Szerkesztő:Pali1977/Eadred

Eadred
Wessex királya
Uralkodási ideje
946 – 955
Koronázása	Kingston-upon-Thames[2] 946. augusztus 16.[1][2]
Elődje	I. Edmund
Utódja	Eadwig
Életrajzi adatok
Uralkodóház	Cerdic-ház
Született	923 körül
Elhunyt	955. november 23. (32 évesen) Fromme,[2][3][4] Somerset
Nyughelye	Winchester Katedrális[2]
Édesapja	I. Eduárd
Édesanyja	Eadgifu[4]
Sablon • Wikidata • Segítség

Eadred,^[3] más írásmóddal Edred^[5] (923^[4] körül – 955. november 23.^[1][2][5]). Az angolszászok királya 946. május 26-tól haláláig. Idősebb Edward és harmadik felesége, Edgivának fiatalabb fia, valamint Nagy Alfréd unokája volt. Bátyját, Edmundot megölték, amikor meg akarta védeni a főudvarmesterét egy erőszakos tolvaj támadásától. Edmund két fia, Eadwig és Edgar akkor még kisgyermekek voltak, így Eadred lett a király. Élete utolsó éveiben rosszulléttől szenvedett, és alig több mint harminc évesen halt meg, soha nem nősült meg. Utódját unokaöccsei, Eadwig és Békés Edgar követték.

Eadred idősebb féltestvére, Æthelstan 924-ben örökölte Anglia királyságát a Humbertől délre, és 927-ben meghódította a dél-northumbriai viking királyságot, Yorkot. Edmund és Eadred mindketten örökölték a királyi címet az egész királyság felett, majd nem sokkal később, amikor York elfogadta a viking királyokat, elveszítették azt, és uralkodásaik végére szerezték csak vissza. 954-ben a yorki mágnások kiűzték utolsó királyukat, Véresbárdú Eriket^[4], Eadred pedig I. Osulfot, az észak-northumbriai területének angolszász uralkodóját nevezte ki egész Northumbria első főispánjává.

Eadred nagyon közel állt Edmundhoz, és számos vezető tanácsadóját örökölte, például anyját, Eadgifut, Odát, Canterbury érsekét és Æthelstant, Kelet-Anglia főispánját, aki olyan hatalmas volt, hogy „félkirályként” ismerték. Dunstan, Glastonbury apátja és Canterbury leendő érseke közeli barátja és tanácsadója volt, és úgy tűnik, hogy Eadred felhatalmazta Dunstant oklevelek készítésére, amikor túlságosan rosszul lett ahhoz, hogy részt vegyen a witan (Királyi Tanács) ülésein utolsó éveiben.

Az angol bencés reform egészen Edgar uralkodásáig nem ért célba, de Eadred erős támogatója volt annak korai szakaszában. Közel állt két vezetőjéhez, Æthelwoldhoz, akit Abingdon apátjának nevezett ki, és Dunstanhoz. A korábbi királyokhoz hasonlóan azonban ő sem osztotta az Æthelwold körüli kör nézetét, miszerint a bencés szerzetesség az egyetlen érdemes vallási élet, és Ælfsigét, egy házas férfit, egy fiúgyermekkel nevezte ki Winchester püspökévé.

