Heraldikai lexikon/Fekete
Névváltozatok:
subniger: roh, fekete lo (Szikszai Fabricius 1619. 92.[1]), fekete (Nyiri 1831. 319.), roh ['feketés, rőt'] (TESz III. 430.), ater, obater, niger, obniger, subniger, coracinus, pullus, fuscus (NySz I. 790.), igen fekete: perniger, fekete festék: atramentum (C; NySz I. 790.), feketés: infuscus, subniger (PPB.; NySz I. 791.), Holló-szín: color coracinus (Nom² 227., NySz I. 1476.), ater: setét fekete, fuſcus: barát-ſzín, lentus: szomorú-ſzín, nigricans: holló-ſzín, nubilus: setét-ſzín (mind: Pápai/Bod 126.), obater: feketéllő (Pápai/Bod 419.), obniger: feketéllö́ (uo. 422.), anthracinus: fekete, mint a' ſzén, anthrax: hólt-ſzén, kárbunkulus nevǘ drága gyémánt-kö́, pokol-var (uo. 51.), aquilus: fekete ſzínǘ, barna, aquilus color: setét ſzín (uo. 57.), ater: fekete, mint a' hólt-ſzén, atramentum: feketítö́, atramentum ſcriptorium, vel librarium: tenta, a. sutorium: varga festék, a. fuligineum: könyv-nyomtató festék, a. tectorium: képiró fekete festék, atror: feketeség (uo. 70.), bæticus: setét-ſzínǘ, barát-ſzínǘ (uo. 78.), coracinus, coracinus color: holló-ſzín (uo. 167.), svaſus: fekete, barna, pej, barát-ſzín (uo. 586.)
hu. la (a magyar címeres levelekben): ater, furvus, fuscus, niger (Avar 38.), la: niger, furvus, pullus, fuscus, ater, sabuleum
en: sable, de: schwarz, la: atrus, niger, sabuleus, sabularius,
A fekete a színek közé tartozó heraldikai színezék.
A feketét gyakran összetévesztik az ezüsttel, ha olyan címerekről van szó, melyeknél valódi ezüstöt használtak a színezésre. Az ezüst ugyanis idővel megfeketedik.
A szó etimológiája
szerkesztésA fekete szín a heraldikában valószínűleg valamilyen sötét prémre, nevezetesen a cobolyra megy vissza. Erre utal a fekete francia és angol (sable), német heraldikai elnevezése. A német Zobel (cobolyprém) a középkori trubadúroknál a fekete szín neve volt. Ez arra utal, hogy eredetileg sötét prémet erősjtettek a pajzsra, majd ebből lett a fekete szín. A magyarban az Apor Péternél előforduló nyuszt és a 'feketés, rőt' értelmű roh szó vonható ide.
A fekete szimbolikája
szerkesztésA holt heraldika korában különféle jelentéstartalmakat igyekeztek a feketéhez kapcsolni. A színek között ezt tartották a legkevésbé előkelőnek. Prinsaultnál a gyász és gazdagság jelképe volt. Egyes misztikus filozófusoknál (Johannes Tauler, 1300 k. - 1361) a fekete szín az érzékeknek felel meg.[1] A Spener által említett Heraldus Britannus nevű középkori herold a mauro elnevezést használta a feketére.
A fekete a szimbolikában a halál, bánat és gonoszság színe. A népi képzet feketének tartja az ördögöt. Európában a fekete ruha, lobogó, fátyol, karszalag stb. a gyász jele.
A fekete előállítása
szerkesztésA feketéhez koromalapú festékeket használtak. Az árnyékolására aranyat vagy ezüstöt alkalmaztak. A legjobb fekete festékek a kanóc- és a lámpakormok voltak. Olyan kemencében készítették, melynek jól záródott az ajtaja felül pedig nagy négyszögű nyílással volt ellátva. Efölé kúpalakú zsákot akasztotttak valamilyen puha, de elég erős anyagból. A kemencében szénben, gyantában, kátrányban gazdag fát és más anyagokat, tüzeltek és hamvasztottak el. A levegő megvonásával sok füst és korom keletkezett, melyet a kosárról időnként le kellett rázni. Ezt aztán lenolajból főzött firnásszal keverték el. A másik a hollófekete vagy hollóezüst, mely grafitalapú krém volt. A szürkésen barnás árnyalatot tryginonnak nevezték. Már az ókori athéni festők, Polygnótosz és Mikón is készítette a szárított szőlőélesztő elégetésével, melyet aztán enyvvel kevertek.
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Johannes Tauler: A hazatérés útjelzői. Budapest, 2002. 94. l.
Lásd még
szerkesztésszínek, cobolyprém, prémek, színjelölési módszer, vonalkázás, ezüst, nemheraldikus színek