Rituálé

Nem tévesztendő össze a következővel: rituale.

A rituálé (latin: ritus) vagy szertartás vallási vagy szekuláris összefüggésben szabályszerűen és előre megszabott rend szerint ismétlődő cselekmények, amelyek sokféle célnak kívánnak eleget tenni, így még tömör áttekintésük is képtelenség.^[1]

A rituálé egyértelműen a vallási élet része, de a vallási szférán kívül is általános jelenség (bizonyos alkalmakkor, például szilveszter éjjelén, nyugdíjba vonuláskor vagy a házasságkötés előtt szinte mindig ugyanazokra a ceremóniákra kerül sor).

A nyilvánosan bemutatott szertartások mindig szociális drámák is egyben. Nem véletlen, hogy a színház a vallási szertartásokból eredeztethető, például Görögországban, Indiában (ahol a rituálé és a dráma ma is szorosan egymáshoz kötődik) és Japánban (pl. nó dráma).^[1]

Antropológiai irányultságú valláselméletében Anthony F. C. Wallace (1923–2015) öt fő szertartáscsoportot különböztetett meg ^[1]:

• technikai szertartások, beleértve a jóslási és erősítési (élelem vagy alkohol megszerzését célzó) szertartásokat
• gyógyító vagy rontó (antiterapeutikus) szertartások (mágia)
• ideológiai (az egész közösség jólétéért bemutatott) rituálék, beleértve az átmeneti rítusokat, a tabukat, a ceremoniális és udvariassági, illetve – katarzishoz vezető –lázadási rituálékat
• szoteriologikus, a közösséget és az egyént célzó szertartások (beleértve a megszállottsággal, az exorcizmussal, az új identitással és az eksztázissal kapcsolatos rituálékat is)
• az életet megújító szertartások

A vallási szertartásoknak a következő összetevőit szokták megkülönböztetni: ismétlődés, tudatos részvétel, szándék, minta, hagyomány, célkitűzés, végrehajtás.^[1]

• Beavatás
• Rítus
• Szentségek
• Áldozat
• Liturgia
• Koronázás
• Eljegyzés
• Jadzsurvéda (Az áldozati szertartás szakasz)
• Atharvavéda (Az áldozati szertartás, varázsigék szakasz)
• Szájmegnyitás szertartása (ókori egyiptomi halotti mágia)

• ↑ Világvallások → rituálé: Világvallások a-zs. Budapest: Akadémiai Kiadó. 2009. ISBN 978 963 05 8708 2