[go: up one dir, main page]

Ugrás a tartalomhoz

Palaeomerycidae

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Palaeomerycidae
Evolúciós időszak: Késő eocén - kora pliocén, 33–4,9 Ma
Az Ampelomeryx ginsburgi rekonstrukciója
Az Ampelomeryx ginsburgi rekonstrukciója
Természetvédelmi státusz
Fosszilis
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria)
Csoport: Eutheria
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Laurasiatheria
Csoport: Scrotifera
Csoport: Ferungulata
Csoport: Patások (Ungulata)
Rend: Párosujjú patások (Artiodactyla)
Csoport: Ruminantiamorpha
Alrend: Kérődzők (Ruminantia)
Alrendág: Pecora
Részalrend: Giraffomorpha
Öregcsalád: ?
Család: Palaeomerycidae
Lydekker, 1883
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Palaeomerycidae témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Palaeomerycidae témájú kategóriát.

A Palaeomerycidae az emlősök (Mammalia) osztályába és a párosujjú patások (Artiodactyla) rendjébe tartozó fosszilis család.[1][2]

Tudnivalók

[szerkesztés]

A Palaeomerycidae nevű párosujjú patáscsalád különböző tagjai Európában, Ázsiában, Afrikában, valamint Észak- és Dél-Amerikában éltek, körülbelül 33-4,9 millió évvel ezelőtt, azaz a késő eocén és a kora pliocén korszakok között;[3][4] persze Dél-Amerikába csak a pliocén kor idején jutottak el, amikor is a két amerikai kontinens összeért és elkezdődött a nagy amerikai faunacsere - bár ezt az utóbbi feltételezést megcáfolja egy a 2014-es évben felfedezett késő miocén korszaki Amazonas-medencében talált kövület.[5]

Egyesek szerint ebből a családból kerültek elő a szarvasfélék (Cervidae) és a pézsmaszarvasfélék (Moschidae) ősei, viszont szorosabb rokonságot mutatnak a villásszarvúantilop-félékkel (Antilocapridae) és a zsiráffélékkel (Giraffidae).

Ennek a párosujjú patáscsaládnak az első tagja, „prototípusa” az Amphitragulus volt, amely Spanyolországtól egészen Kazahsztánig fordult elő; a késő eocén és a középső miocén korszakok között (33-15,97 millió év). Észak-Amerikában a legelső képviselőjük a Barbouromeryx volt, amely a késő oligocén vagy a kora miocén korszakban, azaz 23,03 millió éve érkezett a kontinensre; míg e család utolsó tagja ezen a kontinensen a Cranioceras, amely csak 5,3 millió éve, a kora pliocénben halt ki.[6]

A legnagyobb Palaeomerycidae-fajok elérhették a 350-500 kilogrammot is. Habár a zsiráffélékkel állnak közelebbi rokonságban, a lábfelépítésük a tülkösszarvúakéra (Bovidae) hasonlít. A fogazatuk alapján, lápos erdők vagy mocsaras területeken élhettek. Amint a zsiráfoknak és a villásszarvúantilopok ősibb alakjainak, a Palaeomerycidae-fajoknak is csontos kinövések, azaz „állszarvak” voltak a szemeik fölött; továbbá e család (de nem mindegyik fajé) legfőbb jellemzője a koponya hátsó részén levő harmadik „szarv”, amely gyakran Y vagy T alakú volt.[7][8]

Rendszerezés

[szerkesztés]

A családba az alábbi 2-3 alcsalád, 3 nemzetség és 20-24 nem tartozik:

  • Incertae sedis (az alábbi nemek nincsenek alcsaládokba foglalva):
    • Amphitragulus Pomel, 1847 - késő eocén-középső miocén; Spanyolországtól Kazahsztánig; a legősibb Palaeomerycidae[4][9]
    • Tauromeryx - meglehet, hogy azonos az Ampelomeryx-szal

A fenti két hivatalos alcsalád mellett, egyes kutatók még egy harmadikat is javasolnak, az úgynevezett Lagomerycinae-t; ebbe pedig a következő 3 nemet helyeznék: Lagomeryx Roger, 1904 (miocén; Eurázsia),[26][27][28][29] Ligeromeryx és Stephanocemas (ez utóbbit korábban igazi szarvasfélének tekintették).

