[go: up one dir, main page]
Ugrás a tartalomhoz

Teleaulax

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Teleaulax
Rendszertani besorolás
Domén: Eukarióták (Eukaryota)
Csoport: Diaphoretickes
Csoport: Cam
Csoport: Pancryptista
Törzs: Cryptista
Altörzs: Cryptophyta
Osztály: Cryptophyceae
Rend: Pyrenomonadales
Család: Geminigeraceae
Nemzetség: Teleaulax
Hill 1991
Fajok
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Teleaulax témájú rendszertani információt.

A Teleaulax a Cryptophyceae Geminigeraceae kládjának nemzetsége.[1][2]

Történet

[szerkesztés]

D. R. A. Hill írta le először 1991-ben a Teleaulax acuta fajjal.[3] 1992-ben az 1939-ben W. Conrad által Rhodomonas amphioxeiának nevezett fajt[4] átnevezte Teleaulax amphioxeia névre.[5] Novarino et al. 1994-ben a molekuláris filogenetikailag a Teleaulaxszal rokon Plagioselmisbe helyezték.[6]:659

Clay et al. a Teleaulax ismertetőjegyeként a pirenoid előtti nukleomorfot írta le, de akkor az egyetlen ismert belső ultraszerkezetű faja a T. acuta volt, 2010-ben García-Carlos et al. a pirenoid és a sejtmag közti helyét mutatták ki más fajokban.[6]:658–659 Deane et al. 2002-ben a Teleaulaxot meghatározó morfológiai jellemzőket pleziomorfnak, így filogenetikailag kevés információt szolgáltatónak tekintette.[6]:659

2012-ben írták le Laza-Martínez et al. a Teleaulax gracilist és minutát.[6]

A Teleaulax merimbula csak eredeti leírásából ismert, és nem írták le molekulárisan.[6]:658

Morfológia

[szerkesztés]

Könnycsepp alakú.[7] 1 kloroplasztisza van hármas csoportokban lévő tilakoidokkal, ennek nukleomorfa a pirenoidok és a sejtmag közt van. Hosszú garatja van, nincs bemélyedése,[6]:649 ékszerűen szűkül sejtteste hátul.[6]:658

Életciklusbeli különbségek

[szerkesztés]

Haploid állapota 3–8 μm hosszú, 2–5 μm széles, míg diploid állapota 5–13 μm hosszú, 3–6 μm széles.[8][6]

Diploid alakja középső ventrális sávja ferdén halad antapikális irányba, hossza mintegy 2,5 μm, míg a haploid egyenesen halad, és 4 μm hosszú.[8]

Mindkét alak ostorai eltérő hosszúak, a diploid állapotban a ventrális ostor hosszabb, míg a haploidban a dorzális.[8]

Földrajzi különbségek

[szerkesztés]

A T. acuta különböző földrajzi helyeken jelentős morfológiai heterogenitást mutat, amit már 2005-ben feltételezett Novarino.[6]:658

Életmód

[szerkesztés]

Mixotróf: heterotróf és Synechococcus-fajokba tartozó baktériumokat eszik, emellett fotoszintézisre is képes.[9]

A T. gracilis többé-kevésbé egyenesen és harmonikusan úszik, ostorai általában egyenesek és előre néznek, a T. acuta is egyenesen úszik, de kevésbé harmonikusan. A T. amphioxeia lassú és gyors mozgás közt váltakozik hirtelen irányváltásokkal, a T. minuta a többi fajénál hosszabb ideig áll, a T. merimbuláét nem figyelték meg.[6]:658

Élőhely

[szerkesztés]

Tengerek parthoz közeli részén fordul elő,[9] valamint édesvízben is megtalálható, egyes fajai mindkét környezetben élhetnek, mivel bizonyos tengeri példányok 18S rDNS-szekvenciái azonosak az édesvíziekéivel.[10]

Életciklus

[szerkesztés]

Életciklusa haplodiploid, a T. amphioxeia haploid alakját a Plagioselmisbe sorolták korábban Plagioselmis prolonga néven,[8] a T. minuta a Plagioselmis nannoplanctica fajjal, a T. acuta egy meg nem nevezett faj CR-MAL11 törzsével alkot párt.[6]

Anyagcsere

[szerkesztés]

Cr-fikoeritrin 545-öt tartalmaz.[6]

Ökológia

[szerkesztés]

A szén-dioxid-koncentráció és az algivorok száma nem befolyásolja jelentősen mennyiségét.[11]

Kölcsönhatások

[szerkesztés]

Teleaulax-fajokat, elsősorban T. amphioxeiát esznek az obligát mixotróf kleptoplasztikus Mesodinium rubrum és Mesodinium major csillósok[12] és legalább 20 mixotróf és 6 heterotróf páncélos ostoros.[9] A M. rubrumot a Dinophysis caudata eszi, így szerzi meg a Teleaulax plasztiszát.[13] A Strombidium basimorphumban a Teleaulax bekebelezése után annak genetikai anyaga több mint 5, az arról átírt anyag pedig legalább 4 napig fennmarad, ez alapján viszonylag hosszan fennálló aktív zsákmánytranszkripció történik, ami magyarázhatja a bekebelezett kloroplasztiszok túlélését.[14] A Mesodinium–Teleaulax plasztiszasszociáció feltehetően más mikrobiális kölcsönhatásoktól függetlenül jött létre.[15]

Az első Teleaulax-zsákmányt tartalmazó Mesodinium-kultúra 2004-ben jelent meg.[16]

A leginkább tanulmányozott kleptoplasztikus Mesodinium-faj a planktonikus M. rubrum, azonban a Mesodinium coatsi is képes megtartani több Cryptophyta-faj, például a Teleaulax amphioxeia kloroplasztiszát, és a korábban levesztett plasztiszt könnyen újra cseréli. A plasztisz megléte a plasztisz nélküli Mesodiniumhoz képest feltehetően az abban történő fotoszintézis miatt gyorsítja növekedését.[17]

A Dinophysis a Teleaulaxot nem közvetlenül fogyasztja, hanem a M. rubrum fogyasztásával, melyben a Teleaulax-plasztiszok plasztisz-mitokondrium komplexben vannak jelen, ezzel szemben a Dinophysis plasztiszait 2 membrán határolja, és nincs nukleomorfuk vagy mitokondriumuk.[18]

Életciklusbeli változások

[szerkesztés]

Haplodiploid életciklusa különböző szakaszai különböző niche-ekben élnek: a diploid állapot sok oldott nitrogént tartalmazó alacsony besugárzású környezetben él, míg a haploid kevés oldott nitrogént tartalmazó magas besugárzásúban.[8]

Genetika

[szerkesztés]

A nem fotokémiai hatáscsökkentéssel és hőelvezetéssel kapcsolatos ycf20 nem található meg ptDNS-ében.[19]

2015-ben szekvenálták a T. amphioxeia ptDNS-ét, mely a Rhodomonas salina szekvenciájához hasonlít, és jelentős szinténia található köztük, hossza 129 772 bp, 143 fehérje-, 30 tRNS-kódoló génje és 2 rRNS-operonja van. DNS-polimeráz III-génjét (dnaX) valószínűleg Firmicutes-fajból szerezte horizontális géntranszferrel a R. salinához hasonlóan, míg a psbN-t reverztranszkriptáz-gént tartalmazó intron nélkül kódolja önálló gén.[19] 143 fehérjekódoló génjéből 135 startkodonja ATG, 7-é GTG, 1-é TTG, 124 stopkodonja TAA, 15-é TAG, 4-é TGA. 44 riboszomális fehérjéje van.[19]

A T. amphioxeia mitokondriális genomja legalább 43 442 bp, GC-tartalma 32,8%, rendelkezik fordított ismétlődő szakasszal. Pozitív irányban 42, negatívban 31 génje íratik át. 45 fehérje-, 26 tRNS-kódoló génje és 4 ismeretlen funkciójú nyitott leolvasási kerete. Intronjai II-es csoportbeliek, csak cox1 génje rendelkezik intronnal, ahol 2 intron van.[20]

Nehézségek

[szerkesztés]

Bár gyakori a tengerben, nehezen izolálhatók fajai egyalgás kultúrákban érzékenységük és szaporításuk nehézsége miatt.[6]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Clay, Brec (1999. október 1.). „A revised classification of Cryptophyta”. Bot J Linn Soc 131 (2), 131–151. o. DOI:10.1111/j.1095-8339.1999.tb01845.x. 
  2. ↑ Adl SM, Bass D, Lane CE, Lukeš J, Schoch CL, Smirnov A, Agatha S, Berney C, Brown MW, Burki F, Cárdenas P, Čepička I, Chistyakova L, Del Campo J, Dunthorn M, Edvardsen B, Eglit Y, Guillou L, Hampl V, Heiss AA, Hoppenrath M, James TY, Karnkowska A, Karpov S, Kim E, Kolisko M, Kudryavtsev A, Lahr DJG, Lara E, Le Gall L, Lynn DH, Mann DG, Massana R, Mitchell EAD, Morrow C, Park JS, Pawlowski JW, Powell MJ, Richter DJ, Rueckert S, Shadwick L, Shimano S, Spiegel FW, Torruella G, Youssef N, Zlatogursky V, Zhang Q (2019. január 19.). „Revisions to the Classification, Nomenclature, and Diversity of Eukaryotes”. J Eukaryot Microbiol 66 (1), 4–119. o. DOI:10.1111/jeu.12691. PMID 30257078. PMC 6492006. 
  3. ↑ Hill DRA (1991). „A revised circumscription of Cryptomonas (Cryptophyceae) based on examination of Australian strains”. Phycologia 30, 170–188. o. 
  4. ↑ Guiry, M. D.: Rhodomonas amphioxeia W.Conrad 1939. AlgaeBase. World-wide electronic publication, National University of Ireland, Galway. (Hozzáférés: 2024. október 18.)
  5. ↑ Teleaulax amphioxeia (W.Conrad) D.R.A.Hill, 1992. WoRMS. World Register of Marine Species. (Hozzáférés: 2024. október 18.)
  6. ↑ a b c d e f g h i j k l m Laza-Martínez A, Arluzea J, Miguel I, Orive E (2012. november 5.). „Morphological and molecular characterization of Teleaulax gracilis sp. nov. and T. minuta sp. nov. (Cryptophyceae)”. Phycologia 51 (6), 649–661. o. 
  7. ↑ Hamilton M, Mascioni M, Hehenberger E, Bachy C, Yung C, Vernet M, Worden AZ (2021. december 21.). „Spatiotemporal variations in Antarctic protistan communities highlight phytoplankton diversity and seasonal dominance by a novel cryptophyte lineage”. mBio 12 (6). DOI:10.1128/mBio.02973-21. PMID 34903046. PMC 8669470. 
  8. ↑ a b c d e Altenburger A, Blossom HE, Garcia-Cuetos L, Jakobsen HH, Carstensen J, Lundholm N, Hansen PJ, Moestrup Ø, Haraguchi L (2020. szeptember 11.). „Dimorphism in cryptophytes-The case of Teleaulax amphioxeia/Plagioselmis prolonga and its ecological implications”. Sci Adv 6 (37). DOI:10.1126/sciadv.abb1611. PMID 32917704. PMC 7486100. 
  9. ↑ a b c Yoo YD, Seong KA, Jeong HJ, Yih W, Rho J-R, Nam SW, Kim HS (2017. augusztus 11.). „Mixotrophy in the marine red-tide cryptophyte Teleaulax amphioxeia and ingestion and grazing impact of cryptophytes on natural populations of bacteria in Korean coastal waters”. Harmful Algae 68, 105–117. o. 
  10. ↑ Wu W, Wang L, Liao Y, Huang B (2015. augusztus 12.). „Microbial eukaryotic diversity and distribution in a river plume and cyclonic eddy-influenced ecosystem in the South China Sea”. MicrobiologyOpen 4 (5), 826–840. o. DOI:10.1002/mbo3.282. PMID 26268071. PMC 4618614. 
  11. ↑ Forráshivatkozás-hiba: Érvénytelen <ref> címke; nincs megadva szöveg a(z) Horn 2016 nevű lábjegyzeteknek
  12. ↑ Rial P, Garrido JL, Jaén D, Rodríguez F. „Pigment composition in three Dinophysis species (Dinophyceae) and the associated cultures of Mesodinium rubrum and Teleaulax amphioxeia”. J Plankton Res 35 (2), 433–437. o. DOI:10.1093/plankt/fbs099. 
  13. ↑ Kim JI, Yoon HS, Yi G, Kim HS, Yih W, Shin W (2015. június 5.). „The Plastid Genome of the Cryptomonad Teleaulax amphioxeia”. PLoS One 10 (6). DOI:10.1371/journal.pone.0129284. PMID 26047475. PMC 4457928. 
  14. ↑ Song Q, Zhao F, Hou L, Miao M (2024. január 8.). „Cellular interactions and evolutionary origins of endosymbiotic relationships with ciliates”. ISME J 18 (1). DOI:10.1093/ismejo/wrae117. PMID 38916437. PMC 11253213. (Hozzáférés: 2024. október 18.) 
  15. ↑ Needham DM, Fichot EB, Wang E, Berdjeb L, Cram JA, Fichot CG, Fuhrman JA (2018. június 13.). „Dynamics and interactions of highly resolved marine plankton via automated high-frequency sampling”. ISME J 12 (10), 2417–2432. o. DOI:10.1038/s41396-018-0169-y. PMID 29899514. PMC 6155038. 
  16. ↑ Miyagishima SY (2023. november 11.). „Taming the perils of photosynthesis by eukaryotes: constraints on endosymbiotic evolution in aquatic ecosystems”. Commun Biol 6. DOI:10.1038/s42003-023-05544-0. PMID 37952050. PMC 10640588. 
  17. ↑ Kim M, Kang M, Park MG (2019. január 11.). „Growth and chloroplast replacement of the benthic mixotrophic ciliate Mesodinium coatsi”. J Eukaryot Microbiol 66 (4), 625–636. o. DOI:10.1111/jeu.12709. PMID 30561091. PMC 6766864. 
  18. ↑ Kim E, Archibald JM (2010. június 10.). „Plastid evolution: gene transfer and the maintenance of 'stolen' organelles”. BMC Biol 8. DOI:10.1186/1741-7007-8-73. PMID 20594287. PMC 2883544. 
  19. ↑ a b c Kim JI, Tanifuji G, Jeong M, Shin W, Archibald JM (2022. október 8.). „Gene loss, pseudogenization, and independent genome reduction in non-photosynthetic species of Cryptomonas (Cryptophyceae) revealed by comparative nucleomorph genomics”. BMC Biol 20 (1), 227. o. DOI:10.1186/s12915-022-01429-6. PMID 36209116. PMC 9548191. (Hozzáférés: 2024. október 18.) 
  20. ↑ Kim JI, Yoon HS, Yi G, Shin W, Archibald JM (2018. április 20.). „Comparative mitochondrial genomics of cryptophyte algae: gene shuffling and dynamic mobile genetic elements”. BMC Genomics 19. DOI:10.1186/s12864-018-4626-9. PMID 29678149. PMC 5910586. 

További információk

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Teleaulax&oldid=27528421”