A kilencedik században a négy angolszász királyságot, Wessexet, Merciát, Northumbriát és Kelet-Angliát egyre nagyobb támadás érte a viking portyáktól, amelyek a dán viking nagy pogány hadsereg 865-ös inváziójával tetőztek. 878-ra lerohanták Kelet-Angliát, Northumbriát, és Merciát, és majdnem meghódították Wessexet, de abban az évben a nyugati szászok visszavágtak Nagy Alfréd vezetésével, és döntő győzelmet arattak az edingtoni csatában. A 880-as és 890-es években az angolszászok uralták Wessexet és Nyugat-Merciát, de Anglia többi része viking uralom alatt állt. Alfred burh-hálózatot épített (megerősített helyek), és ezek segítettek meghiúsítani a 890-es években kiújuló viking támadásokat, vejének, Æthelrednek, a Merciusok Urának és idősebb fiának, Edwardnak a segítségével, aki később király lett. amikor Alfred 899-ben meghalt.^[6] 909-ben Edward nyugat-szászokat és merciánusokat küldött, hogy megtámadják a northumbriai dánokat, majd a következő évben a vikingek megtorlást indítottak Mercián. Miközben visszavonultak Northumbriába, egy angolszász hadsereg elkapta őket, és a Tettenhall-i csatában döntő vereséget szenvedtek, így egy generációra véget ért a nortumbiai vikingek fenyegetése. A 910-es években Edward és Æthelflæd – nővére és Æthelred özvegye – kiterjesztették Alfred erődhálózatát, és meghódították a vikingek által uralt Kelet-Merciát és Kelet-Angliát. Amikor Edward 924-ben meghalt, ő irányította egész Angliát a Humbertől délre.^[7]

Edwardot legidősebb fia, Æthelstan követte, aki 927-ben átvette Northumbria irányítását, így ő lett egész Anglia első királya. Nem sokkal ezután a walesi királyok, valamint Skócia és Strathclyde királyai elismerték uralmát. Ezt követően a chartákban olyan címekkel formálta meg magát, mint "az angolok királya", vagy "az egész Britannia királya". 934-ben megszállta Skóciát, 937-ben pedig Skócia, Strathclyde és a vikingek szövetsége támadta meg Angliát. Æthelstan döntő győzelmet aratott a brunanburhi csatában, megerősítve domináns pozícióját Nagy-Britanniában.^[8] Æthelstan 939 októberében halt meg, őt féltestvére majd Eadred édestestvére, Edmund követte. Ő volt az első király, aki az egész Anglia trónjára léphetett, de hamarosan elvesztette az uralmat észak felett. Az év végére Olaf Guthfrithson, Dublin viking királya átkelt a tengeren, hogy York királya is legyen. Megszállta Merciát is, és Edmund kénytelen volt átadni neki Északkelet-Mercia öt városát. Guthfrithson 941-ben meghalt, és 942-ben Edmundnak sikerült visszaszereznie az Öt kerületet. 944-ben a yorki viking királyok kiűzésével visszanyerte teljes uralmát Anglia felett. 946. május 26-án halálra késelték, amikor megpróbálta megvédeni főudvarmesterét egy elítélt törvényenkívüli támadásától a gloucestershire-i Pucklechurchben, és mivel fiai kisgyermekek voltak, Eadred király lett.^[9]

Eadred apjának, Idősebb Edwardnak három felesége volt, nyolc vagy kilenc lánya, (akik közül többen feleségül mentek egy-egy kontinentális királyi méltósághoz,) és öt fia. Edward első feleségének, Ecgwynnnek a fia, Æthelstan 894 körül született, de valószínűleg Alfred halála körül halt meg, mivel 901-ben Edward feleségül vette Ælfflæd-et. 919 körül feleségül vette Eadgifut, akinek két fia született, Edmund és Eadred. A 12. századi krónikás, Malmesbury Vilmos szerint Edmund körülbelül tizennyolc éves volt, amikor 939-ben trónra lépett, ami 920–921-re datálja Edmund születését, apjuk, Edward pedig 924-ben meghalt, így Eadred 923 körül született. ^[7] Volt egy vagy két nővére. Eadburh apáca volt Winchesterben, akit később szentként tiszteltek. Malmesbury-i Vilmos Eadrednek egy második nővérét is említi, akit Eadgifunak hívnak, mint az anyját, akit feleségül vett Lajos, Aquitánia hercege. William beszámolóját Ann Williams és Sean Miller történészek elfogadják, de Æthelstan életrajzírója, Sarah Foot azzal érvel, hogy ő is nem létezett, és William összetévesztette Ælfgifuval, Ælfflæd lányával.^[7]

