Sasvár–Morvaőr

	Sasvár-Morvaőr (Šaštín – Stráže)
	A kegytemplom és kolostor épületegyüttese.
; Sasvár-Morvaőr címere	; Sasvár-Morvaőr zászlaja
	Közigazgatás
Ország	Szlovákia
Kerület	Nagyszombati
Járás	Szenicei
Rang	község
Első írásos említés	2003
Polgármester	Jaroslav Suchánek
Irányítószám	908 41
Körzethívószám	034
Forgalmi rendszám	SE
	Népesség
Teljes népesség	4979 fő (2021. jan. 1.)
Népsűrűség	122 fő/km²
	Földrajzi adatok
Tszf. magasság	177 m
Terület	41,95 km²
Időzóna	CET, UTC+1
	Elhelyezkedése
	é. sz. 48° 38′ 06″, k. h. 17° 08′ 24″48.635000°N 17.140000°EKoordináták: é. sz. 48° 38′ 06″, k. h. 17° 08′ 24″48.635000°N 17.140000°E
	Sasvár-Morvaőr weboldala
	A Wikimédia Commons tartalmaz Sasvár-Morvaőr témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség
	Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Sasvár–Morvaőr (szlovákul Šaštín–Stráže) város Szlovákiában, a Nagyszombati kerület Szenicei járásában. Sasvár és Morvaőr községek egyesítésével jött létre.

Fekvése

Szenicétől 18 km-re délnyugatra található.

Nevének eredete

Sasvár neve a magyar sas és vár főnevek összetétele. A név egykori várára utal. Morvaőr neve onnan származik, hogy a Morva közelében fekvő település egykor a székely határőrvidékhez tartozott.

Története

Sasvár az egykori, 1323-ban említett Sasvár megye székhelye, székely határőrvidék központja. Vára a Morva melletti határvédelem része volt, helyette később reneszánsz várkastély épült. 1287-ben Albert osztrák herceg foglalta el, de III. András magyar király 1291-ben visszavette. A 13. század végén és a 14. század elején a Pázmány családé, majd a Szentgyörgyi és Bazini grófoké volt. 1392-től Beckó várának ura, Stíbor birtokolta, majd halála után az egész uradalommal együtt a Czobor családé lett. A 16. század második felétől a Czoborok mellett a Révay és Bakics családok voltak birtokosok a községben. Sasvárt a hadak továbbra sem kerülték el. 1605-ben csata dúlt a határában. 1685-ben pestis pusztított, melyben sokan meghaltak. 1705-ben nagy csata zajlott itt Rákóczi serege és a császári csapatok között, melyben 700-an estek el. 1831-ben kolera pusztított, mely ismét sok áldozatot szedett.

Volt pálos temploma híres búcsújáróhely. Kegyszobrát 1564-ben Czobor Imre neje készíttette hálából, amiért házsártos férje a Szűzanya segítségével megszelídült. A szobrot a csodás esemény helyén állíttatta fel, majd kápolnát is építtetett föléje. A későbbiekben a szobornál több csoda is történt, melyeket kivizsgáltatva Esterházy Imre hercegprímás 1732-ben a szentélyt kegyhellyé nyilvánította. 1733-ban pálosok telepedtek ide, s egy nagyméretű templomot és kolostort építettek. Az építkezést a hely kegyuraiként az uralkodópár jelentős összegekkel és adományokkal támogatta. (Lotaringiai Ferenc 1736-ban megvásárolta Czobor Józseftől a holicsi és a sasvári uradalmat, ahol rendszeresen szervezett nagyszabású vadászatokat.) A szobrot 1762-ben vitték át a régi kápolnából az újonnan felépült templomba, ahol azt a Mária Terézia által adományozott főoltáron helyezték el. Az ünnepségen Mária Terézia és férje, Lotaringiai Ferenc is jelen voltak. Ma Sasvár a szlovákok nemzeti kegyhelyeként ismert.

1736-ban Lotaringiai Ferenc és Mária Terézia lett az uradalom birtokosa és ez nagy fellendülést hozott a településnek. 1736 és 1848 között Sasváron textil manufaktúra, majd 1743 és 1890 között cukorgyár is működött. A vasútvonal 1897-ben épült meg és Nagyszombattal kötötte össze a települést. A várost 1902. szeptember 12-én I. Ferenc József is meglátogatta és megtekintette a búcsúját ünneplő híres kegytemplomot is.

