Ösztradiol

Az ösztradiol a petefészek érő tüszőiben, a corpus luteumban, a placentában és a szubkutan zsírszövetben, férfiaknál kis mennyiségben a herékben is termelődik. Szintézisét a menstruáció megindulása (menarche) és a menopauza közti időben a hipofízis hormona szabályozza.

Az ösztradiol, elsősorban az ovárium follikuluszaiban képződik. Nagymértékben felelős a női urogenitális rendszer és a másodlagos nemi jellegek kialakulásáért és fennmaradásáért. A menopauza után, amikor a petefészkek működése leáll, csak kis mennyiségben képződik az aromatizáló enzimek hatására adroszténdion, ill. még kisebb mértékben a tesztoszteron aromatizációján keresztül ösztradiol és ösztron. Az ösztron a 17 -hidroxiszteroid dehidrogenáz hatására tovább alakul ösztradiollá. A zsír-, máj- és izomszövetben mindkét enzim megtalálható.

Az ösztrogének befolyásolják a hipofízis gonadotropinkibocsátását, ami hozzájárul az ovárium ciklikus működésének kialakulásához. Az ösztrogének ciklikus változásokat idéznek elő a méhben és a hozzá társuló szervek működésében, befolyásolják az endometrium proliferációját, a cervix és a vagina ciklushoz kötött változását, biztosítják a szöveti tónus megtartását és az urogenitalis traktus rugalmasságát.

Mint minden szteroid hormon, az ösztrogének is intracellulárisan fejtik ki metabolikus hatásaikat. A célszervek sejtjeibe bejutva specifikus receptorokhoz kötődnek, az ily módon keletkező receptor-hormon komplex módosítja a géntranszkripciót, és az ezt követő fehérjeszintézist. Különböző szervekben (pl. a hipotalamuszban, az agyalapi mirigyben, a hüvelyben, a húgycsőben, a méhben, az emlőben és a májban, valamint az osteoblasztokban) azonosítottak ilyen intracelluláris szteroidreceptorokat.

Nőkben az ösztradiol növekedési hormonként hat a nemi szervek szöveteiben, fenntartja a hüvely, a méhnyak mirigyei, az endometrium és a petevezeték nyálkahártyáját. Elősegíti a myometrium növekedését. Az ösztradiol szükséges az oociták fenntartásához a petefészekben. A menstruációs ciklus során az ösztradiol, melyet a növekvő follikulus termel, pozitív visszacsatolás segítségével kiváltja azokat a hipotalamuszi-hipofízisi eseményeket, amelyek a luteinizáló hormonszint megemelkedését okozzák, amely kiváltja az ovulációt. A luteális fázisban az ösztradiol, a progeszteronnal együttműködve felkészíti az endometriumot a petesejt beágyazódására. Terhesség alatt megnő az ösztradiolszint, mivel a placenta is termelni kezdi.

Az ösztradiol a metabolikus folyamatokat is befolyásolja, pl. csökkenti az LDL-koleszterin és emeli a HDL- koleszterin és triglicerid szinteket. Fokozza az SHBG (nemihormon kötő globulin) és a CBG (kortikoszteroid kötő globulin) kötő kapacitást. Csökkenti az FSH és az LH szintet. A lipid anyagcserét és az érfalak állapotát pozitívan befolyásolják, valamint a coronariák megbetegedésének megelőzésében is szerepük van.

A vagina, az urethra és a hólyag epitheljére proliferáló hatást gyakorol. Az ösztrogén az emlőkben stimulálja a tejjáratok és -mirigyek növekedését.

Fokozza az epidermiszsejtek proliferációját, a kollagén- és a hialuronsav-szintézist és növeli a bőr és a támasztószövet elaszticitását. A csontok ösztrogénhiány miatt történő lebomlását az osteoclastok működésének gátlásán és az osteoblaszt-funkció aktiválásán, valamint a kalciumretenció és -reszorpció javításán keresztül gátolja.

Az ösztradiol fokozza az extracelluláris nátrium- és vízretenciót.

Az ösztradiol különböző mértékben szekretálódik a menstruációs ciklus során. Az endometrium nagyon érzékeny az ösztradiolra, amely szabályozza a méhnyálkahártya proliferációját a ciklus follicularis fázisa alatt, és a progeszteronnal együtt szekréciós változásokat indukál a luteális fázisban. Menopausa idején az ösztradiol termelődés szabálytalanná válik és esetenként szünetel is.

Sok nőben a petefészek ösztradiol termelésének megszűnése vazomotoros tüneteket (hőhullámokat), alvászavarokat idéz elő, továbbá az urogenitális rendszer progresszív atrofiáját, megnövekedett csontállomány-vesztést. A cardiovascularis betegségek növekvő gyakorisága is az ösztrogénhiánnyal függ össze. E rendellenességek zöme ösztrogénpótló kezeléssel megszüntethető. Azt is kimutatták, hogy hormonpótló kezeléssel, vagy ösztrogének alkalmazásával megelőzhető a bőr menopauza után bekövetkező elvékonyodása.