Eadred bátyjával együtt nőtt fel Æthelstan udvarában, és valószínűleg két fontos kontinentális száműzöttel is, unokaöccsével, Lajossal, a nyugat-frankok későbbi királyával és Alainnel, Bretagne későbbi hercegével. Malmesburyi Vilmos szerint Æthelstan nagy szeretetet mutatott Edmund és Eadred iránt: "pusztán csecsemők apja halálakor gyermekkorában szeretettel nevelte fel őket, és amikor felnőttek, részesedést adott nekik királyságában". ^[10] Egy királyi gyűlésen, röviddel Æthelstan 939-ben bekövetkezett halála előtt, Edmund és Eadred igazolták az S 446-os chartát,^[11] amely földet adott édesnővérüknek, Eadburhnek. Mindketten regis fraternek (a király testvérének) vallották magukat. ^[12]] Ez az egyetlen Æthelstan-oklevél, amelyet Eadred tanúsít. ^[13]

Eadgifu és Eadred Edmunnakd számos alapító okiratát igazolták, magas szintű családi együttműködést mutatva; kezdetben Eadgifu igazolt először, de valamikor 943 végétől vagy 944 elejétől Eadred elsőbbséget élvezett, talán tükrözve növekvő tekintélyét. Eadgifu Edmund okleveleinek körülbelül egyharmadát tanúsította, mindig regis materként (király anyjaként), beleértve a vallási intézményeknek és egyéneknek nyújtott összes támogatást is. Eadred több mint a felét tanúsította, és megjegyezte: "A nyugat-szász ház egyetlen más felnőtt férfija sem kapott ilyen hangsúlyt a csatlakozása előtt." ^[14]

Ő terjesztette ki végleg az angol (wessexi) korona fennhatóságát Northumbriára.^[5] Rövid uralkodása alatt sok csatában vett részt,^[4] főként az ország északi területein,^[4] ahol Véresbárdú Erik ellen harcolt.^[4]

Idősebb Edwardnak és harmadik feleségének, Edgivának a fia. A trónon testvérét Edmundot követte. Bár trónra lépése után a northumbriaiak elismerték Eadred hűbérúri hatalmát,^[5] csakhamar (Véreskardú) Eriket, (I. Harald norvég király fiát) kiáltották ki királyukká.^[1][15] Eadred bosszúból leronhanta Northumbriát (948),^[1][3] amelynek lakói behódoltak neki,^[3] ám 949-ben az ugyancsak skandináv Olaf Sihtricsont emelték maguk fölé.^[3] Ez utóbbit 952-ben elűzték a trónról, hogy helyébe ismét Eriket ültessék,^[1][3] de 954-ben őt is elűzték,^[1][3] majd meggyilkolták.^[3] A northumbriaiak ekkor megint hűbéresküt tettek Eadrednek. A király közeli barátja volt Dunstan glastonburyi apátnak (Canterbury későbbi érsekének),^[3] és támogatta a Dunstan kezdeményezte kolostori megújulást,^[3] tudományos és oktatási központok létrejöttét.^[4] Édesanyja tanácsára a kontinensre menni készülő Szent Aethelwaldnak ajándékozta az elhagyott és omladozó abingdoni kolostor földbirtokát (néhány mérföld távolságra van a mai Oxfordtól), ahonnan elterjedt végül a – Dunstan mellett általa is vezetett – kolostori megújulás.^[16]

Kortársai szerint nagyon vallásos, és ugyanakkor egészségileg nagyon gyenge ember volt. Ételét is nagyon nehezen tudta megenni. A Szent Dunstan élete megjegyzi, hogy ismeretlen betegségben szenvedett, és végül ez okozta s halálát.^[1] Winchesterben temették el.^[1][4] Mivel sohasem nősült meg, és gyermeke sem született,^[1] a trónon unokaöccse, a gyermek Eadwig követte.

