[go: up one dir, main page]

Ugrás a tartalomhoz

Polyánfalu

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Polyánfalu (Poľanovce)
Polyánfalu zászlaja
Polyánfalu zászlaja
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületEperjesi
JárásLőcsei
Rangközség
Első írásos említés1270
PolgármesterJozef Kaľavský
Irányítószám053 05
Körzethívószám053
Forgalmi rendszámLE
Népesség
Teljes népesség160 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség11 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság553 m
Terület16,62 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 49° 01′ 30″, k. h. 20° 50′ 30″49.025000°N 20.841667°EKoordináták: é. sz. 49° 01′ 30″, k. h. 20° 50′ 30″49.025000°N 20.841667°E
Polyánfalu weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Polyánfalu témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Polyánfalu (1899-ig Polyanócz, szlovákul: Poľanovce, németül: Polanowitz) község Szlovákiában, az Eperjesi kerület Lőcsei járásában.

Fekvése

[szerkesztés]

Szepesváraljától 8 km-re keletre, a Branyiszkó-hágó nyugati oldalán fekszik.

Története

[szerkesztés]

A települést 1270-ben „Polank” néven említik először, amikor V. István király Fiók fia Urosnak adja. 1321-ben „Babarete” a neve, 1352-ben „Polyank alebo n. Babarethy”, 1429-ben „Polanka alebo n. Babarethe” alakban szerepel. Több nemesi család birtoka volt, majd a 18. századtól a Jancsó és az Almásy családé valamint másoké. 1787-ben 36 házában 305 lakos élt.

A 18. század végén Vályi András így ír róla: „POLYANÓCZ. Tót falu Szepes Vármegyében, vagynak minden javai, mellyek az első osztályt illetik.”[2]

1828-ban 55 háza és 397 lakosa volt. Lakói mezőgazdasággal, fuvarozással, szénégetéssel foglalkoztak.

Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Polyanócz, tót falu, Szepes vgyében, Korotnokhoz 1/2 órányira: 875 kath. lak. Kath. paroch. templom. F. u. a Jancsó és Balka nemzetség. Ut. post. Lőcse.”[3]

A trianoni diktátum előtt Szepes vármegye Szepesváraljai járásához tartozott.

Népessége

[szerkesztés]

1910-ben 212, túlnyomórészt szlovák lakosa volt.

2001-ben 191 szlovák lakosa volt.

2011-ben 182 lakosából 176 szlovák.

Nevezetességei

[szerkesztés]

A Nagyboldogasszony tiszteletére szentelt római katolikus temploma gótikus alapokon épült a 17. század végén. 1765-ben újjáépítették. Szószéke a 18. század közepén készült rokokó stílusban.

Jegyzetek

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]