Morvaőr a 13. században már létezett. 1287-ben Albert osztrák hercegé volt, akitől 1291-ben III. András visszaszerezte. Ezután a Hont-Pázmány nemzetségé és a tőlük származó Bazini és Szentgyörgyi grófoké. Morvaőrt írott forrásban 1392-ben Ewr néven említik először, amikor Luxemburgi Zsigmond más birtokokkal együtt a lengyel Stiboric Stíbornak adja. A település fontosságát igazolja, hogy itt vezetett át a Nagyszombatból Prágába menő út. A Stíbor család kihaltával, 1435-ben a Czoborok zálogbirtoka lett. A 16. század második felében a Czoborok mellett a Révayak és a Bakicsok birtokosok a településen. Ekkor délről a török elől menekülő magyarok és a Morván túlról habánok költöztek a településre. Később ezek a népek beolvadtak a környező szlovákságba. 1605-ben a közelében ütköztek meg Bocskai István hajdúi a császári csapatokkal. A visszavonuló császáriak felgyújtották a települést. A török is kétszer égette fel Morvaőrt. 1620-ban pestis pusztított. 1703-ban Károlyi Sándor kuruc serege foglalta el. 1749 és 1762 között Mária Terézia férjének, Lotaringiai Ferenc császárnak a birtoka volt és később is királyi birtok maradt. 1831-ben kolerajárvány pusztította lakosságát, 1876-ban pedig árvíz öntötte el. 1886-ban nagy tűzvész pusztított.

A trianoni békeszerződésig mindkét település Nyitra vármegye Szenicei járásához tartozott. Ma Sasvár Morvaőrrel együtt képezi Šaštín-Stráže községet.

Népessége

1910-ben Sasvárnak 2433, Morvaőrnek 1453 túlnyomórészt szlovák anyanyelvű lakosa volt.

2001-ben 5005 lakosából 4777 szlovák, 103 cigány, 75 cseh volt.

2011-ben 5107 lakosából 4750 szlovák, 41 cseh és 24 cigány volt.

2021-ben 4979 lakosából 5 (+2) magyar, 96 (+35) cigány, 2 (+2) ruszin, 4680 (+19) szlovák, 69 (+8) egyéb és 127 ismeretlen nemzetiségű volt.^[2]

Neves személyek

Itt született 1946-ban Jana Kocianová szlovák énekesnő.
Sasváron születhetett Eisenstatt Majer rabbi.
Sasváron született 1813-ban Stech Alajos magyar festő, házfőnök, pedagógus, gimnáziumi igazgató.
Sasváron született 1819-ben Langer János zeneszerző, énekes, karnagy, tanár.
Sasváron született Szemes Mari (1932-1988) magyar színésznő.

Nevezetességei

Sasvár kéttornyos, hosszházas kegytemploma Vépi Máté pálos szerzetes építész tervei szerint épült fel 1734 és 1786 között. 1762-ben szentelték fel. A mennyezeti freskókat a lotaringiai származású bécsi udvari festő, Jean Joseph Chamant festette (1754-57), a mellékoltárképek Johann Lucas Kracker és Joseph Ignaz Mildorfer művei. A főhajó 13 m széles. A templom déli részét és a kolostort árkádfolyosó köti össze. A kolostor három szárnyú épülete a negyedik oldalról a bazilikában végződik. VI. Pál pápától a Hétfájdalmú Szűz Mária-templom 1964-ben bazilika minor rangot kapott.
Sasvár eredetileg gótikus stílusban épített, majd 1685-ben átépített temploma.
A sasvári klasszicista kálvária 1798-ban épült.
A sasvári zsinagóga a 19. század második felében épült.
A sasvári Szentháromság-oszlop a 18. században készült.
A sasvári egykori reneszánsz-barokk kastély a 17. század első felében épült, a 18. században textilüzemmé, majd az 1870-es években cukorgyárrá építették át.
Morvaőr római katolikus temploma 1739-ben épült, a 19. század első felében átépítették.