NIMBUS–3

Ez a szócikk vagy szakasz lektorálásra, tartalmi javításokra szorul. A felmerült kifogásokat a szócikk vitalapja részletezi (vagy extrém esetben a szócikk szövegében elhelyezett, kikommentelt szövegrészek). Ha nincs indoklás a vitalapon (vagy szerkesztési módban a szövegközben), bátran távolítsd el a sablont! Csak akkor tedd a lap tetejére ezt a sablont, ha az egész cikk megszövegezése hibás. Ha nem, az adott szakaszba tedd, így segítve a lektorok munkáját!

Ez a szócikk egy műholdról szól. Hasonló címmel lásd még: Schempp-Hirth Nimbus–3.

NIMBUS–3
Űrügynökség	NASA Nemzeti Éghajlati Adatközpont
Gyártó	RCA Corporation
Típus	meteorológiai műhold technológiai kísérleti műhold
Indítás dátuma	1969. április 14.
Indítás helye	Vandenberg Space Force Base Space Launch Complex 2 East
Hordozórakéta	Thorad-Agena D
Tömeg	576
Pálya	Poláris pálya
COSPAR azonosító	1969-037A
SCN	03890
Sablon • Wikidata • Segítség

NIMBUS–3 (görögül: felhő) amerikai második generációs meteorológiai műhold a Nimbus programból.

Feladata, második generációs meteorológiai műholdként méréseivel stabil adatszolgáltatást biztosítani a katonai felhasználáson túl a Nemzeti Óceán- és Légkörkutatási Hivatal (NOAA) részére.

Tervezte és építette a NASA. Társ műholdja a Secor–13 geodéziai műhold.

Megnevezései: NIMBUS–3; NIMBUS B2; COSPAR:1969-037A. Kódszáma: 3890.

1969. április 4-én a Vandenberg légitámaszpontról az LC–2E (LC–Launch Complex) jelű indítóállványról egy Thor–Agena hordozórakétával állították alacsony Föld körüli pályára (LEO = Low-Earth Orbit). Az orbitális egység pályája 107,29 perces, 100,08 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 1090 kilométer, az apogeuma 1134 kilométer volt.

Háromtengelyesen stabilizált műhold (plusz vagy mínusz 1 fok), Föld felé néző részének átmérője 1,5, a felette elhelyezett kúpos alakú tartószerkezet magassága 3 méter. Tömege 575 kilogramm. A fedélzetén elhelyezett széles látókörű kamerák felvételeit digitalizálták, tárolták, földi parancsra az adatokat a földi információs központba továbbította. A méréseket az elektromágneses spektrum különböző hullámhosszain, főleg látható és infravörös hullámhosszon végezte. A felhőkön és felhőrendszereken, a hőmérséklet változásokon, a viharok kialakulásán- és figyelemmel kísérésén, a páratartalom mérésén, a sugárzási tartományok ellenőrzésén kívül megfigyelték a városok fényszennyezéseit, környezetváltozásait, tüzeket, homok- és porviharokat, hó- és jégtakarót, óceáni áramlatokat és más környezeti folyamatokat.

1. parancsfogadó antenna,
2. Nap-kereső szenzor,
3. horizontkereső,
4. Nap-detektor, a napelemtáblák beállításához,
5. kettő napelemtábla,
6. műszeres egység,
7. APT-kamera,
8. S-sávú antenna,
9. közepes felbontású infravörös sugárzásmérő (MRIR),
10. VHF-kamera,
11. nagy felbontású infravörös sugárzásmérő,
12. szoláris ultraibolya sugárzást mérő monitorral (MUSE),
13. infravörös sugárzásmérők adatrögzítője,
14. adattovábbító antenna,
15. hőmérséklet-szabályozó zsaluk,
16. vázszerkezet,
17. helyzetszabályozó hideggázrakéta-fúvókák,

1972. január 22-én technikai okok miatt befejezte szolgálatát. A légkörbe történő belépésének ideje ismeretlen.

• Űrhajózási lexikon. Főszerk. Almár Iván. Budapest: Akadémiai – Zrínyi. 1981. ISBN 963 05 2348 5
• Demeter György: Űrhadviselés, 1984. Budapest, Zrínyi Katonai Kiadó – ISBN 963 326 175 9

• NIMBUS–3. lib.cas.cz. [2013. október 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. március 2.)
• NIMBUS–3. nasa.gov. (Hozzáférés: 2014. március 2.)
• NIMBUS–3. astronautix.com. [2014. január 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. március 2.)
• NIMBUS–3. astronautix.com. (Hozzáférés: 2014. március 2.)