Véke

	Véke (Vojka)
	Katolikus templom
; Véke címere	; Véke zászlaja
	Közigazgatás
Ország	Szlovákia
Kerület	Kassai
Járás	Tőketerebesi
Rang	község
Első írásos említés	1233
Polgármester	Kulcsár Zsolt
Irányítószám	076 83
Körzethívószám	056
Forgalmi rendszám	TV
	Népesség
Teljes népesség	518 fő (2021. jan. 1.)
Népsűrűség	59 fő/km²
	Földrajzi adatok
Tszf. magasság	105 m
Terület	8,74 km²
Időzóna	CET, UTC+1
	Elhelyezkedése
	é. sz. 48° 27′ 45″, k. h. 21° 54′ 53″48.462500°N 21.914700°EKoordináták: é. sz. 48° 27′ 45″, k. h. 21° 54′ 53″48.462500°N 21.914700°E
	Véke weboldala
	A Wikimédia Commons tartalmaz Véke témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség
	Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Véke (szlovákul: Vojka) község Szlovákiában, a Kassai kerület Tőketerebesi járásában.

Fekvése

Királyhelmectől 6 km-re északnyugatra, a Tice-patak partján fekszik.

Története

1233-ban említik először, mint Weytke Péter birtokát. 1265-ben IV. Béla király hívének, Martonosnak ajándékozta. Az 1400-as években több birtokosa volt, köztük a Csapi, Eszenyi, Gecsei, Kálnai és Czékei családok. 1557-ben a falu mindössze 1 portával adózott. A 16. század második felében előbb Skaricza Mátyás, majd Vékey Ferenc tulajdona. A század végén Paczoth Ferenc és Melith Pál tulajdonában találjuk. Az 1600-as években többek között a Sennyey, Perényi, Pike, Vékey, Barkóczy és Andrássy családok birtokolják. 1633-ban állt itt a Perényiek emeletes kő udvarháza. 1787-ben 43 házában 337 lakos élt. A 18–19. században nagyobb birtokosai a Szikszayak, Ghillányiak, Somlyodyak, Sennyeyek, Szirmayak, Majláthok és Szmrecsányiak.

1796-ban Vályi András ezt írja róla: „VÉKE. Magyar falu Zemplén Várm. földes Urai Szirmay, és több Uraságok, lakosai katolikusok, és ó hitüek, fekszik Zetényhez közel, szántó földgye jó, fekete agyagos, van dombos, és homokos is, mindenféle vetemény termésre alkalmatos, réttye kevés, erdeje nintsen.”^[2]

1828-ban 62 háza és 473 lakosa volt. Lakói mezőgazdasággal, gyümölcstermesztéssel, állattartással, kosárfonással foglalkoztak.

Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Veke, Zemplén vmegyében, magyar falu, a Bodroghközben, Bolyhoz 3/4 órányira: 299 romai, 55 gör. kath., 247 ref., 46 zsidó lak. Kath. és ref. templom. 736 hold szántóföld, F. u. b. és gr. Sennyei, Szirmay, kinek itt kastélya van, s m. Ut. p. Ujhely.”^[3]

