Szepesolaszi

Szepesolaszi (Spišské Vlachy)
Szepesolaszi címere Szepesolaszi zászlaja
Közigazgatás
Ország	Szlovákia
Kerület	Kassai
Járás	Iglói
Rang	város
Első írásos említés	1243
Polgármester	Ľubomír Fifik
Irányítószám	053 61
Körzethívószám	053
Forgalmi rendszám	SN
Népesség
Teljes népesség	3387 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség	86 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	395 m
Terület	42,21 km²
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 48° 57′, k. h. 20° 48′48.95, 20.848.950000°N 20.800000°EKoordináták: é. sz. 48° 57′, k. h. 20° 48′48.95, 20.848.950000°N 20.800000°E
Szepesolaszi weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Szepesolaszi témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Szepesolaszi (szlovákul Spišské Vlachy, németül Wallendorf, latinul Latina Villa) város Szlovákiában, a Kassai kerület Iglói járásában. A 16 egykori szepesi koronaváros egyike.

Iglótól 21 km-re keletre, a Hernád partján, a Branyiszkói-hegység és a Király-hegy keleti részének érintkezésénél fekszik.

Nevét egykori olasz lakosairól kapta, akik a közeli Szepesi vár építéséhez érkeztek ide. A név előtagja az egykori vármegyei hovatartozásra utal.

A települést 1242-ben az Alsó-Rajnavidékről származó németek alapították. Hozzájuk egy Jászón élt olasz közösség is csatlakozott, akiket a Szepesi vár építéséhez telepítettek ide. Első írásos említése 1243-ban történt „Olazi” alakban. 1258-ban „Olozy”, 1270-ben „Latina Villa” megnevezéssel találjuk. Kiváltságait, mint szepesi német település 1273-ban IV. Lászlótól kapta. 1283-ban „Olosci” a település neve. 1317-ben a szepesi szász városok szövetségének tagjaként már város volt. 1328-ban „Wallendorff”, 1337-ben „Villa Latina vulgariter Olazy” formában írják a nevét. Egyike volt a Zsigmond által a lengyeleknek elzálogosított szepesi városoknak, így 1412 és 1772 között Lengyelországhoz tartozott. 1666-ban tűzvész pusztította. A 18. században határában rezet bányásztak. 1778 és 1876 között a XVI. Szepesi város kerületének része. A 18. századig határában rezet bányásztak és rézolvasztó kohó is működött itt. A 18. század végén jelentős kovácscéhe volt a városnak. 1786-ban „Wlahi” néven említik a korabeli források. 1828-ban 3250 lakos és 71 kézműves élt itt.

Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a városról: „Olaszi, Wallendorf, tót f., Szepes vmegyében, Lőcséhez keletre 2 mfdnyire a Hernád mellett: 2256 kath., 982 evang. német lak. Van egy régi kath. paroch. temploma, evang. szentegyháza, vegyes polg. oskolája, papiros- és több lisztmalma, kőmárvány-, rét-, vasbányái. A városi pleb. Zsigmond király idejétől fogva Kolinfalva helységet is birja. – Olaszi igen régi város. Már IV. Béla 1243-ki szabadság levelében ezeket olvashatni: „Hospites in villa Olaszi de Tarnova congregati.” A döghaláltól, gyakori tüztől, áradásoktól sokat szenvedett. Ut. post. Lőcse.”^[2]

A települést 1862-ben újra hatalmas tűzvész pusztította. 1871-től lakóinak egy része vasmunkás volt, mások nagy építkezéseken dolgoztak kőművesként. A 19. század végén határában téglagyár, gőzfűrész üzemelt. A trianoni diktátumig Szepes vármegye Szepesváraljai járásához tartozott.

Nagy károkat szenvedett az 1924. évi tűzvészben. 1992-ben újra várossá nyilvánították.

1910-ben 2413-an lakták, ebből 1613 szlovák, 440 német és 154 magyar.

2011-ben 3610 lakosából 3387 szlovák és 4 magyar.

2021-ben 3387 lakosából 3141 szlovák, 38 (+143) cigány, 3 magyar, 2 ruszin, 13 egyéb és 190 ismeretlen nemzetiségű volt.^[3]

• Itt született 1572-ben Spillenberger Sámuel orvos.
• Itt született Simonides János iskolarektor, evangélikus gályarab, utazó, író.^[4]
• Itt született 1795. március 25-én Vásárhelyi Pál vízépítő mérnök, a Magyar Tudományos Akadémia tagja.
• Itt született 1813-ban Bokrányi János jogtudós, királyi tanácsos és akadémiai jogtanár.
• Itt született 1819-ben Volny József kohómérnök, az ózdi és a salgótarjáni kohászat fontos egyénisége.
• Itt született 1855-ben Theisz Gyula bölcseleti doktor, főreáliskolai tanár, irodalomtörténész, műfordító.
• Itt született 1879-ben Förster Jenő levéltáros, történész.
• Itt hunyt el 1886-ban Kalchbrenner Károly botanikus, mikológus, evangélikus lelkész, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja.
• Itt született 1922-ben Terray Elemér, a Germanisztika kutatója, európai hírű tudós.

• Keresztelő Szent Jánosnak szentelt gótikus, római katolikus plébániatemploma 13. századi eredetű. 1434-ben a sérült templomot gótikus stílusban átépítették. A török időkben erődített volt. Késő gótikus keresztelőmedencéje (1497), feszülete (1520) van, mely Lőcsei Pál mester műhelyéből származik. A templom berendezése barokk, főoltára 18. századi rokokó stílusú. Tornya a 19. század második harmadában készült.
• A plébánia épülete eredetileg 15. századi gótikus, a 17. században átépítették.
• Evangélikus temploma 1783-ban épült a korábbi, 1694-ben épített, de 1727-ben leégett fatemplom helyén. Homlokzata és tornya a 19. század elején készült klasszicista stílusban. 1862-ben a templom teteje leégett, de újjáépítették.
• A városháza a 15. században épült gótikus stílusban, tornyos része ma római katolikus templom, amely Szűz Mária Mennybemenetele tiszteletére van szentelve. Az épületet 1886-ban megújították.
• Keresztelő Szent János kápolnája 1832-ben épült.
• A barokk Mária-oszlop 1728-ban készült, 1873-ban renoválták.
• A város polgárházai között számos gótikus, reneszánsz és barokk lakóház van.
• Határában van a Plejsy nevű üdülőközpont.

• Matúš Hudák - Kamil Švaňa - Martin Hložek 2021: Nové nálezy rímskych mincí zo Spišských Vlachov a z neznámej lokality na pomedzí Spiša a Šariša. Denarius 9.

• Hivatalos oldal
• E-obce.sk
• Községinfó
• Szepesolaszi Szlovákia térképén