Lengyel felkelés az Orosz Birodalom ellen 1830–1831-ben

Lengyelország történelme
Középkor
Az első Piastok állama Piast-dinasztia • államalapítás Területi széttagoltság Kis-Lengyelország • Mazóvia • Nagy-Lengyelország • Pomeránia • Szilézia Az egységes királyság Magyar–lengyel perszonálunió • kassai privilégium A Jagellók kora Jagelló-ház • krevai unió • Lengyel–Litván Unió
Korai újkor
A virágzó első köztársaság lublini unió • két nemzet köztársasága A köztársaság hanyatlása május 3-i alkotmány • Lengyelország három felosztása A felosztott Lengyelország Galícia • Varsói Hercegség • Kongresszusi Királyság • januári felkelés • novemberi felkelés • Visztula tartomány • a lengyelek az első világháborúban
Modern kor
Második Köztársaság 1919-es első parlementi választás • gleiwitzi incidens • szeptemberi hadjárat Második világháborúban Honi Hadsereg • palmiryi vérengzés • katyńi vérengzés • ponaryi mészárlás • varsói gettófelkelés • varsói felkelés Lengyel Népköztársaság LEMP • 1981–83 közötti hadiállapot Harmadik Köztársaság
Lásd még
Lengyelország címere • Lengyelország zászlaja • Lengyelország uralkodói • lengyelországi zsidók története
Sablon:Lengyelország történelme m v sz

A novemberi felkelés (1830–1831) fegyveres felkelés volt a felosztott Lengyelországban az Orosz Birodalom ellen. 1830. november 29-én kezdődött Varsóban, amikor a Kongresszusi Lengyelország katonai akadémiájának fiatal tisztjei Piotr Wysocki vezetésével fellázadtak. Hamarosan a lengyel társadalom széles rétegei csatlakoztak hozzájuk, és a felkelés átterjedt, Nyugat-Fehéroroszországra jobb parti Ukrajna és a mai Litvánia területeire is. Néhány helyi siker ellenére az Ivan Paszkevics vezette, számbeli fölényben lévő orosz birodalmi hadsereg leverte a felkelést. I. Miklós cár a Kongresszusi Lengyelországot az Orosz Birodalom integráns részének nyilvánította, Varsó és Vilna egyetemét pedig bezáratta.

A felkelés bukása után a nagy emigráció (Wielka Emigracja) keretében 50 000 katona, értelmiségi, nemes és más ember menekült el Lengyelország oroszok által megszállt területeiről. Mintegy 5000 ember később Franciaországban és Nyugat-Európa más országaiban véglegesen letelepült. A felkelés számos veteránja harcolt később az 1848–49-es magyar forradalom és szabadságharc honvédseregében, mint Bem József.

A Wikimédia Commons tartalmaz Novemberi felkelés témájú médiaállományokat.

• Ez a szócikk részben vagy egészben a November Uprising című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Ez a történelmi tárgyú lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle!