Torda

Nem tévesztendő össze a következővel: Torontáltorda.

Ez a szócikk a településről szól. Hasonló címmel lásd még: Torda (keresztnév).

Torda (Turda, Thorenburg)
A tordai római katolikus templom
Torda címere
Közigazgatás
Ország	Románia
Történelmi régió	Erdély
Fejlesztési régió	Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye	Kolozs
Rang	municípium
Községközpont	Torda
Polgármester	Cristian Matei (a korábbi polgármester: Tudor Stefanie)
Irányítószám	401001–401189
Körzethívószám	0x64[1]
SIRUTA-kód	55259
Népesség
Népesség	43 319 fő (2021. dec. 1.)[2]
Magyar lakosság	2566 (6%, 2021)[3]
Népsűrűség	609 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	315 m
Terület	91,43 km²
Időzóna	EET, UTC+2
Elhelyezkedése
é. sz. 46° 34′, k. h. 23° 47′46.566666666667, 23.78333333333346.566667°N 23.783333°EKoordináták: é. sz. 46° 34′, k. h. 23° 47′46.566666666667, 23.78333333333346.566667°N 23.783333°E
Torda weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Torda témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Torda (románul Turda, németül Thorenburg, szászul Torembrich, római neve Potaissa volt) város, municípium Romániában Kolozs megyében. Az egykori Torda vármegye, majd Torda-Aranyos vármegye székhelye volt. A múltban Aranyospolyánt és Keresztest csatolták hozzá.

Neve az ősi magyar Turda személynévből ered, az pedig a török turdi (= megmaradt) szóból.

Kolozsvártól 32 km-re délkeletre a Rákos-patak és az Aranyos folyó összefolyásánál épült. Szomszédai: Szentmihály és Aranyosgyéres.

Helyén egykor a dák Dierna, majd a római Potaissa állott. Már a rómaiak is bányásztak itt sót. A Magyar Királyság megalakulásának elején Torda sóbányászata előtérbe kerül. Az első oklevél, amelyben említésre kerül az erdélyi só I. Géza király 1075-ből származó oklevele, ahol név szerint említik az erdélyi Turda [Torda] várához tartozó sóvámot, mely az Aranas [Aranyos] folyó mellett van. Az oklevél érdekessége, hogy Torda város és az Aranyos folyó szavak is magyarul szerepelnek a latin nyelvű iratban. Később Torda lesz az összes erdélyi sóbánya adminisztratív, irányító központja, melyet sókamarának, később sóhivatalnak neveztek. Torda vára a 11. század elején már megvolt, és a mai Várfalva feletti magaslaton állott. Maradványai ma is láthatók. A tatárok 1241-ben elpusztították. A vár valószínűleg 1285-ben, a második tatár betöréskor pusztult el. 1289-ben IV. László a kézdi székelyeknek adományozta a vár Aranyos nevű földjét, és ezzel megalapította Aranyosszéket.

Ótorda nyugati részén egykor egy Szentmiklós nevű helység állott, ahol Mikud ispán 1275 körül várat épített, melyet 1285-ben a tatárok leromboltak. A 15. század elején újra felépítették, utoljára 1508-ban említik, ma már nyoma sincsen.

1463-ban tartották itt az első országgyűlést, majd 1505-ös országgyűlésen itt újították meg a három nemzet unióját. 1542. december 20-án az itt tartott országgyűlés ismerte el János Zsigmondot erdélyi fejedelemnek. Az 1557-es országgyűlésen ismerték el a protestáns egyházakat, majd az 1568-as a országgyűlésen hirdették ki – Európában elsőként – a vallásszabadságot. Újtorda gótikus református templomába menekültek a lakosok 1601-ben Basta serege elől, de az a falakat ágyúkkal szétlőve lemészárolta őket. A város mellett verte meg a császári sereg Vitéz Mihály vajda seregét, az eseményre a csata helyén 1974-ben felállított monumentális Vitéz Mihály-emlékmű és emlékpark hívja fel a figyelmet.

1614-ben Bethlen Gábor sóvágóknak adományozta az elnéptelenedett települést, ekkor kezdődött el újra a sókitermelés.

1665-ben Torda és Dés városokat a gyulafehérvári országgyűlés nemes városokká nyilvánította. A tordaiak sajátos jogállásukat 1711-ig őrizték meg sértetlenül, attól kezdve kiváltságaikat rendre elveszítették. 1848-ban hivatalosan is megszűnt a nemes városok intézménye Erdélyben.

1714-ben Mikes Mihály gróf telepített be pálosokat.

1910-ben 13 455 lakosából 9674 magyar, 3389 román és 100 német volt. Magyar lakosságának nagy része a második bécsi döntés után Kolozsvárra költözött.

1944-ben véres csata zajlott le a magyar-német és szovjet-román seregek között, melyben a magyar-német csapatok egy hónapra megakadályozták a szovjetek előrenyomulását.

2002-ben 55 887 lakosából 47 442 román, 5618 magyar, 2703 cigány és 83 német volt.

2011-ben 47 744 lakosából 36 785 román, 3905 magyar, 2603 cigány és 35 német volt. 4416 fő nem nyilatkozott etnikai hovatartozásáról.^[4]

• Az egykori Potaissa nevű római városban tartózkodó V. makedón légió számára épített katonai erődítmény romjai ma is láthatóak.
• Óvár
• Római katolikus templom
• Ótordai református templom
• Újtordai református templom
• Az egykori sókamaraházban történeti múzeum van.
• Neoreneszánsz városháza, eredetileg Torda-Aranyos vármegye megyeháza
• Ioan Rațiu Emlékház
• Ioan Rațiu-szobor
• Mária kongregáció emlékműve
• Anyafarkas-szobor
• A város híres sóbányájával is büszkélkedhet. A bánya a 17. századtól 1932-ig működött. A második világháborúban légvédelmi búvóhelyként használták, később pedig sajtot érleltek a járatokban. Az 1990-es évek eleje óta látogatható turisztikai nevezetesség. Levegője jótékony hatású légúti betegségekben szenvedők számára.
• A városnak sósfürdője is van.
• A várostól nem messze található a Tordai-hasadék (7 km) és a Túri-hasadék (5 km).
• Az egykori Jósika Miklós utcában (ma Ion Rațiu utca) az ótordai református papilakon emléktábla hirdeti, hogy itt szállt meg Petőfi Sándor 1849. július 21-én. Itt találkozott utoljára családjával, mielőtt eltűnt volna a segesvári csatában. Az udvaron található Suba László szobra Petőfiről és Szendrey Júliáról.

• Itt született 1597 körül Thordai János unitárius lelkész, fordító, tanár.
• Itt született 1745 végén / 1746 elején Abáts János református püspök.
• Itt született Köteles Sámuel (1770–1831) filozófus, az MTA tagja, a magyar filozófiai szaknyelv egyik megteremtője.
• Itt született 1796. április 28-án báró Jósika Miklós regényíró.
• Itt született 1819. július 7-én Kőváry László régész, történetíró.
• Itt született 1824. február 27-én Szigethy Csehi Miklós magyar honvédőrnagy, a piski csata hőse.
• Itt született 1863. március 25-én Kőváry Ottó vasúti hivatalnok és szakíró.
• Itt született 1883. április 14-én Viski Károly etnográfus, egyetemi tanár, 1945-től a Magyar Tudományos Akadémia tagja.
• Itt született 1886. október 23-án Varga Béla filozófus, pedagógus, unitárius püspök, teológiai író, egyetemi tanár, az MTA l. tagja.
• Itt született 1891. október 12-én Tulogdy János földrajztudós.
• Itt született 1897-ben Zsidó Sándor ügyvéd, országgyűlési képviselő.
• Itt született 1900. június 14-én Barra István biológus, botanikus, szőlőpatológus.
• Itt született 1902. október 5-én Nagy Albert festőművész.
• Itt született 1907. augusztus 12-én Étienne Hajdu képzőművész, szobrász.
• Itt született 1909. február 26-án Anavi Ádám magyar költő, író, irodalom szakos tanár.
• Itt született 1911. október 2-án Baróti Dezső magyar irodalomtörténész.
• Itt született 1916. augusztus 10-én Keszy-Harmath Erzsébet magyar kertészmérnök, kertészeti szakíró.
• Itt született 1918. május 27-én Tóth Samu magyar nyomdászati szakíró, könyvtervező.
• Itt született 1924. április 11-én Csetri Elek történész, a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja.
• Itt született 1924. május 22-én Darkó László festő, művészettörténész.
• Itt született 1924. szeptember 2-án Szabó Adorján Etelka orvosi szakíró.
• Itt született 1925. február 19-én Sinka Zoltán Tibor germanista, egyetemi oktató.
• Itt született 1929. november 25-én Gross Arnold grafikus, festő.
• Itt született 1934 május 20-án Szenyei Sándor újságíró, sportújságíró, író.
• Itt született 1934 június 12-én Tőrös Gábor szobrászművész.
• Itt született 1937. május 18-án Lászlóffy Aladár költő, író, műfordító.
• Itt született 1938. május 19-én Tatár Zoltán pedagógus, helytörténész.
• Itt született 1939. május 21-én Lászlóffy Csaba költő, novellista, drámaíró, műfordító.
• Itt született 1939 október 3-án Újvári Mária könyvtáros, bibliográfus, egyetemi oktató.
• Itt született 1939 december 23-án Kessler Jenő Attila biológus, paleo-ornitológus, szakíró, egyetemi tanár.
• Itt született 1949. november 26-án Simonffy Katalin televíziós szerkesztő, rendező.
• Itt született 1954. március 17-én Bajusz István régész, egyetemi docens.

• Itt élt Abáts Márton, aki a 18. században a tordai református egyház lelkésze volt.

• Itt hunyt el 1937. május 22-én Balázs Ferenc erdélyi magyar író, költő, mészkői unitárius lelkész, a népfőiskola mozgalmának a megteremtője országunkban.
• Itt hunyt el 1981. április 9-én Nagy Jenő zenetanár, a Tordai Magyar Dalkör karnagya.

• Angoulême, Franciaország
• Hódmezővásárhely, Magyarország
• Bihartorda, Magyarország
• Torontáltorda, Szerbia
• Putten, Hollandia
• Santa Susanna, Spanyolország
• Kiskunfélegyháza, Magyarország

• Bicsok Zoltán: Torda város története és statútuma: Csipkés Elek kézirata 1823-ból. Kolozsvár: Erdélyi Múzeum-Egyesület. 2001. = Erdélyi Tudományos Füzetek, 229. ISBN 973 99299 9 0  
• Bicsok Zoltán: Torda városának fejedelemség kori kiváltságai. Aeropolisz IX, 7-31. 2009.
• Torda testvérvárosai

• Torda és környéke: turista kalauz. Összeáll. Pap Domokos. Torda: Fodor Domokos. 1909.  
• Emlékkönyv : A tordai fejedelmi curia "Magyar Közművelődési Ház" felavatási ünnepélye alkalmából az "Erdélyi Múzeum Egyesület"-nek Tordán, 1913. évi október hó 11-13. napján együttesen megtartott vándorgyűlése emlékezetére. Összeáll. Harmath Domokos. Torda: "Magyar Közmüvelődési Ház" vezetősége. 1913.  
• Tordai műemlékek a Romániai magyar lexikonban
• Torda magyar nyelvű honlapja
• Képek Tordáról a www.erdely-szep.hu honlapon
• A sóbánya honlapja
• Felvételek és ismertető a Tordai Sóbányáról
• Torda város tanácsi jegyzőkönyve, 1603–1678; bev., jegyz. Wolf Rudolf; Erdélyi Múzeum-Egyesület, Kolozsvár, 1993 (Erdélyi történelmi adatok)