Befejező mondatok

Az irodalmi művek, filmek befejező mondatai rendszerint összefoglalják, kiemelik a mű mondanivalóját, esetenként pedig idézőjelbe teszik. Ideális esetben katartikus élményt nyújtanak.

Ennek példái szerepelnek alább.

ÁDÁM: Csak az a vég! - csak azt tudnám feledni!
AZ ÚR: Mondottam, ember: küzdj és bízva bízzál.

miért nő a fü, hogyha majd leszárad?
miért szárad le, hogyha újra nő?

– A valóságban is minden jóra fordul?
– A valóságban? Nem. Sajnos nem.
– Akkor ez egy nem igazi mese volt?
– Dehogynem. Azt jelenti, hogy mi mind a ketten nagyon-nagyon akarjuk, hogy a valóságban is jóra forduljon minden.
– Én is nagyon-nagyon akarom. Te mondtad, hogy nagyon-nagyon kell akarni. Akkor is, ha nem biztos, hogy sikerül.

Általam vagy, mert meg én láttalak
S régen nem vagy, mert már régen nem látlak.

Itthon vagyok itt e világban,
s már nem vagyok otthon az égben.

Medvével a korlátnak támaszkodtunk. Szeredy magába merülve pöcögtette krómtölcséres, furcsa hegedűjét, egészen halkan. Ha sorra került, beleszippantott közös Memphisünkbe, melynek a parazsa nagyra nőtt, ahogy adogattuk körbe, s megvilágította az arcát egy másodpercre, talán az ujját is égette, mert már inkább csutka volt, mint cigaretta, de takarékosan végigszívtuk.

– Sehol se tudnak jó kenyeret sütni, télen majd megfagynak, akár az egér a pincében; de itt, e mellett a szerencsétlen beteg mellett, itt legalább orosz módra jól kisírtam magam - tette hozzá, és megrendülten mutatott a hercegre, aki egyáltalán nem ismerte meg. - Elég volt a rajongásból, ideje már a józan észre is hallgatni. Mert mindez, ez az egész külföld, ez a maguk egész Európája csak agyrém, és külföldön mi is mind csupán agyrémek vagyunk ... majd meglátja, csak jusson eszébe a szavam! - fejezte be csaknam dühösen, amikor elbúcsúzott Jevgenyij Pavlovicstól.

És ott, hol egykor a Porta Capena volt, még most is egy kis kápolna áll, mely ezt a félig elmosódott fölírást viseli: Quo vadis, Domine?

(Szekrényi Lajos fordítása)

– És mit gondol, meddig fogunk még így föl-alá hajókázni ezen a kurva folyón? - kérdezte. Florentino Arizának ötvenhárom éve, hét hónapja és tizenegy napja megvolt rá a válasza.
– Amíg csak élünk - mondta.

(Székács Vera fordítása)

Majd holnap gondolok erre, Tarán. Akkor már el tudom viselni. Holnap majd kigondolok valamit, hogy visszaszerezzem Rhettet. Elvégre a holnap az már egy másik nap.

(Kosáryné Réz Lola fordítása)

Visszanyerte a szabadságát. Valaki elbocsátotta, mint ahogy ő is elbocsátotta maga teremtette hősét. Ez a hős visszahozhatatlanul eltűnt a homályban, miután megbocsájtottak neki vasárnapra virradó éjjel: eltűnt a csillagjós-király fia, Júdea kegyetlen ötödik helytartója, Poncius Pilátus lovag.

(Szőllősy Klára fordítása)

A szeretet minden megnyilvánulása visszahull a szeretetre, amelyből fakadt. Annak, aki szeret, nincsen szüksége arra, hogy emlékezzenek rá. Van az elevenek országa meg a holtak országa, s a híd a szeretet; csak az marad meg, az az élet egyetlen értelme.

(Kosztolányi Dezső fordítása)

Manitu haragja még nem csitult le. Miért akarna még élni Tamenund? A sápadtarcúak urai lettek ennek a földnek, s a rézbőrűek napja még nem virradt fel újra. Eleget éltem. Hosszú életem reggelén boldognak és erősnak láttam népemet, s mielőtt estém elérkezett volna, holtan kellett látnom az utolsó mohikánt.

(Réz Ádám fordítása)

Mert én, Szinuhe, ember vagyok, és emberként éltem minden emberben, aki előttem volt, és emberként élek minden emberben, aki utánam jön. Élek az emberek jajszavában és örömében, élek bánatában és félelmében. Élek az emberek jóságában és gonoszságában; élek az igazságban és hamisságban, a gyengeségben és az erőben. Emberként örökké fogok élni az emberben, ezért nem kívánok áldozatokat síromba, és nem sóvárgom a halhatatlanságot nevemnek. Ezt Szinuhe írta, az egyiptomi, ő, aki magányosan élte életének minden napját.

