Szürke avarszöcske

Szürke avarszöcske
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Ízeltlábúak (Arthropoda);
Osztály:	Rovarok (Insecta);
Rend:	Egyenesszárnyúak (Orthoptera);
Család:	Fürgeszöcskék (Tettigoniidae);
Nem:	Pholidoptera;
Tudományos név
	Pholidoptera griseoaptera; (De Geer, 1773)
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Szürke avarszöcske témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Szürke avarszöcske témájú médiaállományokat és Szürke avarszöcske témájú kategóriát.

A szürke avarszöcske (Pholidoptera griseoaptera) a fürgeszöcskék családjába tartozó, Eurázsiában honos szöcskefaj.

Megjelenése

A szürke avarszöcske testhossza a hímek esetében 15-20 mm, a nőstényeknél 16-20 mm, ehhez járul még a 8-10 mm-es tojócső. Viszonylag kis teremtű, de robusztus alkatú faj. Alapszíne barna, szürkés vagy vörösbarna, feltűnő rajzolatok nélkül. Hasa sárgászöld. A torpajzs oldalsó lebenyei keskenyek, peremein világos vonal húzódik. A torpajzs, a tor és a hátsó comb oldala gyakran sötét színű, néha csak foltos. Világosbarna szárnyai csökevényesek; a hímé kb. olyan hosszú, mint a torpajzs, a nőstényé pikkelyszerű és alig látszik a torpajzs alól. A hím cerkuszai (potrohfüggelékei) egyenesek vagy kissé behajlók, kb harmaduknál erős belső fog látható. A nőstény tojócsöve sarlószerűen ívelt, a vége felé sötétedik. A lárvák - különösen a korai stádiumokban - oldala igen sötét, a hátuk viszont világosbarna.

Ciripelése erős, kb. 30 méterre hallatszik. Éneke éles, rövid cirpelésekből áll, melyeket kb. másodpercenként ismétel. Főleg délután és este énekel.

Hasonló fajok

Közeli rokonai (nagy avarszöcske, galléros avarszöcske, bujkáló avarszöcske, erdélyi avarszöcske) hasonlítanak hozzá.

Elterjedése

Európában és Nyugat-Ázsiában honos, Észak-Spanyolországtól A Balkánon és Törökországon keresztül a Kaukázusig. Északon Dél-Angliáig és Skandináviáig hatol. Magyarországon gyakori, országszerte előfordul, bár az Alföldön ritkább.

Életmódja

Magas növényzetben, erdőszélen, bozótosokban, szedresekben, tisztásokon, félszáraz gyepekben, parkokban fordul elő. A magas, sűrű növényzetben érzi jól magát. Mindenevő, a lárvák inkább növényekkel, míg az imágók kisebb rovarokkal, lárvákkal táplálkoznak.

Kifejlett egyedeivel júniustól novemberig találkozhatunk. A nőstény a nedves, napsütötte talajba vagy korhadó fába rakja összesen kb. 200 petéjét. Két áttelelés után, tavasszal kelnek ki a lárvák, amelyek hét fejlődési stádiumon mennek keresztül, míg imágó lesz belőlük.

Magyarországon nem védett.