Borovszky Samu monográfiasorozatának Zemplén vármegyét tárgyaló része szerint: „Véke, magyar kisközség a Bodrogközön, 125 házzal és 640 róm. kath. vallású lakossal. Postája és távírója Királyhelmecz, vasúti állomása Perbenyik. Ősrégi község, mely Weyka néven IV. Bélának 1245-ben kelt oklevele szerint Weykai Mártoné, a ki azt Wolchok fiának, Mikének eladta. 1407-ben Kiseszenyi András tiltakozik az ellen, hogy a Zendiek Vékét birtokba vegyék. 1411-ben már a Csapiak szerepelnek itt. 1420-ban a Makó családot, 1437-ben Polyák Jánost, 1444-ben Pike Balázst, 1454-ben Ezen (Eszenyi) Istvánt és Gecsei Jánost, 1461-ben Makó Jakabot, 1475-ben Kálnai Györgyöt s 1493-ban Czékei Jánost iktatják némely részeibe. 1550-ben Skaricza Mátyásnak, 1560-ban Vékey Ferencznek van itt birtoka, de az utóbbi a maga részét 1570-ben leányára, Csapy Gergelynére íratja. Az 1598-iki összeírás csak két birtokosát említi, Paczoth Ferenczet és Melith Pált. 1623-ban Santhus Györgyöt s 1629-ben ’Sennyey Sándort iktatják némely részeibe. 1633-ban Perényi Imre és Zsigmond akkori birtokosai osztozkodnak az „alsó kastély” és a felső „menyezetes ház” fölött. 1656-ban Pike Ádámot iktatják birtokába, a mikor Véke alias Pike néven említik s ugyanakkor Vékey Ádámot is beiktatják, a miből az látszik, hogy ez a kettő nem egy személy. 1658-ban a Barkóczyaknak is van itt részük s 1693-ban Andrássy Klárát és Barkóczy Lászlót is némely birtokrészbe iktatják. Később birtokosai a Szikszayak, a báró Ghillányiak, báró Sennyeyek, a Keszy és a Szirmay családok. Itt nyugszik a róm. kath. templomban Szirmay Antal, a történetíró († 1812. szept. 24.). Később a Mailáthok lettek a földesurai s most a Szmrecsányiaknak van itt nagyobb birtokuk és két régi úrilakuk, melyek közül az egyiket, melyben most is a család lakik, Szmrecsányi János 1891-ben építtette, ellenben a másik kastély fölszíntje 1523-ban épült, de emeletét 1791-ben báró Ghillányi György és neje, Péchy Magdolna emeltették. Ezektől a Szirmayakra szállott, kiktől gróf Mailáth Antal 1848 körül megvette s leányágon került a mostani tulajdonos birtokába. A Szmrecsányiak úrilaka nagy kényelemmel van berendezve s kb. 2500 kötetes könyvtára van. A lakosokat 1869-ben tűzvész, 1888-ban pedig árvíz sujtotta. Róm. kath. templomáról már 1314-ben van említés. Harangja 1314-ből való volt és Pápán öntötték. 1865-ben a község templomostul együtt leégvén, a harang is elolvadt. 1558-ban itt temették el I. Ferdinánd ama híveit, a kik a Zétény határában, a Szapolyay-féle csapatokkal vívott ütközetben elestek. 1578-ban Vékey Ferencz a kath. templomot a protestánsok részére elfoglalta, de 1751-ben báró Ghillányi György ismét visszaadta nekik. 1797-ben özv. Ghillányi Györgyné szül. Péchy Mária a régi templomot megújíttatta és megnagyobbíttatta. Itt van a Ghillányi család sírboltja is és Szirmay Antal is, mint Ghillányi-vő, benne van eltemetve. Az 1865-iki tűzvész után gróf Mailáth Antal kanczellár újra helyreállíttatta, 1894-ben pedig Szmrecsányi János restauráltatta. E községhez tartozik Darvas-tanya is.”^[4]

1920-ig Zemplén vármegye Bodrogközi járásához tartozott. 1938 és 1944 között újra Magyarország része volt.

Népessége

1910-ben 596-an, túlnyomórészt magyarok lakták.

2011-ben 514 lakosából 346 magyar, 95 cigány és 68 szlovák.

2021-ben 518 lakosából 322 magyar (62,1%), 140 szlovák, 43 cigány, 3 cseh, 1 albán, 9 ismeretlen nemzetiségű.^[5]

Nevezetességei

A Ghillányi-kastélyt 1791-ben Szirmay Antal történész, etnográfus, Zemplén megye levéltárának megalapítója bővítette. A szomszédos római katolikus templom kriptájában nyugszik.
A Szmrecsányi-kúria valószínűleg a 19. század második felében épült. Egykor 2500 kötetes könyvtára volt.
Temploma az 1332-1337 között készült pápai tizedjegyzék szerint már állt. A többszörös felújítások az ősi építészeti jegyeket nem hagyták meg. Az 1865-ös tűzvész megsemmisítette a templom 1314-ben, Pápán öntött harangját is.[1]^{[halott link]}