajer László, Takács-Boér Gyula, Unzeitig Ákos, Zsigmond Gábor: A fővárosi autóbusz-közlekedés 100 éve. Budapest: Műszaki. 2016. ISBN 9789631666076
- ↑ Budapesti tömegközlekedési változások 1995-ben. Vonnák Attila. [2004. október 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. november 21.)
- ↑ Legendás autóbuszok legendás vonalakon. BKV Zrt.. (Hozzáférés: 2018. augusztus 17.)
- ↑ Az N1 jelzésű nosztalgiajárat útvonala és megállói. BKV Zrt.. (Hozzáférés: 2018. augusztus 17.)
Források
szerkesztés- Ma már csak emlék... (magyar nyelven). iho.hu, 2010. június 23. [2015. május 31-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. szeptember 13.)
- 100 éves a budapesti autóbusz-közlekedés (magyar nyelven). bkv.hu. (Hozzáférés: 2015. szeptember 13.)
- Az 1-es busz története (magyar nyelven). vonalhalozat.lapunk.hu. [2022. február 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. szeptember 13.)
- Az 1-es busz története. Index fórum, BPO-700. (Hozzáférés: 2016. augusztus 3.)
- Viszonylatjelző táblák weboldala (Autóbusz: 1–3). bkvtablak.gportal.hu. (Hozzáférés: 2020. szeptember 19.)