Péter evangéliuma

A Péter evangéliuma, vagy a Péter szerint evangélium (ógörögül: κατά Πέτρον ευαγγέλιον) egy újszövetségi apokrif irat.

A mű – melynek keletkezési idejét a 2. század végére teszik – ugyan ismert volt a korai egyházatyák előtt, de később elveszett.^[1] Létezését igazolja, hogy az 1886–1887-es^[2] ásatásoknál jelentéktelen töredékei előkerültek.^[1] A mű a szenvedéstörténetet meséli el Pilátus kézmosásától Jézus feltámadásáig. A temetést a zsidó formaságokra ügyelve, nagy részletességgel írja le. A feltámadás a Péter evangéliuma szerint Jézus ellenségei előtt történt óriási eseményként. A műből zsidóellenes vélekedések olvashatóak ki, a szerző feltehetően a görög világot kívánta meggyőzni igazáról.^[2]

1. ↑ ^{a b} Gecse, i. m., 184. o.
2. ↑ ^{a b} Benyik, i. m., I. kötet, 112. oldal

• Töredékek a Péter evangéliumából I.–II. (ford. Vanyó László) IN: Apokrifek (szerk. Vanyó László), Bp., Szent István Társulat, 1980, ISBN 963-360-110-x, 262–268. o.

• szerk.: Gecse Gusztáv – Horváth Henrik: Bibliai kislexikon, 3., részlegesen átdolgozott, bővített kiadás, Kossuth Könyvkiadó (1984). ISBN 963 09 2446 3 
• Benyik György. Az újszövetségi szentírás I–II. Szeged: JATE Press (1995)