RS–485

Ezt a szócikket némileg át kellene dolgozni a wiki jelölőnyelv szabályainak figyelembevételével, hogy megfeleljen a Wikipédia alapvető stilisztikai és formai követelményeinek.

Ez a szócikk vagy szakasz lektorálásra, tartalmi javításokra szorul. A felmerült kifogásokat a szócikk vitalapja részletezi (vagy extrém esetben a szócikk szövegében elhelyezett, kikommentelt szövegrészek). Ha nincs indoklás a vitalapon (vagy szerkesztési módban a szövegközben), bátran távolítsd el a sablont! Csak akkor tedd a lap tetejére ezt a sablont, ha az egész cikk megszövegezése hibás. Ha nem, az adott szakaszba tedd, így segítve a lektorok munkáját!

Ez a szócikk tudományos stílusban íródott, a köznyelvben ritkán használt kifejezéseket vagy szakzsargont használ, ezért nehezen érthető lehet. A szöveg átfogalmazásával segíts abban, hogy – a szabatosság, pontosság megőrzése mellett – a szöveg közérthetőbbé váljon! Esetleges további megjegyzéseket a cikk vitalapján találsz.

Az RS–485 vagy TIA/EIA-485-A (európai elnevezése pedig ISO/IEC 8482) egy elektronikai szabvány, amely meghatározza a használandó adó- és vevőegységek jellemzőit digitális buszrendszerek számára.^[1][2] Azok a kommunikációs hálózatok, melyek az RS-485 szabványon alapulnak, hatékonyan használhatóak távoli egységek között, illetve elektromosan zajos környezetben. Több vevő egység csatlakozhat egy ilyen hálózatra soros, multi-drop beállítások mellett. Hatékonysága miatt széles körben elterjedt az ipari felhasználása.

Az RS485 standard kizárólag az adó- és vevőegységek jellemzőit határozza meg. Nem határoz meg kommunikációs protokollt, csatlakozót, csupán az OSI modell-ből ismert fizikai réteg tulajdonságait. Sok ipari, illetve automatizálási kommunikációs szabvány alapjául szolgál, ilyen többek között a MODBUS RTU, MODBUS ASCII és a Profibus. Az RS-422 bár architektúráját tekintve jelentősen eltér az RS-485-től, a fizikai alapjai (és korlátai) mindkét busznak azonosak.

Általánosan elfogadott, hogy az RS-485 kommunikáció során alkalmazható maximális távolság 1200 m. Maximális adatátviteli sebessége 50 Mbit/s. Ez a sebesség csak ideális körülmények között tartható, ezért (valós) ipari környezetben inkább a 35 Mbit/s szokás az RS-485 maximális átviteli sebességének tekinteni. A kettő alaptulajdonság fordítottan arányos egymással, a sebesség (bit/s) és a távolság szorzata nem haladhatja meg a 10⁸ m·bit/s-ot.^[3] Eszerint 50 méteres kábel esetében az adatátviteli sebessége maximálisan 2 Mbit/s (10⁸ / 50 = 2·10⁶).

Ajánlatos busz típusú hálózati topológiát használni.

Az RS-485 esetén gyakran szokás véglezárókat alkalmazni, ezáltal az adatvonalakat "lebegtetni". Ez segít megelőzni az adatvesztést, illetve csökkenti a busz érzékenységet az elektromos zajokkal szemben.

A véglezárókról és azok ellenállás értékeiről az RS-485 szabvány nem rendelkezik. Ezzel szemben az RS-485-öt a fizikai szinten alkalmazó Profibus pontosan specifikálja ezeket az értékeket (lásd az ábrán).

Az RS-485 egy szimmetrikus átviteli mód. A 32 egység / szegmens elvi határon belül az adó és vevő egységek száma szabadon variálható (multipont mód). A multi-drop (broadcast) felosztás az egyik leggyakrabban alkalmazott (decentrális periféria) megoldás, amikor egy adóhoz tartozhat maximum 31 vevő egység.

A maximum 32 egység / szegmens határ az előre definiált meghajtó terhelés (Unit Load [UL]) mellett érvényes, ami az RS-485 esetében 12 kΩ. Az egységek száma emelhető, ha a meghajtó terhelés csökken. Jellemzően ezt - az UL-t - a negyedére (48 kΩ) vagy nyolcadára (96 kΩ) szokás csökkenteni, így az állomások száma rendre 128-ra, vagy 256-ra emelhető. Hálózati erősítővel (repeater-rel) az állomások száma szintén emelhető, erre példa a Profibus.

Az RS-485 120 Ω vonalimpedanciát tételez fel a vezetéktől, ezt jellemzően STP vezeték alkalmazásával szokás teljesíteni. A szegmens két végét 120 Ω-os (10%, 1/2 watt) véglezáró ellenállásokkal szükséges zárni.

• ↑ Ob121.com: Vámos Sándor: RS-485. Ob121.com. [2014. október 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. október 26.)
• ↑ Texas Instruments, 2010.: Manny Soltero, Jing Zhang, és Chris Cockril; Kevin Zhang, Clark Kinnaird, és Thomas Kugelstadt: RS-422 and RS-485 Standards Overview and System Configurations (angol nyelven) (PDF). Texas Instruments, 2010. május. (Hozzáférés: 2014. október 26.)

• Ez a szócikk részben vagy egészben a RS-485 című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Ez a technikai tárgyú lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle!