Tiszavidéki Vasút

Tiszavidéki Vasút
Típus	vasúttársaság
Alapítva	1856
Székhely	Bécs
Tiszavidéki Vasút Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 48° 37′ 40″, k. h. 21° 17′ 49″48.627643, 21.29697648.627643°N 21.296976°EKoordináták: é. sz. 48° 37′ 40″, k. h. 21° 17′ 49″48.627643, 21.29697648.627643°N 21.296976°E
Sablon • Wikidata • Segítség

A Tiszavidéki Vasúttársaság (TVV, németül: Theiss-Eisenbahn) egy 1856–1880 között létezett magyarországi vasúttársaság volt.

A bécsi székhelyű társaság működése alatt folyamatosan pénzzavarral küszködött. A vasúttársaság engedélyesei (túlnyomórész magyar főnemesek, az Andrássy, Apponyi, Barkóczy, Esterházy, Károlyi, Wenckheim, Zichy stb. családok tagjai) 1856-ban engedélyt kaptak egy Pesttől Miskolcig, Miskolctól Kassáig, Miskolctól Tokajon át Debrecenig, valamint egy Arad-Püspökladány közötti vasútvonal megépítésére. A vasúti engedélyeseknek az állam eladta az államköltségen épülő Szolnok-Debrecen és Püspökladány-Nagyvárad közötti vonalakat.

A vasúttársaságot az állam rendszeresen kedvezményekkel támogatta. 1858-ban engedélyezték a törzstőke leszállítását és bankkölcsön felvételét. 1859-ben beleegyeztek, hogy anyagi okokból ne építsék meg a Pest-Miskolc közötti vonalat. Annak ellenére, hogy a kiegyezés után a vasúttársaság újabb és újabb pénzügyi kedvezményeket kapott az államtól, 1869-re adósságuk már több mint 5,3 millió forintra rúgott.

A Tiszavidéki Vasútnak szinte folyamatosan rossz volt a sajtója. Különösen az 1860-as évtizedben magas szállítási tarifáikért, a német szolgálati nyelvért, a magyarul beszélő vasutasok alacsony számáért folyamatosan bírálatok érték. 1880-ban a magyar kormány és a Tiszavidéki Vasúttársaság szerződést írt alá az államosításáról. Az 1880. évi XXXVIII. törvénycikk felhatalmazta a kormányt a vasút megváltására.

A Tiszavidéki Vasút vonalain 313 műtárgy (átereszek, hidak) épült. A legnagyobb fahidak a Tiszán Szolnokon és Tokajnál, a Berettyón Mezőtúrnál, a Körösön Gyománál. 37 vasútállomást és 17 megállóhelyet létesítettek. A Tiszavidéki Vasút összesen 37 felvételi épületet, 21 fűtőházat, 85 áruraktárt, 64 rakodót, 127 őrházat stb. épített. A vasúttársaság 92 gőzmozdonyt üzemeltetett.

• 1857: Szolnok–Debrecen
• 1858: Püspökladány–Nagyvárad
• 1858: Szajol–Arad
• 1859: Debrecen–Miskolc
• 1860: Miskolc–Kassa
• 1880: Mezőtúr–Szarvas

A Mezőtúr–Szarvas közötti vonal megnyitása idején a vasúttársaságot már államosították.

• Frisnyák Zsuzsa: A magyarországi közlekedés krónikája. MTA TTI, 2002.
• Vasúti lexikon. Főszerkesztő Csárádi János 2. kötet
• Fialovits Béla: A Tiszavidéki Vasút lokomotívjai. Vasúthistória Évkönyv 1989.
• Kubinszky Mihály: Régi magyar vasútállomások. Corvina, 1983.
• Bokor József (szerk.). Tiszavidéki vasút, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X. Hozzáférés ideje: 2012. január 3.