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. R. C. Hulbert and F. C. Whitmore. 2006. Late Miocene mammals from the Mauvilla Local Fauna, Alabama. Bulletin of the Florida Museum of Natural History 46(1):1-28
  2. a b V. J. Sach and E. P. J. Heizmann. 2001. Stratigraphy and mammal faunas of the Brackwassermolasse in the surroundings of Ulm (Southwest Germany). Stuttgarter Beiträge zur Naturkunde Serie B (Geologie und Paläontologie) 310:1-95
  3. PaleoBiology Database: Palaeomerycidae, basic info. [2012. október 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. november 23.)
  4. a b S. G. Lucas, E. G. Kordikova, and R. J. Emry. 1998. Oligocene stratigraphy, sequence stratigraphy, and mammalian biochronology north of the Aral Sea, Western Kazakhstan. Bulletin of the Carnegie Museum of Natural History 34:313-348
  5. (2014) „New late Miocene dromomerycine artiodactyl from the Amazon Basin: implications for interchange dynamics”. Journal of Paleontology 88 (3), 434–443. o. DOI:10.1666/13-022. 
  6. B. E. Bailey. 2004. Biostratigraphy and biochronology of early Arikareean through late Hemingfordian small mammal faunas from the Nebraska Panhandle and adjacent areas. Paludicola 4(3):81-113
  7. (2004. július 11.) „The Diets of the Dromomerycidae (Mammalia: Artiodactyla) and Their Response to Miocene Vegetational Change”. 24 2, 427-444. o, Kiadó: Taylor & Francis, Ltd.. (Hozzáférés: 2020. november 14.) 
  8. Jordi Agustí. Mammoths, sabertooths, and hominids: 65 million years of mammalian evolution in Europe. Columbia University Press, 116–8. o. (2005). ISBN 0-231-11641-1 
  9. I. C. Caria. 1953. L'Amphitragulus boulangeri Pomel, primo mammifero terrestre segnalato nel miocene della Sardegna. Rivista Italiana di Paleontologia e Stratigrafia 59(2):91-95
  10. R. S. Lull. 1920. American Journal of Science 200
  11. C. M. Janis and E. Manning. 1998. Dromomerycidae. In C. M. Janis, K. M. Scott, and L. L. Jacobs (eds.), Evolution of Tertiary mammals of North America 477-490
  12. a b c D. R. Prothero and M. R. Liter. 2007. Family Palaeomerycidae. in D. R. Prothero and S. Foss (eds.), The Evolution of Artiodactyls 241-248
  13. The Paleobiology Database: Surameryx acrensis. Fossilworks, 2014. szeptember 14. [2021. december 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. november 25.)
  14. Donald R. Prothero , Kenneth E. Campbell, Jr. , Brian L. Beatty , and Carl D. Frailey. 2014. New late Miocene dromomerycine artiodactyl from the Amazon Basin: implications for interchange dynamics. Journal of Paleontology, 88(3):434–443.
  15. (2010. március 1.) „A NEW ALETOMERYCINE (ARTIODACTYLA, PALAEOMERYCIDAE) FROM THE EARLY MIOCENE OF FLORIDA”. Journal of Vertebrate Paleontology 30 (2), 613-617. o, Kiadó: Taylor & Francis, Ltd.. (Hozzáférés: 2020. november 14.) 
  16. (2004) „The diets of the Dromomerycidae (Mammalia: Artiodactyla) and their response to Miocene vegetational change”. Journal of Vertebrate Paleontology 24 (2), 427. o. DOI:10.1671/2431. 
  17. 'Procranioceras at fossilworks. [2016. április 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. november 25.)
  18. 'Pediomeryx at fossilworks. [2018. november 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. november 25.)
  19. PaleoBiology Database: Yumaceras, basic info. [2012. október 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. november 25.)
  20. C. Frick. 1937. Horned ruminants of North America. Bulletin of the American Museum of Natural History 69:1-669
  21. D. E. Savage. 1941. American Midland Naturalist 25
  22. Geoscience abstract
  23. R. L. Carroll. 1988. Vertebrate Paleontology and Evolution. W. H. Freeman and Company, New York 1-698
  24. PaleoBiology Database: Triceromeryx, basic info. [2016. március 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. november 25.)
  25. (2015. november 29.) „Systematics and Evolution of the Miocene Three-Horned Palaeomerycid Ruminants (Mammalia, Cetartiodactyla)”. PLOS ONE 10 (12), e0143034. o. DOI:10.1371/journal.pone.0143034. PMID 26630174. PMC 4668073. 
  26. Kantapon Suraprasit et al.: Lagomeryx manai - Systematics and Phylogeny of middle Miocene Cervidae (Mammalia) from Mae Moh Basin (Thailand) and a Paleoenvironmental Estimate using Enamel Isotopy of Sympatric Herbivore Species, PaleoMammalogy 2014
  27. Gertrud Rössner: Systematics and palaeoecology of Ruminantia (Artiodactyla, Mammalia) from the Miocene of Sandelzhausen (southern Germany, Northern Alpine Foreland Basin), in: Resear Gate, March 2010, DOI: 10.1007/s12542-010-0052-2
  28. Wei Dong: The fossil records of deer in China, in: ResearchGate January 1993. 95-102. PDF
  29. Kantapon Suraprasit, Yaowalak Chaimanee, Herve Bocherens, Olivier Chavasseau and Jean-Jacques Jaeger: Systematics and phylogeny of middle Miocene Cervidae (Mammalia) from Mae Moh Basin (Thailand) and a paleoenvironmental estimate using enamel isotopy of sympatric herbivore species, Journal of Vertebrate Paleontology 34 (1) 2014, P. 179–194, DOI: 10.1080/02724634.2013.789038

