[go: up one dir, main page]

Ugrás a tartalomhoz

Mate Boban

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Mate Boban
Herceg-Boszniai Horvát Köztársaság 1. elnöke
Hivatali idő
1991. november 18. – 1994. február 8.
UtódKrešimir Zubak
Bosznia-Hercegovinai Horvát Demokratikus Közösség 4. elnöke
Hivatali idő
1992. november 14. – 1994. július 10.
ElődMilenko Brkić
UtódDario Kordić

Született1940. február 12.[1][2]
Sovići[1]
Elhunyt1997. július 7. (57 évesen)[2]
Mostar
PártHorvát Demokrata Közösség

Foglalkozás
IskoláiZágrábi Egyetem
Halál okaagyvérzés
Valláskatolicizmus

DíjakOrder of Ante Starčević
A Wikimédia Commons tartalmaz Mate Boban témájú médiaállományokat.

Mate Boban (Sovići, 1940. február 12.Mostar, 1997. július 7.) bosznia-hercegovinai horvát politikus. Alapítója és első elnöke volt a Herceg-Boszniai Horvát Szövetségnek, a Herceg-Boszniai Horvát Köztársaságnak, alapítója és legfőbb parancsnoka a Horvát Védelmi Tanácsnak, valamint elnöke volt a Bosznia-Hercegovinai Horvát Demokratikus Közösségnek.[3]

Élete és pályafutása

[szerkesztés]

1940. február 12-én született a Grud melletti Soviči faluban, Nyugat-Hercegovinában, Stjepan és Iva Bušić családjában. Az elemi iskolát Sovićiban végezte, majd a zárai szemináriumba járt, majd a második osztály után átment a široki brijegi gimnáziumba, végül a horvátországi Vinkovcében érettségizett. Miután 1958-ban nagykorú lett, a Jugoszláviai Kommunisták Szövetségének tagja lett. Tanulmányait Zágrábban folytatta, ahol az egyetem közgazdaságtudományi karán szerzett közgazdaságtudományi mesterfokozatot. 1965-ben feleségül vette Ljuba Pejićet, akitől három gyermeke született.

Rövid Grudei munka után 1966-ban a horvátországi Imotskiban kapott állást. Ott a Napredak kereskedelmi társaság élén állt, amely kiváló eredményeket ért el.[4] A nagy mennyiségű cukor eltűnése miatti gazdasági bűnözés vádja miatt két évet töltött előzetes letartóztatásban Splitben, de kollégái később azt állították, hogy a vádiratot a horvát nacionalizmus miatt koholták. Boban a zágrábi dohánygyár hercegovinai képviseletének vezetőjeként politikai ambíciók nélkül érte meg a kommunista rezsim bukását.

Politikai pályafutása

[szerkesztés]

A kényelmes élet helyett a „Mladež”, a Bosznia-Hercegovinai Horvát Demokratikus Közösség (HDZ BiH) ifjúsági szervezete rávette, hogy tudásával, tapasztalatával és tekintélyével segítse őket Jugoszlávia és a kommunista rendszer felbomlásának végzetes zűrzavarában. Mint a Bosznia-Hercegovinai Köztársaság Képviselőházának választott horvát képviselője, munkájával és tekintélyével hamar elnyerte a horvát nép választott képviselőinek bizalmát, akik érzékelve a szerbek és a Jugoszláv Néphadsereg (JNA) véres agresszióját, előbb a Bosznia-Hercegovinai Horvát Demokratikus Közösség alelnökévé, majd elnökévé választották.[4]

A HDZ BiH első közgyűlésén, amelyet 1990. augusztus 18-án Szarajevóban tartottak, Davor Perinovićot választották meg elnöknek. A HDZ akkori elnöke, Franjo Tuđman 1990. szeptember 7-re Zágrábba tanácskozást hívott össze, amelyre Perinovićnak a HDZ politikájával ellentétes fellépése miatt meghívta a helyi bizottságok minden képviselőjét. A találkozón Perinovićot visszahívták az elnöki posztról, és kizárták a pártból. Megválasztották a HDZ BiH új elnökségét Stjepan Kljuić ügyvezető elnök vezetésével. A Bosznia-Hercegovinai HDZ kongresszusát 1991. március 23-án tartották Mostarban, ahol Stjepan Kljuićot választották elnöknek, Mate Bobant és Vitomir Lukićot pedig alelnököknek. 1991 végén és 1992 elején a HDZ belső konfliktuson ment keresztül, mely a párt vezetésében történt. A HDZ BiH előző elnökét, Stjepan Kljuićot sokáig bírálták Alija Izetbegović-tyal és Demokratikus Akció pártjával (SDA) szemben tanúsított engedékeny politikája miatt, amely több alkalommal sértette a horvát nemzeti érdekeket. Ezt leginkább Bosznia-Hercegovina államszervezetének kérdése szemlélteti, melyben Kljuić nem képviselte kellőképpen a kantonok szervezetét, gyakran védve Izetbegović egységre törekvő politikáját. [5]

1991. november 18-án Grudében a horvát politikai vezetés megalapította a Herceg-Boszniai Horvát Szövetséget, a bosznia-hercegovinai horvát lakosság közösségét, amely 30 teljes település és 10 településrészből áll, és Mate Bobant választotta meg elnöknek. Később Bobant a Herceg-Boszniai Horvát Köztársaság első elnökévé és a Horvát Védelmi Tanács legfelsőbb parancsnokává választották, mely védelmi szervezet alapja és a horvátok fennmaradásának garanciája volt Bosznia-Hercegovinában.[3]

Boban Kljuić megengedő politikája ellenében kiállt a föderális Bosznia és Hercegovina mellett, és a horvát közösségek megerősítése mellett. Stjepan Mesić a horvátországi HDZ vezetésének képviseletében részt vett 1992. február 2-án a bosznia-hercegovinai HDZ Központi Tanácsának ülésén. Ezen az ülésen a HDZ BiH korábbi elnöke, Stjepan Kljuić a HDZ BiH nagy részének, és Zágráb bizalmának elvesztése miatt lemondott. Mesić tekintélye is befolyásolta Kljuić döntését. A HDZ BiH 1992. március 15-i ülésén Bugojnóban Milenko Brkićet választották meg a párt megbízott elnökévé, míg Bobant a pártelnökség tagjai egyikévé választották. Brkićet 1992. augusztus 26-án Međugorjéban választották meg elnökké, de 1992. október 24-én, ugyancsak a HDZ BiH főtanácsának posušjei ülésén lemondott tisztségéről. Egyúttal Mate Bobant a párt megbízott elnökévé választották, akinek megválasztását a HDZ BiH második közgyűlése 1992. november 14-én Mostarban megerősítette.[3]

Herceg-Bosznia elnökeként

[szerkesztés]

1991 márciusában megkezdődött a horvátországi függetlenségi háború. 1991 októberében Hercegovinában a horvát nemzetiségű Ravno falut, mielőtt délnek fordultak volna az ostromlott Dubrovnik felé megtámadták és elpusztították a Jugoszláv Néphadsereg (JNA) erői.[6] Itt voltak az első horvát áldozatok Bosznia-Hercegovinában. Alija Izetbegović boszniai elnök nem reagált a Ravno elleni támadásra, és televízióban semlegességet hirdetett kijelentve, hogy „ez nem a mi háborúnk”.[7] Bosznia-Hercegovina vezetése kezdetben hajlandóságot mutatott arra, hogy Jugoszláviában maradjon, később azonban kiállt az egységes Bosznia-Hercegovina mellett.[7]

A horvát vezetés a horvát többségű területeken megkezdte a védelem megszervezését.[8] 1991. november 12-én egy találkozón Boban elnökölt a HDZ BiH helyi pártvezetőjével, Dario Kordić-tyal együtt. Elhatározták, hogy a bosznia-hercegovinai horvátok olyan politikát alakítanak ki, amely megvalósítja „ősrégi álmunkat, a közös horvát államot”, és fel kell szólítaniuk a Horvát Banovinának, mint horvát kérdés megoldásának, és az etnikai, valamint történelmi határain belüli független Horvátország létrehozása kezdeti szakaszának kikiáltására, amely a háború végső megoldása felé vezet.[9]