A menopausában az ováriumok nem funkcionálnak, és az ösztron konverziójával a májban és a zsírszövetben csak csekély mennyiségű ösztradiol termelődik.

A menopauzát kísérő ösztrogénhiány a csont fokozott átépülésével és a csonttömeg csökkenésével jár. Az ösztradiol fontos szerepet játszik a csonttömeg megtartásában és az oszteoporózis miatt bekövetkező csonttörések megelőzésében.

Az ösztradiolkiválasztás hiánya jelentős csontvesztéshez vezet és posztmenopauzában levő nők nagy részénél alakul ki – leginkább a gerincen. A hormonpótló kezelés kimutatottan megelőzi a csont ásványi anyagainak elvesztését és így az oszteoporózist.

Úgy tűnik, hogy a védelem addig hatásos, amíg a kezelés folyik. A hormonpótló kezelés abbahagyása után a csonttömeg ugyanolyan ütemben fogy, mint a nem kezelt nők esetében.

Az ösztrogénnek jelentős hatása van a csontképződésre is. Ösztradiol hiányában a csontok hosszabbak lesznek az átlagosnál, mivel az epifízis később záródik. A csontok szerkezete is más, korábban fellép az osteopenia és oszteoporózis.^[1] A menopauzás nőknél a csökkent ösztrogéntermelés miatt csökkenni kezd a csonttömeg.

Az ösztrogén onkogénnek tekinthető, mivel fenntart bizonyos ráktípusokat, főként a mellrákot és a méhnyálkahártya rákjait. Ezen kívül néhány jóindulatú nőgyógyászati állapot is ösztrogénfüggő, például az endometriózis, a méhfibróma (leiomyoma uteri) és a méhvérzés. Mivel az ösztrogének fokozzák az endometrium növekedését, az önmagukban alkalmazott ösztrogének megnövelik az endometrium hyperplasia és rák veszélyét.

Ha az alacsony ösztradiolszintnek súlyos mellékhatásai vannak például menopauzás nőknél, hormonpótló kezelés javallott. Ilyenkor általában Progeszterinnel kombinálják a kezelést.

Meddőséget is lehet ösztrogénekkel kezelni, abban az esetben ha a méhnyak vagy a méhnyálkahártya rendellenesen fejlődik.

Az ösztogénterápiát alkalmazzák a női hormonszint fenntartásához transznemű nőknél is.

Az ösztradiol szintetikus formája az etinilösztradiol, a hormonális fogamzásgátló szerek fő alkotórésze. A kombinált hormonális fogamzásgátló szerek etinilösztradiolt és progesztint tartalmaznak, melyek a GnRH, LH és follikuluszstimuláló hormon (FSH) termelését gátolják. Ezen hormonok gátlása felelős a születésszabályozási módszerek hatásáért, amely meggátolja az ovulációt és a terhességet. Más hormonális fogamzásgátló szerek csak progesztineket tartalmaznak és nem tartalmaznak etinilösztradiolt.

A VIII. Magyar Gyógyszerkönyvben az alábbiak hivatalosak:

• Activelle
• Alpicort F
• Angeliq
• Calidiol
• Climen 28
• Dermestril tapasz (Magyarországon forgalmazzák, megy közgyógyellátásra)
• Diane 35 (megszűnt)
• Divigel (Magyarországon forgalmazzák)
• Divina
• Estracomb TTS tapasz
• Estradiol
• Estraderm TTS tapasz
• Estragest TTS tapasz
• Estramon tapasz
• Estrapatch tapasz
• Estrimax (Magyarországon forgalmazzák, szakorvosi javaslatra háziorvos által közgyógyellátásra terhére felírható, hamarosan megszűnik)
• Estrofem (Magyarországon forgalmazzák, szakorvosi javaslatra háziorvos által közgyógyellátásra terhére felírható, hamarosan megszűnik)
• Femoston
• Femseven tapasz
• Indivina
• Klimonorm
• Kliogest
• Lanzetto (Magyarországon forgalmazzák)
• Linoladiol
• Oestrogel
• Pausogest (Magyarországon forgalmazzák)
• Triaklim
• Trisequens N
• Tulita
• Vagifem
• Yadine

Az ösztradiol kezelés mellékhatásai lehetnek:

• uterus vérzés
• mell érzékenysége
• hányinger
• hányás
• cholestasis
• migrén

1. ↑ Carani C, Qin K, Simoni M, Faustini-Fustini M, Serpente S, Boyd J, Korach KS, Simpson ER (1997. július 10.). „Effect of Testosterone and Estradiol in a Man with Aromatase Deficiency”. New England Journal of Medicine Volume 337 (2), 91–95. o. PMID 9211678. 

• William F. Ganong: Az orvosi élettan alapjai. Budapest: Medicina. 1990. ISBN 963-241-783-6  
• Szentágothai János – Réthelyi Miklós: Funkcionális anatómia. Budapest: Medicina. 1989. ISBN 963-241-789-5