[go: up one dir, main page]

Ugrás a tartalomhoz

Szent Margit-templom (London)

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A westminsteri palota, a westminsteri apátság és a Szent Margit-templom
I. osztályba sorolt műemlék
Szent Margit-templom
Szent Margit-templom
Vallásanglikanizmus
EgyházmegyeLondoni anglikán egyházmegye
VédőszentAntiokheiai Szent Margit
Építési adatok
Építése11. század
StílusPerpendicular Gothic
Világörökségi adatok
TípusKulturális helyszín
KritériumokI, II, IV
Felvétel éve1987
TelepülésCity of Westminster
Elhelyezkedése
A westminsteri palota, a westminsteri apátság és a Szent Margit-templom (London)
A westminsteri palota, a westminsteri apátság és a Szent Margit-templom
A westminsteri palota, a westminsteri apátság és a Szent Margit-templom
Pozíció London térképén
é. sz. 51° 30′ 00″, ny. h. 0° 07′ 37″51.500000°N 0.126944°WKoordináták: é. sz. 51° 30′ 00″, ny. h. 0° 07′ 37″51.500000°N 0.126944°W
Térkép
Az A westminsteri palota, a westminsteri apátság és a Szent Margit-templom weboldala
SablonWikidataSegítség

A Szent Margit-templom London Westminster kerületében a Parlament téren, a Westminsteri apátság tőszomszédságában áll. Az Szent Margitnak szentelt templom a brit parlament plébániatemploma, az apátsággal és a Westminster-palotával együtt 1987 óta része a világ kulturális örökségének.[1]

A Westminster-palota, a Westminsteri apátság és a Szent Margit-templom együttesen mutatják be a mai idők egyik legrégibb parlamentáris monarchiájának kilenc évszázados történetét, valamint a parlamenti és alkotmányos intézmények fejlődését. Az épületegyüttes az Egyesült Királyság történelmének valóságos múzeuma. A bájos, perpendikuláris stílusú Szent Margit-templom az apátság szerves része. Alapítása óta őrzi eredeti funkcióját, középkori plébániatemplom maradt, amely a Parlament mindkét házának képviselőit szolgálja. Napjainkban is rendszeresek az istentiszteletek és a zenei előadások.

Története

[szerkesztés]

A templom eredete a mellette álló bencés apátságéhoz kötődik. Amikor a korabeli Thorney-sziget mocsaras területen Hitvalló Eduárd uralkodása alatt megépült a West Minster kolostortemplom, az itt élő szerzetesek a benedeki regulát követő életre rendezkedtek be. Ennek keretét a liturgia, a Szentírás imádságos olvasása és a munka ritmusa jelölte ki.[2] A környék fejlődésével, a rendszeresen misére járó a westminsteri lakosság már zavarta a kolostor lakóit hitéletük gyakorlásában, így a szerzetesek, az apátság mellett egy kisebb templom építésébe kezdtek, ahol a helybéliek az összes szentséget megkaphatták.[3] A templomot feltételezetten a 11. század második felében építették, és Antiokheia Szent Margitjának szentelték, akinek kultusza rendkívül népszerű volt a középkorban. Ettől kezdve az apátság szerzetesei szolgálták az egyre növekvő Westminster lakosságát egészen 1540-ig, a kolostor feloszlatásáig.

Az első, román stílusú templom III. Eduárd uralkodásáig állt. Ekkor késő gótikus, függőleges vagy perpendikuláris stílusban átépítették, ám a 15. század végére az épület állapota annyira megromlott, hogy teljes rekonstrukciót igényelt. VII. Henrik király kezdeményezésére Robert Stowell 1482-ben kezdte meg a templom újjáépítését. Több évtizedes munka után 1523. április 9-én szentelték fel az új templomot, amelynek szerkezetén a későbbi századokban végzett felújítások már nem változtattak. 1734 és 1738 között John James újjáépítette a tornyot, és a teljes homlokzatot portlandi kővel burkoltatta. A belső terek jelenlegi megjelenése 1877-ben alakult ki, George Gilbert Scott felújítása[4] után, aki ügyelt a tudor stílusjegyek megőrzésére. A nyugodt tömegű, karcsú oszlopsorokkal közép- és két mellékhajóra tagolt templom díszítőelemei a reformáció előtti London utolsó katolikus hagyományaihoz illeszkednek.

