[go: up one dir, main page]

Ugrás a tartalomhoz

Nagykuncfalva

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Nagykuncfalva (Helcmanovce)
Nagykuncfalva látképe az 546-os útról
Nagykuncfalva látképe az 546-os útról
Nagykuncfalva zászlaja
Nagykuncfalva zászlaja
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületKassai
JárásGölnicbányai
Rangközség
Első írásos említés1297
PolgármesterBlanka Vargová
Irányítószám055 63
Körzethívószám053
Forgalmi rendszámGL
Népesség
Teljes népesség1414 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség116 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság405 m
Terület12,85 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 48° 49′ 50″, k. h. 20° 52′ 20″48.830556°N 20.872222°EKoordináták: é. sz. 48° 49′ 50″, k. h. 20° 52′ 20″48.830556°N 20.872222°E
Nagykuncfalva weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Nagykuncfalva témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Nagykuncfalva (1892-ig Helcmanóc, szlovákul: Helcmanovce, németül: Helcmanowitz) község Szlovákiában, a Kassai kerület Gölnicbányai járásában.

Fekvése

[szerkesztés]

Gölnicbányától 9 km-re délnyugatra, a Gölnic-patak partján fekszik.

Története

[szerkesztés]

A települést a 13. században a német jog alapján alapították. Első lakói a soltész által betelepített németek voltak. A települést 1297-ben említik először. 1326-ban „Kunchfalva”, 1374-ben „villa Hencmanni” néven szerepel az írott forrásokban. A 16. században sok szepességi faluhoz hasonlóan ide is ruszin pásztorok érkeztek. 1605-ben a falu leégett. A 18. században rezet és vasat bányásztak a területén.

A 18. század végén Vályi András így ír róla: „Helczmanócz. Tót falu Szepes Várm. földes Ura G. Csáky Uraság, lakosai katolikusok, és ó hitűek, fekszik Gőlniczhez nem meszsze, határja jó termékenységű, vagyonnyai külömbfélék.[2]

Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Helczmanocz, orosz f., Szepes vmegyében, Remete és Gölnicz közt: 112 római, 1503 g. kath. lak. Görög kath. parochia. Vasbányák. F. u. gr. Csáky. Ut. p. Lőcse.[3]

1885. augusztus 12-én nagy tűzvész pusztított, melyben a templom is súlyosan megsérült. Ezután német lakossága nagyrészt elköltözött a faluból. Lakói mezőgazdasággal, bányászattal, erdei munkákkal foglalkoztak. A trianoni diktátumig Szepes vármegye Gölnicbányai járásához tartozott.

Népessége

[szerkesztés]

1910-ben 1269, túlnyomórészt szlovák lakosa volt.

2001-ben 1556 lakosából 1447 szlovák és 90 cigány volt.

2011-ben 1490 lakosából 1370 szlovák és 17 cigány.

Nevezetességei

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]