Somoskő
| Somoskő | |
 | |
| Somoskő | |
| Közigazgatás | |
| Település | Salgótarján |
| Városhoz csatolás | 1977 |
| Korábbi rangja | község |
| Irányítószám | 3100 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 267 fő (2001)[1] +/- |
| Földrajzi adatok | |
| Távolság a központtól | 10 km |
| Elhelyezkedése | |
 Somoskő
Pozíció Magyarország térképén
| |
 é. sz. 48° 10′ 06″, k. h. 19° 51′ 13″48.168267°N 19.853600°EKoordináták: é. sz. 48° 10′ 06″, k. h. 19° 51′ 13″48.168267°N 19.853600°E | |
| Somoskő weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Somoskő témájú médiaállományokat. | |
Somoskő település 1977 óta Salgótarján településrésze, korábban önálló község volt, mely 2017-ben az Országgyűlés döntése alapján a Hazatért falu (Pagi ad Patriam reversi) címet viselheti.
Fekvése
[szerkesztés]A település közvetlenül a szlovák-magyar határnál fekszik. A vár és a bazaltorgona már szlovák területen található.
Csak közúton érhető el, Somoskőújfalu felől, a 21-es főútból kiágazó 23 103-as számú mellékúton.
Története
[szerkesztés]A település nevét 1341-ben, a falu határjárásakor említette először egy oklevél. A felett magasodó 526 méter magas hegyen, már Szlovákia területén lévő várát a Kacsics nemzetség Illés ágának tagjai építették a 13. század második felében. Mivel az Árpád-ház kihalása után a család tagjai Csák Mátét támogatták Károly Róbert király ellen, ezért a király Csák Máté halálát követően birtokaikat elkobozta és Szécsényi Tamás ispánnak adta. A Szécsényi család 1460-ig birtokolta a várat. Ezután a Losonczyaké lett. Az 1560-as években az akkor már törökök által elfoglalt várak gyűrűjével teljesen körbevett várban lakott Losonczy Anna, akihez Balassi Bálint számos alkalommal jött látogatóba, és akihez Júlia dalait címezte. 1576-ban a törökök váratlan rajtaütéssel elfoglalták a várat. 1593-ban Prépostváry Bálint vezetésével foglalták vissza a magyarok, köztük volt Balassi Bálint is.
A 17. században házasság útján a Forgách család birtokába került a vár. Falait a Rákóczi-szabadságharc végén királyi parancsra rongálták meg.
1910-ben a falunak 499 magyar anyanyelvű lakosa volt.
A trianoni békeszerződés 1920-ban a települést Somoskőújfaluval együtt az újonnan létrejött csehszlovák államnak juttatta. A legenda szerint a Somoskőújfaluban birtokos Dr. Krepuska Géza fülészprofesszor és lokálpatrióta társai érték el(egy angol antanttiszt életmentő műtétéért cserébe),[2] hogy a Nagykövetek Tanácsa 1923. április 23-án Magyarországnak ítélje Somoskőújfalut, Somoskőt a bazaltbányával egyetemben (de a vár nélkül) és a Medves-fennsík egy részét. A valóságban nem a Nagykövetek Tanácsa, hanem a Népszövetség genfi testülete döntött a kérdésben, és pedig többek között a Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Rt. az irányú érvelésének hatására, hogy erdőbirtokosságainak, bányaterületeinek és részben munkaerő piacának egyben kell maradnia.[3] Ez volt egyébként Magyarország utolsó máig érvényben lévő területi növekedése.
Krepuska Géza legendája mindazonáltal a mai napig fennmaradt, róla nevezték el a helyi általános iskolát, és emléktábla, valamint emlékoszlop is őrzi nevét. A terület 1924. február 15-én tért vissza Magyarországhoz. Ennek emlékére 2017-ben az Országgyűlés a Hazatért falu (Pagi ad Patriam reversi) címet adományozta a településnek.
Somoskőt közigazgatásilag 1977-ben csatolták Salgótarjánhoz.
Látnivalók
[szerkesztés]- Somoskői várrom
- Somoskői bazaltömlés oszlopai (korábban kőbánya)
Képek
[szerkesztés]-
Somoskő vára légifotón
-
A somoskői bazaltfolyás
-
Somoskő látképe a várból
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a KSH 2001-es népszámlálási adatai
- ↑ Magyar orvos műtéte változtatta meg Trianont. mult-kor.hu, 2014. február 16. (Hozzáférés: 2023. február 14.)
- ↑ Ablonczy, Balázs. A talpraesett bíró, a fülészprofesszor és a hallgatag japán., Száz év múlva lejár? – Újabb Trianon-legendák. Jaffa Kiadó, 185. o. (2022). ISBN 9789634755807