1991. november 18-án a horvát képviselők Mostarban megalapították a Herceg-Boszniai Horvát Közösséget, mint „politikai, kulturális, gazdasági és területi egységet”. Bobant választották elnökének.[8] A létrehozásáról szóló határozat kimondta, hogy a Közösség „tiszteletben tartja a Bosznia-Hercegovina Köztársaság demokratikusan megválasztott kormányát mindaddig, amíg Bosznia-Hercegovina állami függetlensége fennáll a korábbi, vagy bármely más Jugoszláviához képest”.[10] Boban egyik tanácsadója kijelentette, hogy Herceg-Bosznia csak átmeneti intézkedés volt, és a háború befejeztével az egész terület Bosznia-Hercegovina szerves részét képezi majd.[11] Arra a kérdésre, hogy miért kiáltották ki Herceg-Boszniát, Boban így válaszolt:[12]

„A büszke Bosznia megszűnt büszke lenni. A gonosz kering útjain, vasutain, légáramlatain. El van foglalva. A horvát népnek, egy büszke népnek tennie kellett valamit, hogy ne vegyen részt ebben, hogy nyilvánvalóvá tegye, hogy nem akarja.”

A HDZ BiH nem volt egységes az ország politikai berendezkedését illetően. Elnöke, Stjepan Kljuić ellenezte Boban lépését.[8] 1991. december 27-én a horvát HDZ és a HDZ BiH vezetése Franjo Tuđman horvát elnök elnökletével találkozót tartott Zágrábban. Megvitatták Bosznia-Hercegovina jövőjét, az ezzel kapcsolatos véleménykülönbségeiket, valamint a horvát politikai stratégia megalkotását. A találkozó elején Boban kijelentette, hogy Bosznia-Hercegovina felbomlása esetén Herceg-Boszniát „független horvát területté kell kikiáltani, és össze kell olvasztani a horvát állammal, de abban az időben és abban a pillanatban, amikor a horvát vezetés ... úgy dönt, hogy ez az idő és ez a pillanat megérett."[13] Kljuić ezzel szemben a bosnyák nézetet osztva az egységes Bosznia-Hercegovinát részesítette előnyben.[14] Tuđman bírálta, amiért csatlakozott Izetbegović politikájához és a bosnyák érdekekhez. Nagyrészt a horvát vezetés támogatásának köszönhetően a párt Boban-féle ága érvényesült.[15] Kljuić 1992 februárjában, a párt Široki Brijegben tartott ülésén lemondott a HDZ BiH elnöki posztjáról. Helyére Milenko Brkić került.[16]

Bosznia-Hercegovina függetlenségének kikiáltása után megkezdődött a boszniai háború. A háború elején megalakult a horvát–bosnyák szövetség, de az idők folyamán jelentős szakadásokra került sor.[17] 1992. április 8-án megalakult a Horvát Védelmi Tanács (HVO), mint Herceg-Bosznia hivatalos hadserege. A megalakulást indokolva Boban azt mondta, hogy azért jött létre, mert „Trebinje községben tizenhárom horvát falut – köztük Ravnót is – elpusztítottak, és a boszniai kormány ezután semmit sem tett”.[18]

Boban 1992. május 6-án az ausztriai Grazban találkozott Radovan Karadžić-tyal, a Boszniai Szerb Köztársaság elnökével, ahol megállapodtak a tűzszünetről. Megvitatták a bosznia-hercegovinai horvát és szerb területi egység közötti demarkáció részleteit, és hangsúlyozták, hogy további tárgyalásokra van szükség az Európai Közösséggel.[19] A konfliktus azonban tovább folytatódott, és a következő napon a JNA és a boszniai szerb erők támadást intéztek a horvátok által birtokolt mostari állások ellen.[20] Boban úgy gondolta, hogy „a szerbek a mi testvéreink Krisztusban, de a muszlimok semmit sem jelentenek nekünk, azon kívül, hogy több száz évig erőszakolták meg anyáinkat és nővéreinket.”[21][22] Boban politikáját a szélsőjobb Horvát Jogok Pártja (HSP) ellenezte. A HSP elnöke, Dobroslav Paraga kiállt a Drina folyó határolta Nagy-Horvátország mellett, és azt mondta, hogy minden más politika „katasztrófa lenne a horvát és a muszlim nép számára egyaránt”.[23]

1992 szeptemberében Boban kijelentette, hogy „független Bosznia-Hercegovinát akarunk, három nemzet közös államát, amelyben a többihez hasonlóan a horvátok is szuverének lesznek”.[24] 1992 októberében hangsúlyozta, hogy Bosznia-Hercegovinának három olyan egységből kell állnia, amelyeket több régióra osztanak fel.[25] November 14-én Boban a HDZ BiH elnöke lett.[15]