A 17. század elejétől a Szent Margit-templom lett a Westminster-palotában ülésező parlamenterek plébániatemploma. Azok a puritán[5] képviselők, akik elégedetlenek voltak az apátság liturgikus szertartásaival[6] úgy döntöttek, hogy istentiszteleteiket inkább ebben a templomban tartják.

Érdekesség

[szerkesztés]

Az 1540-es években a plébánia fegyveres ellenállása akadályozta meg a templom lerombolását, amikor Eduard Seymour, Somerset első hercege azt tervezte, hogy a templom lebontásával biztosít jó minőségű építőanyagot a Strandon épülő saját palotájának, a Somerset-háznak.

A Szent Margit-templom tornya különleges, négyágas napórát visel, még az északi oldalon is.

Szent Margit-templom egyedülálló státusza

[szerkesztés]

1189 júliusában a Westminster kolostor apátja III. Kelemen pápától kapott támogatást, amely megerősítette, hogy a Szent Margit-templom nem tartozik a londoni püspök joghatósága alá. 1222-ben az apátságot és vagyonát nemcsak a londoni egyházmegyén kívülinek nyilvánították, hanem mentesítették a canterburyi érsek hatalmától is. 1560-ban, amikor a reformáció után I. Erzsébet westminsteri Szent Péter társaskáptalani templomként újraavatta az apátságot, fenntartotta a püspöki hatalom alóli mentességet, és „királyi kiváltsággá” tette. A Szent Margit-templom és a plébánia is egészen 1840-ig e különös joghatóság alá tartozott, majd a londoni egyházmegye része lett. Az 1970-es évekre a Szent Margit-plébániatemplom híveinek száma néhány százra esett vissza, végül 1972-ben a Westminster-apátság és a Saint Margaret Westminster-törvény újradefiniálta egyházi státusát. A plébániát a szomszédos egyházi közösségekhez rendezték, míg a templom és a templomkert ismét Westminster dékánja és káptalanja irányítása alá került. A Szent Margit mindenkori rektora pedig a Westminster apátság egyik kanonoka lett.[7]

A belső tér legfontosabb látnivalói

[szerkesztés]
A Szent Margit-templom belső tere, 2016

Az ablakok

[szerkesztés]
  • A templom legszebb darabja a szentély felett, a keleti homlokzaton látható 16. századi flamand ólomüveg ablak, amelyet VIII. Henrik király és első felesége, Aragóniai Katalin házasságának emlékére készítettek 1509-ben.[8]
  • Sir Walter Raleigh felfedező, író, költő, I. Erzsébet lovagja emlékét festett ólomüveg ablak és emléktábla őrzi. Raleigh 1588-tól több expedíciót vezetett az amerikai spanyol gyarmatok ellen, majd 1591-ben titokban feleségül vette a királynő egyik társalkodónőjét, amiért később mindketten a londoni Tower börtönébe kerültek. 1618-ban, kivégzése után a Szent Margit-templomban temették el.[9]
  • John Milton életének, költészetének és családjának állít emléket az az üvegablak, amelynek paneljein főműve, az Elveszett paradicsom egyes jelenetei mellett Milton munkásságának fontos eseményei is megjelennek. A költő a közelben élt, így gyakran imádkozott Szent Margit plébániatemplomban, 1656-ban itt kötött házasságot második feleségével, Katherine Woodcockkal, aki közös kislányukkal együtt a templomkertben lelt végső nyughelyre.[10]
  • A Robert Blake admirális életének jeleneteit ábrázoló üvegablak 1888 óta idézi a „a királyi haditengerészet atyjának” emlékét, akinek bebalzsamozott holttestét eredetileg a Westminster-apátságban, az angol királyok síremlékei között temették el. Később, a Stuartok visszatérése után exhumálták, és a Szent Margit-templom udvarán a köztársaság több, ismert és ismeretlen személyiségével együtt jelöletlen, közös sírba temették.[11]
  • A déli folyosón láthatóak John Piper feltűnően absztrakt, festett ablakai, amelyek a második világháború alatt megsérült darabokat pótolják.

