Inozit

mio-inozit[1]
mio-inozit
mio-inozit
IUPAC-név	(1R,2S,3r,4R,5S,6s)-ciklohexán-1,2,3,4,5,6-hexol
Más nevek	cisz-1,2,3,5-transz-4,6-ciklohexánhexol, ciklohexánhexol, ciklohexitol, izomcukor
Kémiai azonosítók
CAS-szám	87-89-8
PubChem	892
ChemSpider	10239179
DrugBank	DB13178
KEGG	D08079
ChEBI	17268
ATC kód	A11HA07
SMILES [C@@H]1([C@@H]([C@@H]([C@@H]([C@H]([C@@H]1O)O)O)O)O)O
InChI 1/C6H12O6/c7-1-2(8)4(10)6(12)5(11)3(1)9/h1-12H/t1-,2-,3-,4+,5-,6-
InChIKey	CDAISMWEOUEBRE-GPIVLXJGSA-N
UNII	4L6452S749
ChEMBL	1222251
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet	C6H12O6
Moláris tömeg	180,16 g/mol
Sűrűség	1,752 g/cm³
Olvadáspont	225–227 °C
Veszélyek
NFPA 704	0 1 0
Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak.

Az inozit vagy ciklohexán-1,2,3,4,5,6-hexol szerves vegyület, képlete C₆H₁₂O₆ vagy (-CHOH-)₆, egy ciklohexán származék, mely 6 hidroxilcsoporttal gyűrűs, többértékű alkoholt (poliol) alkot. B₈-vitaminnak is nevezik, de nem nélkülözhetetlen a szervezetnek, mivel kis mennyiségben az emberi szervezet is elő tudja állítani. 9 féle lehetséges sztereoizomerje van, közülük a cisz-1,2,3,5-transz-4,6-ciklohexánhexol vagy mio-inozit (korábbi néven mezo-inozit vagy i-inozit) a természetben leggyakrabban megtalálható formája.^[2][3] Az inozit a cukoralkoholok közé tartozik, édessége fele a szacharózénak (étkezési cukor).

Ez a szócikk részben vagy egészben az Inositol című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Ez a kémiai tárgyú lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle!