Renault RS10
Renault RS10 | |
Gyártási adatok | |
Versenysorozat | Formula–1 |
Gyártó | Renault |
Tervező | François Castaing Michel Têtu Bernard Dudot |
Előző | Renault RS01 |
Következő | Renault RE20 |
Műszaki adatok | |
Vázszerkezet | alumínium monocoque |
Motor | Renault Gordini EF1 1,5L V6 turbó |
Váltó | Hewland 6 sebességes manuális |
Üzemanyag | Elf |
Gumik | Michelin |
Versenyeredmények | |
Csapat(ok) | Equipe Renault Elf |
Pilóták | 15. Jean-Pierre Jabouille 16. René Arnoux |
Első verseny | 1979-es Formula–1 spanyol nagydíj |
Utolsó verseny | 1979-es Formula–1 amerikai nagydíj |
Futott versenyek | 11 |
Győzelmek | 1 |
Dobogós helyezések | 4 |
Edzéselsőségek | 5 |
Leggyorsabb körök | 2 |
A Renault RS10 egy Formula–1-es versenyautó, amellyel a Renault csapat versenyzett az 1979-es Formula–1 világbajnokság során. Pilótái Jean-Pierre Jabouille és René Arnoux voltak.
Ez volt a Formula–1 történetében az első turbómotoros autó, amely futamot tudott nyerni, és amely forradalmasította a sportágat, elhozva az 1980-as években a turbókorszakot[1].
Áttekintés
[szerkesztés]Az RS10-es a nem a legjobban sikerült RS01-es átalakításával készült el, amely tulajdonképpen nem volt más, mint a Renault turbómotorjának tesztautója[2]. A mérnök végzettségű Jean-Pierre Jabouille, aki pilótának sem volt utolsó, 1977-ben került a csapat látókörébe, és ő volt az, aki vállalta, hogy segít a motorfejlesztésben. Az RS01-es és úgy általában a Renault turbómotorja nevetség tárgya volt a paddockban, "sárga teáskannának" csúfolták, ugyanis gyakorta ért véget a versenye a pálya szélén füstölögve.
Az RS10-es azonban egy komoly versenyautó volt, amelybe 1,5L-es ikerturbós Renault-Gordini motort szereltek, hatsebességű váltót, és a kasztnit is a minél nagyobb szívóhatás kialakulása mentén építették meg.
Versenyben
[szerkesztés]A szezon harmada után, a spanyol nagydíjon mutatkozott be az autó[3]. Kezdetben csak egy állt belőle rendelkezésre, és azt Jabouille vezette, egyelőre még csak szimpla turbóval. Monacótól mindkét versenyzőjük ezzel mehetett, és már ikerturbós kialakításban.
Ugyan a megbízhatósággal még mindig gondok voltak, a tempó komoly aggodalomra adott okot a többi csapat körében. Hét célbaérésük közül négy is dobogós volt, Franciaországban ráaádásul kettős, és itt Jabouille győzni is tudott[4]. A tizenegy versenyen, amelyen részt vettek, öt pole pozíciót szereztek. ha egy kicsit megbízhatóbb lett volna a technika, több győzelmet is arathattak volna.
A Renault csapatot innentől már nem nevették ki, hanem a riválisaik, pánikba esve a teljesítményük láttán, elkezdték a saját turbóprobramjukat. A Ferrari hamar megépítette a sajátját, a Brabham pedig leszerződött a BMW-vel, őket pedig kicsivel később követte a McLaren-TAG-Porsche és a Williams-Honda. A kisebb csapatok, akiknek nem volt pénze turbómotorokra, nagy hátrányba kerültek, többek között ilyen volt a Tyrrell is. A helyzet odáig fajult, hogy 1987-ben külön bajnoki kiírás vonatkozott a szívómotoros csapatokra is.
A Renault által indított turbóforradalom olyan szörnyszülötteket eredményezett, mint a BMW 1986-os soros négyhengeres motorja, amely időmérő edzéseken akár 1400 lóerő leadására is képes volt. Emiatt idővel a sportágban korlátozni kellett a turbónyomást, majd 1989-ben betiltották a turbómotorokat, melyek 2014-ben térhettek csak vissza, hibrid hajtáslánccal megtámogatva. A Renault, bár sosem szerzett világbajnoki címet a saját innovációjával, azzal végérvényesen megváltoztatta a Formula–1 történetét[5].
Eredmények
[szerkesztés](félkövér jelöli a pole pozíciót, dőlt betű a leggyorsabb kört)
Év | Csapat | Motor | Gumik | Pilóták | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | Pontok | Helyezés |
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
1979 | Equipe Renault Elf | Renault-Gordini EF1 | M | ARG | BRA | RSA | USW | ESP | BEL | MON | FRA | GBR | GER | AUT | NED | ITA | CAN | USA | 26 | 6. | |
Jean-Pierre Jabouille | KI | KI | 8 | 1 | KI | KI | KI | KI | 14 | KI | KI | ||||||||||
René Arnoux | KI | 3 | 2 | KI | 6 | KI | KI | KI | 2 |
Forráshivatkozások
[szerkesztés]- ↑ https://www.zwischengas.com/de/HR/rennwagenberichte/Renault-RS10.html
- ↑ https://theoriginals.renault.com/de/undefined
- ↑ 1979 Spanish Grand Prix race report (brit angol nyelven). Motor Sport Magazine, 2015. május 11. (Hozzáférés: 2024. december 9.)
- ↑ 1979 French Grand Prix race report (brit angol nyelven). Motor Sport Magazine, 2014. július 7. (Hozzáférés: 2024. december 9.)
- ↑ Renault RS10 • STATS F1. www.statsf1.com. (Hozzáférés: 2024. december 9.)