Ludwig Minkus
| Ludwig Minkus | |
 | |
| Ludwig Minkus 1870 környékén | |
| Életrajzi adatok | |
| Született | 1826. március 23. Bécs |
| Származás | osztrák |
| Elhunyt | 1917. december 17. (91 évesen)  Bécs |
| Sírhely | Döblingi temető |
| Pályafutás | |
| Műfajok | balett |
| Hangszer | hegedű |
| Tevékenység | zeneszerző |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Ludwig Minkus témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Ludwig Minkus (Aloysius Bernhard Philipp Minkus, Leon Fjodorovics Minkusz, Людвиг Минкус) (Bécs, 1826. március 23. – Bécs, 1917. december 7.) osztrák zeneszerző, elsősorban balettjeiről ismert.
Élete
[szerkesztés]Édesapja Theodor Johann Minkus, édesanyja a magyar származású Maria Franziska Eimann.
Komponálni a bécsi Zenebarátok Társaságának Konzervatóriumában kezdett, 1846-ban már Pest-Budán is bemutatkozott. 1857-től Oroszországban élt és alkotott, Nyikolaj Boriszovics Juszpov herceg szentpétervári meghívására, főként balettzenéket írt a cári színházak számára. 1861-től a moszkvai Nagy Színház karmestere volt, majd 1864-től a moszkvai konzervatóriumban a hegedű tanszék professzorának is megválasztották.[1]
1864-ben írta meg első háromfelvonásos balettjét A szerelem lángja avagy a szalamandra címmel, ekkor kezdődött barátsága a mű koreográfusával, Arthur Saint-Léonnal. További két műve, a Némea (1864) és a La Source (1866) Arthur Saint-Léon koreográfiájában jelent meg.
Művei közül a Don Quijote (1869) és La Bayadère (A Bajadér, 1877) vált a legsikeresebbé és legismertebbé.
1886-ban nyugdíjazták a 60 éves zeneszerzőt, ezután öt évig még Oroszországban élt, majd feleségével visszaköltözött Bécsbe. Bécsben az udvari operánál próbált elhelyezkedni, de mivel itt műveit elavultnak ítélték, nem tartottak igényt munkájára.
1917. december 17-én, 91 éves korában hunyt el, az oroszországi forradalom kitörése után. Sírját 1939-ben a német hatóságok eltávolították a döblingi temetőből.[1] Az utókor nem értékelte sokra műveit, de saját kora kiemelkedőnek tartotta.
Művei
[szerkesztés]
Ludwig Minkus balettjei: [2]
- 1857: Thétisz és Péleusz násza
- 1862: Két nap Velencében
- 1862: Orfa
- 1863: A szerelem lángja avagy a szalamandra
- 1863: Pygmalion
- 1864: Fiammetta
- 1864: Neméa
- 1866: Az aranyhal
- 1866: La Source (Naila)
- 1869: Don Quijote
- 1869: A liliom
- 1871: A két csillag
- 1872: Camargo
- 1874: A pillangó
- 1874: A najád és a halász
- 1875: A banditák
- 1876: Péleusz kalandjai
- 1876: Szentivánéji álom
- 1877: La Bayadère
- 1878: Roxana a montenegrói szépség
- 1879: Hópelyhecske
- 1879: Frisac a borbély avagy a kettős menyegző
- 1879: Mlada
- 1880: A Duna lánya
- 1881: Zoraia avagy a mór lány Spanyolországban
- 1881: Paquita
- 1882: Paquerette
- 1883: Éjszaka és nappal
- 1884: Giselle
- 1885: Le Diable a quarte
- 1886: A varázspirulák
- 1886: Áldozat Ámornak avagy a szerelem barátai
- 1887: Fiammetta
- 1891: Kalkabrino
- 1897: Thétisz és Péleusz menyegzője
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b Gara Márk: Egy elfeledett muzsikus: Ludwig Minkus. Magyar Állami Operaház - opera.hu[halott link]
- ↑ Gara Márk. Egy elfeledett muzsikus: Ludwig Minkus. Magyar Állami Operaház - opera.hu[halott link]
Irodalom
[szerkesztés]- Gunhild Oberzaucher-Schüller: Minkus, Ludwig Alois (Louis, Léon). In: Oesterreichisches Musiklexikon. online kiadás, Wien 2002 ff., ISBN 3-7001-3077-5; nyomtatott kiadás: 3. kötet, Verlag der Österreichischen Akademie der Wissenschaften, Wien 2004, ISBN 3-7001-3045-7.
- Ludwig Minkus, részletes életrajz Marius Petipa Society honlapján (angolul)