Ez a szócikk részben vagy egészben az Eadred című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

1. ↑ ^{a b c d e f g h i} http://www.anglo-saxons.net/hwaet/?do=get&type=person&id=Eadred
2. ↑ ^{a b c d e} http://genealogy.euweb.cz/brit/cerdic1.html
3. ↑ ^{a b c d e f g h i j} Uralkodók és dinasztiák, 145. oldal
4. ↑ ^{a b c d e f g h i} David Hilliam: Királyok, királynék és fattyak (Kings, Queens, Bones & Bastards, 2004); Magyar kiadás: Hajja & Fiai Könyvkiadó, Debrecen, 2007, fordította Halász Enikő, ISBN 978 963 7054 396, 26. oldal
5. ↑ ^{a b c d} Uralkodók és dinasztiák (kivonat az Encyclopædia Britannicából), Magyar Világ Kiadó, 2001, szerkesztette: A. Fodor Ágnes – Gergely István – Nádori Attila – Sótyné Mercs Erzsébet – Széky János, ISBN 963-9075-12-4, 144. oldal
6. ↑ Keynes & Lapidge 1983, pp 9, 12–13, 24–25, 37–38, 41–44; Costambeys 2004a.
7. ↑ ^{a b c} Miller, Sean (2004). "Edward [called Edward the Elder] (870s?–924), king of the Anglo-Saxons". Oxford Dictionary of National Biography. Oxford University Press. doi:10.1093/ref:odnb/8514
8. ↑ Foot, Sarah (2011a). "Æthelstan (Athelstan) (893/4–939), king of England". Oxford Dictionary of National Biography. Oxford University Press. doi:10.1093/ref:odnb/833
9. ↑ Williams, Ann (2004a). "Edmund I (920/21–946)". Oxford Dictionary of National Biography. Oxford University Press. doi:10.1093/ref:odnb/8501. ISBN 978-0-19-861412-8
10. ↑ Foot 2011b, pp. 43, 52–53; Mynors, Thomson & Winterbottom 1998, p. 229.
11. ↑ A charter's S number is its number in Peter Sawyer's list of Anglo-Saxon charters, available online at the Electronic Sawyer.
12. ↑ Roach, Levi (2013). Kingship and Consent in Anglo-Saxon England, 871–978. Cambridge, UK: Cambridge University Press. ISBN 978-1-107-03653-6.
13. ↑ Keynes, Simon (2002). An Atlas of Attestations in Anglo-Saxon Charters, c. 670–1066. 1, Tables. Cambridge, UK: Dept. of Anglo-Saxon, Norse, and Celtic, University of Cambridge. ISBN 978-0-9532697-6-1.
14. ↑ Stafford, Pauline (1981). "The King's Wife in Wessex 800-1066". Past and Present. 91: 3–27. doi:10.1093/past/91.1.3. ISSN 0031-2746.
15. ↑ Uralkodók és dinasztiák, 144–145. oldal
16. ↑ Szent Ethelwold püspök

Előző uralkodó: I. Eadmund

Wessex királya 946 – 955

Következő uralkodó: Eadwig

Előző uralkodó: I. Eadmund

Essex királya 946 – 955

Következő uralkodó: Eadwig

Előző uralkodó: I. Eadmund

Kent királya 946 – 955

Következő uralkodó: Eadwig

Előző uralkodó: I. Eadmund

Sussex királya 946 – 955

Következő uralkodó: Eadwig

Előző uralkodó: I. Eadmund

Mercia királya 946 – 955

Következő uralkodó: Eadwig

Előző uralkodó: I. Eadmund

Kelet-Anglia királya 946 – 955

Következő uralkodó: Eadwig

Előző uralkodó: Erik

Northumbria királya 954 – 955

Következő uralkodó: Eadwig