Náxoszi Hercegség

Ez a szócikk a történelmi államról szól. Hasonló címmel lásd még: Náxosz (egyértelműsítő lap).

Náxoszi Hercegség
1207 – 1579
Náxoszi Hercegség címere
Fővárosa	Naxos
Vallás	római katolikus egyház
A Wikimédia Commons tartalmaz Náxoszi Hercegség témájú médiaállományokat.

A Náxoszi Hercegség vagy Szigettengeri (Arkhipelagosz)^[1] Hercegség, történelmi állam Görögországban Náxosz szigetén és a környező szigetcsoporton, amely a Konstantinápolyi Latin Császárság és a Velencei Köztársaság vazallusaként jött létre, görögül: Δουκάτο της Νάξου/Δουκάτο του Αιγαίου ή του Αρχιπελάγους, olaszul: Ducato di Nasso/dell'Arcipelago, törökül: Nakşa Dükalığı/Takımada Düklüğü, latinul: Ducatus Archipelagi/Ducatus Naxius , illetve egyszerűen Náxosz, amely állam 1207-től 1579-ig létezett, majd az Oszmán Birodalom része lett.

A Náxoszi Hercegség területe Náxosz szigetének és a környező szigetcsoportnak a kiterjedésével azonos.

A velencei nemesi családnak, a Sanudo-háznak és a leányági folytatójának, a veronai nemesi családnak, a Crispo családnak a tagjai uralkodtak a szigetországban.

Szigettenger (Archipelagus) a Görögország és Kis-Ázsia között fekvő szigetvilág neve. A Római Birodalom kettéosztásakor a Bizánci Birodalom része lett. A Bizánci Birodalom 1204-es széthullásakor, mikor Konstantinápolyt a IV. keresztes hadjáratban a nyugatiak elfoglalták, a Bizánci Birodalom több részre esett szét. 1207-ben a velencei Marco Sanudo elfoglalta Náxoszt, Paroszt, Antipároszt, Szantorinit, Anafit, Míloszt, Szíroszt, valamint még néhány kisebb szigetet, és a konstantinápolyi latin császár hűbéreseként a dodekanneszoszi vagy szigettengeri vagy náxoszi hercegi címet vette fel. A Sanudo-ház 1383-ig uralkodott, majd leányági utóda, a Crispo-család követte az uralkodásban.

Bár 1261-ben Konstantinápolyt a bizánciak visszafoglalták, és sok elszakadt terület újra elismerte a császár főhűbérúri hatalmát, de a széttagoltság 1453-ig, a Bizánci Birodalom bukásáig fennmaradt. Ennek ellenére a közös történelmi összetartozást sok esetben házasságokkal is megpecsételték. Ennek a hagyománynak volt a folytatása, hogy 1413-ban Nic(c)olò Crispo náxoszi herceg, Szírosz és Szantorini ura, a Náxoszi Hercegség későbbi régense feleségül vette Eudokia (Valenza),^[2] trapezunti császári hercegnőt, akinek az apja IV. Alexiosz (1382–1429) trapezunti császár, az anyja Kantakuzénosz Teodóra (1382 körül–1426) volt. Apai nagyszülei pedig III. Mánuel (1363–1417) trapezunti császár és Bagrationi Eudokia/Gulkan(-Hatun(i)) (Gülhan) (1360 körül–1390) grúz királyi hercegnő, IX. Dávid grúz király és Dzsakeli Szinduhtar szamchei (meszheti) hercegnő lánya.

Miklós 1433-ban a másodszülött bátyja, II. János (1388–1433) halála után töltötte be a Náxoszi Hercegségben a régensi tisztséget a kiskorú unokaöccse, II. Jakab (1426–1447) nagykorúságáig, de mivel II. Jakab 21 éves korában meghalt, az unokaöccse csecsemő fia, János Jakab (1446/7–1453) helyett továbbra is folytatta az uralkodást 1450-ben bekövetkezett haláláig. János Jakab három évvel élte túl a nagynagybátyját, Miklóst, és hat vagy hét évesen hunyt el. Ekkor a lánytestvére kihagyásával – bár nők is örökölhették a trónt, mint Miklós anyja, II. (Sanudo) Florencia is Náxosz uralkodó hercegnője lett, de nők csak abban az esetben kerülhettek trónra, ha nincs már törvényes fiú örökös – Miklós harmadszülött bátyja, II. Vilmos (1390–1453) lett az uralkodó herceg, de mivel a házasságából csak egy lánya született, így II. Vilmos (1463) halála után Miklós fia, II. Ferenc lett az új herceg, aki viszont még ugyanebben az évben meghalt. II. Ferencet a fia, III. Jakab (1446–1480) követte a hercegség trónján, és egészen 1566-ig, kicsit több mint 100 évig, az oszmán hódításig Miklós leszármazottai uralkodtak Náxoszon és a hozzátartozó szigetcsoporton.

1566-ban II. Szelim oszmán szultán az utolsó náxoszi herceget, IV. (Crispo) Jakabot elfogatta, és a szigeteket zsidó vallású portugál származású bankárjának, João Miqueznek adta, aki Naszi József néven uralkodott, és 1579-ben bekövetkezett halála után a szultán megszüntette a szigetek teljes önállóságát, és a Náxoszi Hercegség az Oszmán Birodalom része lett.

• Rudt de Collenberg, Wipertus Hugo: Les Lusignan de Chypre, EΠETHΡΙΣ 10, Nicosia, 1980.
• Szigettenger, In: Gerõ Lajos (szerk.): A Pallas nagy lexikona (magyar nyelven), Budapest: Pallas Irodalmi és Nyomdai Rt. (1893–1897). Hozzáférés ideje: 2020. január 25. 

• Cawley, Charles: Greece. Latin Lordships. Naxos (Duchy of the Archipelago) (angol nyelven). Foundation for Medieval Genealogy. (Hozzáférés: 2020. január 25.)
• Marek, Miroslav: Crispo family (angol nyelven). Euweb. (Hozzáférés: 2020. január 25.)

• Náxosz