Elnöki szék és kapurostély

[szerkesztés]

1614 óta a Szent Margit az alsóház plébániatemploma, és többször előfordult már, hogy a templom rektora egyben a brit képviselőház elnökének lelkésze volt. 1681 óta az elnöknek saját ülőhelye is van, a szertartások alatt kizárólag az elülső padot használja. A pad hímzett párnáin látható koronás kapurostély[12] a brit képviselőház kvázi-hivatalos jelképe, a Szent Margit-templomban mindenfelé megtalálható.[13]

Szertartások

[szerkesztés]

Házasságkötések

[szerkesztés]

A templom nem csupán a gyülekezeti tagok számára, hanem a Lordok háza és a Képviselőház tagjai között is kedvelt esküvöi helyszín.

  • 1631. július 5. – Edmund Waller és Anne Banks örökösnő, aki a Városatyák Bíróságának gyámsága alatt állt, e templomban házasodtak össze az Angol Uralkodói Tanács tiltásai ellenére. Waller megszöktette a menyasszonyt, de kényszerítették, hogy visszaszolgáltassa. A Csillag Kamaránál (az Uralkodói Tanács tagjaiból és közjogi bírókból, jogtudósokból állt) tett panasz teljes vagyonelkobzás büntetést javasolt tettéért, de I. Károly király megkegyelmezett Wallernek.[14]

Itt kötött házasságot többek között:

Keresztelők

[szerkesztés]

Temetések

[szerkesztés]
  • 1491 – William Caxton az első angol nyomdász, az angol könyvnyomdászat megteremtője,
  • 1553. szeptember 18. – John Sutton Dudley 3. bárója és felesége Lady Cicely Grey, 1554. április 28.
  • 1557 – Nicholas Ludford,
  • 1618 – Sir Walter Raleigh
  • 1627. július 30. – William Murray Tullibardine 2. grófja,
  • 1640. december 14. – Edward Grimeston,
  • 1661 – A Stuart-restauráció idején a köztársaság számos tagját, köztük olyanokat is mint Robert Blake, Denis Bond, Nicholas Boscawen,[24] akiket korábban a Westminsteri apátságban temettek el, exhumálták és a Szent Margit-templom kertjébe jelöletlen, közös sírba temettek; emléküket tábla őrzi, amelyet a templom külső falán, a nyugati főbejárattól balra helyeztek el;[25]
  • 1677. március – Václav Hollar cseh rézmetsző,
  • 1746 – Nicholas Clagett püspök,
  • 1756 – Elizabeth Elstob, korai feminista[26]
  • 1604. – Thomas Churchyard, Erzsébet-korabeli költő, katona és udvaronc, és még számos történelmi személyiség, híresség.

Galéria

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Hivatalos megnevezése: Palace of Westminster and Westminster Abbey including Saint Margaret’s Church: Unesco World Heritage (angol nyelven). unesco.org. (Hozzáférés: 2018. március 16.)
  2. Benedek szerint az a szerzetes, aki közösségben, apát és regula vezetésével keresi és követi Krisztust. A benedeki életforma jellegzetessége, hogy a bencés szerzetesek egész életükre egyetlen közösség mellett kötelezik el magukat – ez a stabilitás, az állhatatosság fogadalma. Életük keretét a liturgia (közösségben végzett imádság), a lectio divina (a Szentírás imádságos olvasása) és a munka ritmusa jelöli ki. Az engedelmesség fogadalma arra vonatkozik, hogy a szerzetes Isten akaratát keresi az elöljárók és a közösség döntéseiben, és ezért szabadon aláveti magát ezeknek. Végül a szerzetesi életalakítás foglal magába mindazt, amit a hagyomány a szerzetesi életmódhoz köt: nőtlenséget, vagyonközösséget, alázatosságot, Krisztus keresését a testvérben, az apátban, a kiszolgáltatottban és a vendégben. Ez a benedeki hármas fogadalom.
  3. Hawgood, David: St. Margaret's, Westminster. Genuki (Genealogy UK & Ireland). [2007. szeptember 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. május 3.)
  4. Scott, George Gilbert.szerk.: Stamp, Gavin: Personal and Professional Recollections. [London: Sampson Low, Marston, Searle & Rivington] Stamford: Paul Watkins Publishing [1879] (1995). ISBN 1-871615-26-7 
  5. A puritánok kifogásolták a templomok dísztárgyait, a miseruhákat, orgonát és a térdhajtást bálványozásnak tekintették és azokat keményen „pápai pompa és rongyok”-ként bírálták. Elvetették az egyházi bíróságokat és egészében a VI. Eduárd imádságos könyvében (Book of Common Prayers) leírt szertartásrendet.
  6. Wright, A.. Parliament Past and Present. London: Hutchinson & Co (1868) 
  7. Interview: Robert Wright, Sub-dean of Westminster Abbey, Rector of St Margaret's. Church Times, 2009. május 26. (Hozzáférés: 2018. július 28.)
  8. Dean and Chapter, Westminster Abbey: St Margaret's Church – The east window. St Margaret's Church. [2014. július 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. október 21.)
  9. Dean and Chapter, Westminster Abbey: Sir Walter Raleigh Writer, Poet, Explorer and Soldier. St Margaret's Church. (Hozzáférés: 2010. október 21.)
  10. Dean and Chapter, Westminster Abbey: John Milton Writer and Poet. St Margaret's Church. (Hozzáférés: 2010. október 21.)
  11. Dean and Chapter, Westminster Abbey: Robert Blake Soldier and Sailor. St Margaret's Church. (Hozzáférés: 2010. október 21.)
  12. A kapurostély (portculla) eredetileg a 14. századból származó angol nemesi családok, majd a Beaufort-ház heraldikai jelvénye volt. VII. Henrik igazította a Tudor-ház királyi jelvényeihez. A 16. században terjedt el, amikor a Westminster-palota lett a képviselőház rendszeres ültéseinek helyszíne. A koronát később adták hozzá, hogy a jelvényt kifejezetten királyi szimbólummá tegyék. A koronás portcullát a 20. században fogadták el a parlament mindkét házának emblémájaként. Napjainkban már megjelenik a hivatalos levélpapírokon, kiadványokon és pecséteken, valamint a parlament szimbólumaként rákerül a Westminster-palotában használt különféle tárgyakra is.
  13. Dean and Chapter, Westminster Abbey: Visit St Margaret's. St Margaret's Church. [2020. október 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. április 21.)
  14. R. E. C. Waters, Genealogical memoirs of the extinct family of Chester of Chicheley p. 91
  15. Pepys, Samuel.szerk.: Samuel Pepys: The Illustrated Pepys: extracts from the Diary. Harmondsworth: Penguin (1987). ISBN 0-14-139016-6 
  16. 'Milton, John', in Journal of the Society of Arts dated 8 November 1867, p. 755
  17. Gilbert, Martin. Churchill: a life. London: Heinemann (1991). ISBN 0-434-29183-8 
  18. [1]
  19. Robert Edmond Chester Waters, Genealogical memoirs of the extinct family of Chester of Chicheley (1878), p. 105
  20. Maurice Petherick, Restoration Rogues (1951), p. 327
  21. a b The Gentleman's Magazine, Volume 189 (1850), pp. 367, 368
  22. William Coxe, Memoirs of the Administration of the Right Honourable Henry Pelham Volume 1 (London: Longman, Brown, Rees, Orme & Green, 1829), p. xxx
  23. Felicity Nussbaum, ed., The Global Eighteenth Century (2005), p. 232
  24. Archivált másolat. [2017. szeptember 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. április 28.)
  25. Oliver Cromwell, St Margaret's churchyard memorial Archiválva 2009. október 16-i dátummal a Wayback Machine-ben Westminster Abbey
  26. John Chambers, Biographical Illustrations of Worcestershire (1820), p. 347

Források

[szerkesztés]

Külső hivatkozások

[szerkesztés]