(Gombár Endre fordítása)

– Az ég szerelmére – kiáltott fel. – Csak most jöttem rá. Ez a gazember, azzal a mérgezett koktéllal. Amit bárki megihatott volna. Még én is...
– Lett volna ennél még egy borzalmasabb lehetőség is, amire viszont nem jött rá...
– Éspedig?
– Ha én iszom meg – mondta Hercule Poirot.

(Szilárd Gabriella fordítása)

Kedves és nagyrabecsült barátnőm, hadd búcsúzzak öntől. Arra gondolok most, hogy az emberi értelem milyen esendő. Ha bajban vagyunk, nem tud megvédeni a bajtól, s ha bajra vigaszt keresünk, nem ad vigaszt.

(Örkény István fordítása)

Tizenkét hang üvöltözött dühösen, és a hangok mind teljesen egyformák voltak. Most már nem volt kérdéses, hogy mi történt a disznók arcával. Az állatok a disznókról az Emberekre, az Emberekről a disznókra, aztán a disznókról megint az Emberekre néztek, és már nem tudták megmondani, melyik az Ember és melyik a disznó.

(Szíjgyártó László fordítása)

Végül átlovagoltak a Dombságon, ráfordultak a Keleti útra, s Trufa meg Pippin továbbment Bakfölde felé; de ekkor már énekeltek. Samu azonban letért Morotva irányába, s mire fölért a Dombra, a nap megint csak a végére járt. Ment, az ajtóhoz ért, sárgán villogott bent a lámpa, és égett a tűz; és kész volt a vacsora, csak őrá vártak. És Rozi bevezette, és hellyel kínálta a karosszékben, s a kis Elanort az ölébe rakta. Ő meg mély lélegzetett vett, s így szólt: - Hát, hazaértem.

(Göncz Árpád fordítása)

Madame Rosaliguette (visszatér a nappaliba) Robinson! Le akartam feküdni, és atyádra léptem! Lefeküdtem és valami lányra feküdtem. Robinson, egy nő fekszik az ágyamon és minden okom megvan feltételezni, hogy nem lélegzik többé! Mi több, szenzációs bélyeg-, érme-, és könyvgyűjteményed alá temetted. Kérdezlek téged, Robinson. Mint anya a fiától, kérdezem tőled: MIT JELENTSEN EZ?!

...és iszonyatos rémületükben szétfutottak, ezt kiáltozva:

– Vámpír, vámpír!

Paphnucius arca annyira megrútult, hogy amidőn végighúza rajta a kezét, érezte szörnyű csúfságát.

(Hayloft Ezékiel küzdelmes élete)

A gyújtogatás vádját felfüggesztették. A rablást idegen vagyon eltulajdonításának minősítették, de kimondták a hazafias szándékot. Az inas megölése jogos elmeháborodásnak minősült.

A milliárdos golyó általi halálát nem lehetett bizonyítottnak tekinteni, azzal a megokolással, hogy az erény halhatatlan. Ezzel szemben Hayloft követelését, a nagy zűrzavarban elvesztett revolver és tizenkét töltény árának megtérítésére vonatkozóan, a törvényszék jogosnak mondta ki, s utasította a kincstárt, hogy fizesse ki vádlottnak. Az ügyész fellebbezését a táblához, onnan a kúriához, onnan a parlamenthez utasították. Most is ott van.

Ezékiel, mint a Betörőket Biztosító Intézet vezérigazgatója, ma egyike New York legtekintélyesebb pénzembereinek, alapos kilátással, hogy a szenátus tagjává választja.

De azt hiszem, mégiscsak el kell lépnem nemsokára az indián föld felé, mert Sally néni adoptálni akar, és meg akar civilizálni, abból pedig már elegem volt, és ki nem állom.

Maradtam tisztelettel
Huck Finn

És hogy minden beteljesüljön, s kevésbé elhagyottnak érezzem magam, még csak azt kellett kívánnom, hogy minél több nézőm legyen az ítélet végre­hajtásakor, s hogy a gyűlölet ordításaival fogadjanak, ha meglátnak.

Mondjátok csak, tudtátok, hogy az algíri bejnek egy óriási bibircsók van az orra alatt?

A cseh hadtudományi intézet most gyűjti össze azokat a dolgokat és a katonák azon élményeit, amelyek a háborúban keletkeztek és történtek. Ezennel rendelkezésére bocsátom a derék Švejk ötleteit és kalandjait.

Let the sunshine in! (Engedd be a napfényt!)

Louis, I think this is the beginning of a beautiful friendship. (Louis, azt hiszem, ez egy szép barátság kezdete.)

Ez a szakasz még csonk. Segíts te is a kibővítésében!