Vaszilij Danyilovics Szokolovszkij

Vaszilij Danyilovics Szokolovszkij
Szokolovszkij egy 1977-es szovjet bélyegen
Született	1897. július 21. Kozliki, Orosz Birodalom
Elhunyt	1968. május 10. (70 évesen) Moszkva, Szovjetunió
Beceneve	szovjet tábornok
Állampolgársága	orosz Szovjet-Oroszország (–1922) szovjet
Nemzetisége	szovjet-orosz
Foglalkozása	katonatiszt politikus szerző hadvezér
Tisztsége	a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának tagja (1952–1961)
Iskolái	M. V. Frunze Katonai Akadémia
Kitüntetései	Medal "For the Capture of Berlin" Varsó Felszabadításáért emlékérem Patriotic Order of Merit (honor clasp) Hazafias Arany Érdemrend Knight's Cross of the Virtuti Militari Order of the Cross of Grunwald, 3rd class Medal for Warsaw 1939-1945 Medal "For Oder, Nysa and the Baltic" Order of the Partisan Star Fehér Oroszlán-rend Commander of the Legion of Merit a francia Becsületrend főtisztje Honorary Knight Commander of the Order of the British Empire Order of the Slovak National Uprising Medal "In Commemoration of the Battle of Dukla Pass" Vörös Zászló érdemrend Vörös Zászló érdemrend (1928. február 28.) „Húszéves a Munkás-paraszt Vörös Hadsereg” jubileumi érem (1938. február 22.) Lenin-rend (1941. február 22.) Lenin-rend (1942. január 2.) Order of the Republic (1942. március 31.) Szuvorov-rend (1943. április 9.) Kutuzov-rend (1943. augusztus 27.) Szuvorov-rend (1943. szeptember 28.) Moszkva Védelméért emlékérem (1944. május 1.) Kutuzov-rend (1944. augusztus 25.) Vörös Zászló érdemrend (1944. november 3.) Lenin-rend (1945. február 21.) Szuvorov-rend (1945. április 6.) Az 1941–1945-ös Nagy Honvédő Háborúban Németország Fölött Aratott Győzelemért érdemérem (1945. május 9.) Szovjetunió Hőse (1945. május 29.) Lenin-rend (1945. május 29.) Lenin-rend (1947. július 20.) Jubilee Medal "30 Years of the Soviet Army and Navy" (1948. február 22.) Lenin-rend (1948. június 24.) Vörös Zászló érdemrend (1949. június 20.) Kutuzov-rend (1956. december 18.) Lenin-rend (1957. július 20.) Jubilee Medal "40 Years of the Armed Forces of the USSR" (1957. december 18.) Az 1941–1945-ös Nagy Honvédő Háborúban aratott győzelem huszadik évfordulójára emlékérem (1965. május 7.) Lenin-rend (1967. július 20.) A szovjet fegyveres erők 50. évfordulója emlékérem (1967. december 26.) Októberi Forradalom érdemrend (1968. február 22.)
Sírhelye	Temető a Kreml falánál
A Wikimédia Commons tartalmaz Vaszilij Danyilovics Szokolovszkij témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Vaszilij Danyilovics Szokolovszkij (1897. július 21. Kozliki, (ma Koźliki (Białystoki járás), Lengyelország) – 1968. május 10. Moszkva) szovjet tábornok, a Nyugati, később az 1. Ukrán Front parancsnoka. A megszállt Kelet-Németország katonai kormányzója 1946 és 1949 között, majd szovjet védelmi miniszter-helyettes, illetve szovjet vezérkari főnök.

A Grodnói kormányzóságban született paraszti családban. Egy falusi iskolában dolgozott és számos cárellenes demonstrációban vett részt. 1918 februárjában csatlakozott a Vörös Hadsereghez. 1919-ben katonai iskolába küldték, de tanulmányai az országban folyó polgárháború miatt többször is megszakadtak. 1921-ben egy Turkesztánban harcoló alakulat parancsnokává nevezték ki. Egy Szamarkand melletti csatában megsebesült, hősies magatartásáért később kitüntették. A polgárháború vége után a Moszkvai Katonai Körzet parancsnoka és a szovjet vezérkar parancsnokhelyettese lett. E pozíciókat az 1941-es német offenzíváig töltötte be.

1941 decemberében lett a Nyugati front törzskarának parancsnoka, amikor a német csapatok mindössze 20 kilométerre voltak Moszkvától, így közreműködött a németek első vereségét hozó moszkvai csata megtervezésében. 1943-ban a Nyugati front főparancsnoka lett. Szokolovszkij a kurszki csatában aratta élete talán legjelentősebb győzelmét. 1944. áprilisában az 1. ukrán front törzsfőnöke lett, csapataival Lengyelországon és Szilézián át Berlinig tört előre. A berlini csatában nem vett részt, mert a délnyugati irányból érkező német felmentő seregek visszaverését kapta feladatul.

A világháború befejeződése után a Németországot megszálló szovjet csapatok főparancsnoka lett. 1946. július 3-án marsallá, ezzel együtt Kelet-Németország katonai kormányzójává nevezték ki. Szokolovszkij a kemény kezű politizálás híveként támogatta a nyugati hatalmakkal való határozott bánásmódot, az ő parancsára vették blokád alá Nyugat-Berlint. A blokád időtartama alatt Szokolovszkij többször is konfrontatívan viselkedett, egyszer a berlini légihíd eltévedt gépeinek leszállásra kényszerítésével fenyegette meg a nyugati szövetségeseket. Alakja egyre kellemetlenebbé vált a patthelyzetre diplomáciai megegyezést kereső szovjetek számára, ezért 1949 tavaszán felmentették pozíciójából és visszahívták Moszkvába.

Hazatérvén helyettes védelmi miniszter lett, majd 1952-ben a szovjet vezérkar főparancsnoka. 1956. októberében ő adott parancsot a szovjet csapatok budapesti bevonulására. 1960-ban mentették fel pozíciójából, akkor kapta a védelmi minisztérium főinspektori pozícióját, amelyet élete végéig betöltött. 1962-ben Katonai stratégia címmel megjelent könyve nyugaton is ismertté tette nevét. Írásában bepillantást engedett a szovjet katonai gondolkodás világába. 1968. május 10-én hunyt el. A hamvait tartalmazó urnát a Kreml falában helyezték nyugalomra.

• Hadászat (részletek); in: Válogatás szovjet hadtudományi írásokból; vál., szerk. Kocsis Bernát; Zrínyi, Bp., 1984

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Vasily Sokolovsky című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

• SZOKOLOVSZKIJ a Szegedi Egyetemi Könyvtár honlapján