Boban sírja a Sovići temetőben

1992 végén a horvátok és a bosnyákok közötti feszültség fokozódott, és 1993 elején a horvát–bosnyák háború teljesen eszkalálódott.[26] Az összecsapások átterjedtek Bosznia középső részére, különösen a Lašva-völgyben voltak kemény harcok.[27] 1993. július végén az ENSZ közvetítői, Thorvald Stoltenberg és David Owen javasolták az Owen-Stoltenberg tervet, amely Bosznia-Hercegovinát három etnikai köztársaság uniójává szervezné.[28] Augusztus 28-án, az Owen-Stoltenberg békejavaslatnak megfelelően Grudéban kikiáltották a Herceg-Boszniai Horvát Köztársaságot, mint „a bosznia-hercegovinai horvátok köztársaságát”.[29] A boszniai kormány azonban nem ismerte el.[30]

1994 februárjában Boban lemondott Herceg-Bosznia elnöki posztjáról, helyére Krešimir Zubak érkezett. Márciusban aláírták a washingtoni megállapodást, amely véget vetett a horvátok és a bosnyákok közötti ellenségeskedésnek. A nemzetközi körök nyomására Boban bejelentette, hogy kivonul a politikából. Dario Kordić váltotta őt a HDZ BiH elnöki posztján.[4][31]Miután a washingtoni megállapodás véget vetett Herceg-Bosznia létezésének, Boban visszavonult a politikától. 1997. július 4-én agyvérzést kapott, és három nappal később meghalt egy mostari kórházban.

2013 májusában a volt Jugoszláviával foglalkozó nemzetközi büntetőtörvényszék a Jadranko Prlić elleni elsőfokú ítéletében megállapította, hogy Boban részt vett a Bosznia-Hercegovina nem horvát lakossága elleni közös bűnügyi akciókban.[32]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. a b https://www.vecernji.hr/enciklopedija/mate-boban-18209, 2017. szeptember 11.
  2. a b Hrvatska enciklopedija (horvát nyelven). Miroslav Krleža Lexicographical Institute, 1999
  3. a b c Dragan Čović, Slavica Karačić, Niko Lozančić, Borjana Krišto, Zdenko Ćosić, Davor Čordaš, Mario Grgić, Rade Bošnjak, Marinko Čavara, Dvadeset godina Hrvatske demokratske zajednice Bosne i Hercegovine: 1990. - 2010., Hrvatska demokratska zajednica Bosne i Hercegovine, Mostar, 2010. ISBN 978-9958-850-00-4
  4. a b c Mate Boban. Večernji list. [2013. november 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. július 3.)
  5. Saša Mrduljaš, Hrvatska politika unutar Bosne i Hercegovine u kontekstu deklarativnog i realnoga prostornog opsega Hrvatske zajednice / Republike Herceg-Bosne (1991.-1994.), Institut društvenih znanosti Ivo Pilar - Centar Split, 2008.
  6. Marijan 2004, 255. o.
  7. a b Krišto 2011, 43. o.
  8. a b c Krišto 2011, 44. o.
  9. Kordić & Čerkez Appeals Judgement 2004, 193. o.
  10. Marijan 2004, 259. o.
  11. Malcolm 1995, 318. o.
  12. Lučić 2008, 135. o.
  13. Krišto 2011, 45. o.
  14. Krišto 2011, 47. o.
  15. a b Mrduljaš 2009, 830. o.
  16. Almond 2003, 203. o.
  17. Christia 2012, 154. o.
  18. Shrader 2003, 25. o.
  19. Krišto 2011, 49-50. o.
  20. CIA 2002, 156. o.
  21. Jergović June–August 1997.
  22. Ramet 2006, 29. o.
  23. Marijan 2004, 270. o.
  24. Mrduljaš 2008, 865. o.
  25. Mrduljaš 2008, 861. o.
  26. Christia 2012, 157-158. o.
  27. Tanner 2001, 290. o.
  28. Marijan 2004, 261. o.
  29. Klemenčić, Pratt & Schofield 1994, 57-59. o.
  30. Owen-Jackson 2015, 74. o.
  31. Vranić 2014, 42. o.
  32. TPIY: Six Senior Herceg-Bosna Officials Convicted. ICTY. (Hozzáférés: 2015. augusztus 24.)

Források

[szerkesztés]

Fordítás

[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Mate Boban című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.