Európai Gazdasági Közösség

Európai Gazdasági Közösség
Az EGK alapító államai
Alapítva	1957
Megszűnt	1993/2009
Típus	sui generis nemzetközi szervezet
Jogutód	Európai Unió
Székhely	Brüsszel Luxemburg Strasbourg
A Bizottság elnöke	Jacques Delors (1985–1993)
Működési régió	Európa
A Wikimédia Commons tartalmaz Európai Gazdasági Közösség témájú médiaállományokat.

Az Európai Gazdasági Közösség (rövidítve EGK, angol (és magyar) nyelvterületen Közös Piac-ként is ismert) egy nemzetközi szervezet volt. 1957-ben a római szerződéssel alapította az ESZAK-ot létrehozó hat állam: Belgium, Franciaország, Hollandia, Luxemburg, az NSZK és Olaszország. Az egyesítő szerződést követően közös intézményrendszere volt az ESZAK-kal és az Euratommal. A maastrichti szerződés 1993-as hatálybalépésével a szervezet neve megváltozott, Európai Közösség (EK) lett, az Európai Unió három pillére közül a legelsőnek, az Európai Közösségeknek a része, annak 2009-es, lisszaboni szerződésben történő megszüntetéséig.

Az alapító államok ki akarták terjeszteni az Európai Szén- és Acélközösséget a teljes gazdasági térre is, így 1957. március 25-én a római szerződés aláírásával létrehozták az EGK-t. Ennek célja a tagállamok gazdasági integrációja, ezen belül is a nemzetgazdaság egészére kiterjedő vámunió, majd az ezt követő tizenkét éves átmeneti idő után a közös piac létrehozása. Emellett megfogalmazásra kerültek szociális és politikai célok is, így az élet- és munkakörülmények javítása, a béke és a szabadság megszilárdítása, az európai integráció alapjainak létrehozása.^[1]

Megszüntették egymással szembeni a vámokat. A külső országokkal szemben vámuniót alakítottak ki az áruk és a szolgáltatások szabad áramlását biztosítva. Közös versenypolitikát dolgoztak ki, ezzel óvták a versenyt a torzulástól, ezen kívül közös politikát alakítottak ki a mezőgazdaság és a közlekedés terén. Koordinálták az egyes országok gazdaságpolitikáját és jogharmonizációra törekedtek. Ez az egyes nemzetközi piacokon a versenyfeltételek egységesítését szolgálta.

Létrehozták az Európai Szociális Alapot és az Európai Beruházási Bankot. Társult viszonyt alakítottak ki az egykori tengerentúli gyarmatokkal.

Az EGK egyik első lényeges eredménye a mezőgazdasági termékek egységes árszintje volt 1962-ben.

A hat alapító állam, a „Hatok” Franciaország, Nyugat-Németország, Olaszország, Belgium, Luxemburg és Hollandia voltak. Rajtuk kívül később hat állam csatlakozott még az évek során. Az első bővítésre 1973-ban került sor, amikor az Egyesült Királyság, Írország és Dánia csatlakozott. 1981-ben Görögország, 1986-ban Spanyolország és Portugália csatlakozott. A német újraegyesítés után a korábbi Kelet-Németország területe is a szervezet része lett.^[2]

Zászló	Állam	Csatlakozás	Nyelvek	Pénznem	Népesség (1990)[3]
	Belgium	1957. március 25.	holland, francia és német	Belga frank	10 016 000
	Dánia	1973. január 1.	dán	Dán korona	5 146 500
	Egyesült Királyság	1973. január 1.	angol	Font sterling	57 681 000
	Franciaország	1957. március 25.	francia	Francia frank	56 718 000
	Nyugat-Németország (1990 után Németország)	1957. március 25.	német	Német márka	63 254 000
	Görögország	1981. január 1.	görög	Görög drachma	10 120 000
	Hollandia	1957. március 25.	holland	Holland gulden	14 892 300
	Írország	1973. január 1.	ír és angol	Ír font	3 521 000
	Olaszország	1957. március 25.	olasz	Olasz líra	56 762 700
	Luxemburg	1957. március 25.	francia, német és luxemburgi	Luxemburgi frank	384 400
	Portugália	1986. január 1.	portugál	Portugál escudo	9 862 500
	Spanyolország	1986. január 1.	spanyol	Spanyol peseta	38 993 800

1958-ban az Egyesült Királyság szerette volna a közös piacot egy transzatlanti szabadkereskedelmi övezetté kiterjeszteni. Az elképzelést Franciaország megvétózta, ezért 1960-ban a britek megszervezték az Európai Szabadkereskedelmi Társulást (European Free Trade Association, EFTA), amelyhez a Közös Piachoz nem tartozó államok csatlakoztak. 1973 elejétől, amikor az Egyesült Királyság, Írország és Dánia is csatlakozott az EGK-hoz, tárgyalásokat kezdett az EFTA és az EGK a gazdaság több területén. 1995-re négy kivétellel mindegyik EFTA tag csatlakozott az Európai Unióhoz.

A megvalósításhoz intézmények létrehozására is szükség volt, két paradigma mentén:

1. Nemzeti érdekérvényesítés elve: eltérő érdekeket lehet ütköztetni.
2. Nemzetek feletti elv (szupranacionális elv): olyan intézmény, amely nem a tagállamok, hanem a Közösség érdekeit képviseli.

Ennek megfelelően létrehozták a Miniszterek Tanácsát, amely az első elv alapján alakítottak, míg a második elvet a Bizottság képviselte. Ezeken kívül létrehozták még a Közgyűlést, a Bíróságot, a Gazdasági- és Szociális Bizottságot. Az intézményrendszer az egyesítő szerződés hatályba lépése után

Aláírva Hatályban Szerződés

1948 1948 Brüsszeli szerződés

1951 1952 Párizsi szerződés

1954 1955 A brüsszeli szerződés módosítása

1957 1958 Római szerződés

1965 1967 Egyesítő szerződés

1975 1975 Az Európai Tanács döntése

1986 1987 Egységes Európai Okmány

1992 1993 Maastrichti szerződés

1997 1999 Amszterdami szerződés

2001 2003 Nizzai szerződés

2007 2009 Lisszaboni szerződés

Az Európai Unió három pillére

Európai Közösségek

Európai Atomenergia Közösség (EURATOM)

Európai Szén- és Acélközösség (ESZAK)

A szerződés 2002-ben hatályát vesztette

Európai Unió (EU)

Európai Gazdasági Közösség (EGK)

Európai Közösség (EK)

TREVI-csoport

Bel- és igazságügyi együttműködés (JHA)

Rendőri és igazságügyi együttműködés büntetőügyekben (PJCC)

Európai Politikai Együttműködés (EPE)

Közös kül- és biztonságügyi politika (KKBP)

Konszolidálatlan szervezetek

Nyugat-európai Unió (NYEU)

Feloszlatva 2010-ben

• Czékmann Zsolt–Kalas Tibor–Torma András–Turkovics István: Európai közigazgatás, Miskolci Egyetemi Kiadó, 2012, ISBN 978-615-5216-35-0

• Az Európai Unió története