Források

[szerkesztés]
  • After the Dinosaurs: The Age of Mammals (Life of the Past) by Donald R. Prothero
  • The Book of Life: An Illustrated History of the Evolution of Life on Earth, Second Edition by Stephen Jay Gould
  • Semprebon, G.; Janis, C.; Solounias, N. (2004). "The diets of the Dromomerycidae (Mammalia: Artiodactyla) and their response to Miocene vegetational change". Journal of Vertebrate Paleontology. 24 (2): 427. doi:10.1671/2431.
  • C.-C. Young. 1964. On a new Lagomeryx from Lantian, Shensi. Vertebrata PalAsiatica 8(4):329-340. DOI: doi.org/10.1080/02724634.2013.789038
  • Gentry, A.W., and E.P.J. Heizmann. 1993. Lagomeryx Roger, 1904 (Mammalia, Artiodactyla): proposed designation of L. ruetimeyeri Thenius, 1948 as the type species. Bulletin of Zoological Nomenclature 50(2): 133–136.
  • Gertrud E. Rössner. 2010. Systematics and palaeoecology of Ruminantia (Artiodactyla, Mammalia) from the Miocene of Sandelzhausen (southern Germany, Northern Alpine Foreland Basin). Volume 84, Issue 1, pp 123–162
  • Fahlbusch, V. 1977. Die obermiozäne Fossil-Lagerstätte Sandelzhausen 11. Ein neues Zwerghirsch-Geweih: Lagomeryx pumilio? Mitteilungen der Bayerischen Staatssammlung für Paläontologie und historische Geologie 17: 227–233 (German)
  • Roger, O. 1904. Wirbeltierreste aus dem Obermiocän der bayerisch-schwäbischen Hochebene. V. Teil. Bericht des Naturwissenschaftlichen Vereins für Schwaben und Neuburg (e.V.) Augsburg 36: 3–22. (German)
  • Stehlin, H.G. 1937. Bemerkungen über die miocaenen Hirschgenera Stephanocemas und Lagomeryx. Verhandlungen der Naturforschenden Gesellschaft in Basel 48: 193–214. (German)
  • T. Mors, F. Hocht, and B. Wutzler. 2000. Die erst Wirbeltierfauna aus der miozanen Braunkohle der Niederrheinischen Bucht (Ville-Schichten, Tagebau Hambach) [The first vertebrate fauna from the Miocene Ville Series of the Lower Rhine Embayment (Hambach open cast mine, western Germany)]. Paläontologische Zeitschrift 74(1/2): 145-170 (German)

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Palaeomerycidae című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.